Az éhezés és alultápláltság elleni küzdelem elmulasztása Latin-Amerikában és a Karib-térségben végső soron drágább, mint az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás biztosítása. Erre a következtetésre jutott négy, a szegénységgel, mezőgazdasággal és táplálkozással foglalkozó nemzetközi szervezet tanulmánya.
Latin-Amerikában és a Karib-térségben 70 millió embernek nincs elég jövedelme ahhoz, hogy megvegye az alapvető élelmiszerkosarat, és egy nemzetközi szervezetek által készített tanulmány szerint az éhezés problémájának nem kezelése sokkal többe kerül, mint a megoldásához szükséges intézkedések
Alultápláltság – teher a gazdaságnak
Az „Élelmezésbiztonság és táplálkozás finanszírozása Latin-Amerikában és a Karib-térségben” című jelentés szerint a régióban az éhezés és az alultápláltság hatásaival szembeni tétlenség költségei átlagosan a vizsgált országok bruttó hazai termékének (GDP) 6,4 százalékát teszik ki. Ez annak köszönhető, hogy az alultápláltság problémái, beleértve magát az alultápláltságot, a túlsúlyt és az elhízást, súlyosan megterhelik a régió gazdaságát és társadalmát. Ezzel szemben az egészséges táplálkozáshoz való hozzáférést biztosító transzferek révén a jövedelemkülönbségek megszüntetését célzó beavatkozásokra fordított kiadások a GDP 1,5 százalékát tennék ki, az adminisztratív és végrehajtási költségek nélkül. A Világbank becslése szerint a régió 2022-es GDP-je 6,3 billió USA-dollár.
A tanulmányt az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Latin-Amerikai és Karibi Gazdasági Bizottság (ECLAC), az Élelmezési Világprogram (WFP) és az Amerika-közi Mezőgazdasági Együttműködési Intézet (IICA) készítette. A jelentés hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság és a táplálkozás finanszírozásának elemzéséhez előfeltételként meg kell határozni az új politikák, programok és beavatkozások végrehajtásának költségeit. „A szociális, gazdasági és kereskedelmi politikák összehangolása az élelmezésbiztonság és a táplálkozás javítására irányuló célkitűzésekkel kritikus fontosságú, különösen akkor, amikor az élelmiszerekre fordított kiadások a regionális GDP 22 százalékát teszik ki” – mondta Mario Lubetkin, a FAO főigazgató-helyettese és latin-amerikai és karibi regionális képviselője.
Az egészséges élelmiszer drága, még akkor is, ha van
elegendő
Latin-Amerika és a Karib-térség háztartásai a 2015-2021 közötti időszakban évente mintegy 900 milliárd dollárt költenek élelmiszerre. Emellett mintegy 250 milliárd USD-t költöttek az otthonon kívüli élelmiszerekre, ami összesen 1,2 billió USD-t, vagyis a régió teljes fogyasztásának mintegy negyedét teszi ki. A lakosság jelentős részét érinti az éhezés: Dél-Amerikában 26,8 millió embert (a lakosság 6,1%-a), Közép-Amerikában 9,1 millió embert (5,1%) és a Karib-térségben 7,2 millió embert (a lakosság 16,3%-a). Emellett Dél-Amerikában 36,4 százalék, Közép-Amerikában 34,5 százalék, a Karib-térségben pedig 60,6 százalék volt a mérsékelt vagy súlyos élelmezésbiztonság hiánya – derül ki az ENSZ-szervezetek Latin-Amerika és a Karib-térség élelmezésbiztonságáról és táplálkozásáról szóló, 2023. évi panorámájából. Ami az egészséges táplálkozás megfizethetőségét illeti, a Karib-térségben 4,41 dollár/fő/nap a költség, ezt követi Dél-Amerika 3,82 dollárral és Közép-Amerika 3,63 dollárral. Ez azt jelenti, hogy a karibi lakosság 57 százaléka a magas költségek miatt nem jut hozzá az egészséges táplálkozáshoz, míg Közép-Amerikában 22,2 százalék, Dél-Amerikában pedig 20,6 százalék. „Az egészséges és tápláló élelmiszerekhez szükséges jövedelem hiánya az egyik fő oka az éhezésnek és az élelmezési bizonytalanságnak Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Valójában ebben a régióban a legdrágább az egészséges táplálkozás a világon” – mondta Lola Castro, a WFP regionális igazgatója. Castro úgy vélte, hogy „elfogadhatatlan, hogy a legkiszolgáltatottabb népesség továbbra is ilyen magas költségeket fizet az alultápláltság, a túlsúly és az elhízás, illetve az alultápláltság kettős terhe miatt, annak ellenére, hogy a kontinens elegendő élelmiszert termel a teljes lakosság élelmezésére”. Az ECLAC ügyvezető titkára, José Manuel Salazar-Xirinachs rámutatott, hogy „a régióban a szélsőséges szegénység aránya 2023-ban 11,4 százalék lesz, ami azt jelenti, hogy a régióban több mint 70 millió embernek nem lesz elegendő jövedelme ahhoz, hogy kielégítse alapvető szükségleteit”. „Ez az arány magasabb a nők, az őslakosok és a vidéken élők körében” – mondta Salazar-Xirinachs. Hozzátette, hogy emiatt „elengedhetetlen a befogadó közpolitikák előmozdítása és a közkiadások jobb célzottsága, amelyek közvetlenül segíthetnek a legkiszolgáltatottabb népességcsoportokon”.
Mi a teendő?
A jelentés az élelmezésbiztonság és a táplálkozás finanszírozásának különböző módjait határozza meg a régióban, beleértve az élelmiszer-fogyasztás és -termelés finanszírozását, a nemzetközi fejlesztési áramlásokat, valamint a bankrendszeren és a tőkepiacokon keresztül történő finanszírozást. A mezőgazdaságra és a szociális védelemre fordított közkiadások is említésre kerülnek, mivel fontos, hogy többet fektessünk be a mezőgazdaságba, és más intézkedéseket hozzunk az élelmezésbiztonság és az alultápláltság csökkentése érdekében. A tanulmány szerint a fő probléma nem az élelmiszerhiány, hanem a fizikai és gazdasági hozzáférés hiánya, különösen a szegény vidéki területeken és a kiszolgáltatott csoportok körében. A tanulmány makrogazdasági politikát, kereskedelempolitikát és ösztönző rendszert javasol az élelmezésbiztonság előmozdítására, valamint az állami költségvetés növelését. Az éhezés és az alultápláltság felszámolásának támogatása érdekében a nemzetközi fejlesztési áramlásokat ki kell terjeszteni és jobban ki kell használni, valamint meg kell szüntetni a bankrendszerek és a tőkepiacok tevékenységét korlátozó akadályokat. Lubetkin hangsúlyozta, hogy a jövedelemmel és a tápláló élelmiszerekhez való hozzáféréssel, a fogyasztói preferenciákkal és az élelmiszerek címkézésére vonatkozó szabályozásokkal foglalkozó átfogó szakpolitikák hozzájárulhatnak a mezőgazdasági és élelmiszerrendszerek megerősítéséhez, valamint az egészséges élelmiszerekhez való méltányos hozzáférés biztosításához. Emellett a családi gazdaságokat közbeszerzéssel kellene támogatni.
A jelentés utolsó ajánlása az, hogy az országoknak mérlegelniük kell, hogy milyen költségekkel jár, ha nem oldják meg az éhezés és az alultápláltság problémáját.
Forrás: Pressenza
