A republikánusok végigcsinálják: a palesztinbarát tüntetések után az amerikai oktatási intézményekben a republikánusok nagy leszámolásokat hajtanak végre. Ebben a pénz nagy szerepet játszik.
Háttér: Netanjahu és „a nemzetek közül azok”
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök egy holokauszt-túlélőkkel készített interjúban elárulta, hogyan látja országa helyzetét a világban, és mit gondol a nem zsidókról, mint fiktív kollektíváról. A Times of Israel című internetes napilap idézte őt május 2-án: „Ha lehetséges segítséget kapni a nemzetekből származók részéről, én mindig támogatom ezt. (…) Ha egyedül kell helytállnunk, akkor egyedül állunk. Ha lehetséges, hogy a népekből toborozzuk azokat – nagyszerű. De ha mi nem védjük meg magunkat, akkor senki sem fog megvédeni minket”. Az angol szöveg ezen a ponton a „Gentiles” szót használja, ami a nem zsidókra utal. A héberben általában a „gojim” szót használják. Luther durván „a pogányok”-nak fordította.
Kijelentésének alátámasztására Netanjahu arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államok 32. elnöke, Franklin D. Roosevelt, aki kivételesen hosszú ideig, 1933 és 1945 között volt hivatalban, nem volt hajlandó „egyetlen pilótát is megkockáztatni” az auschwitzi megsemmisítő tábor megsemmisítésére és a zsidók tömeges meggyilkolásának megakadályozására. Winston Churchill brit miniszterelnök a légierőjét akarta rávenni a táborkomplexum bombázására, de a katonai vezetés ellenállásán megbukott.
Ezek a történetek részei annak a vádaskodó narratívának, amelyet 1968 óta számos könyvben és cikkben fogalmaztak meg – többnyire Netanjahuéhoz hasonló következtetésekkel. William D. Rubinstein amerikai történész 1997-ben megjelent „A megmentés mítosza” című könyvében megpróbálta bebizonyítani, hogy a valóság ennél bonyolultabb és ellentmondásosabb volt. A mainstream ellenpéldájaként, gyengeségei ellenére is érdemes elolvasni.
A Gázai övezetben és a megszállt Ciszjordániában zajló izraeli háború elleni növekvő tüntetések hátterében az amerikai kongresszus republikánus képviselői folytatják megfélemlítési kampányukat az egyetemek, főiskolák és iskolák vezetői ellen. Nem azzal vádolják őket, hogy ők maguk nyilatkoznak, hanem azzal, hogy nem hívták ki elég gyorsan a rendőrséget, és nem voltak elég szigorúak a tüntetőkkel szemben a saját fegyelmező eszközeikkel.
A kampány középpontjában a képviselőház oktatási bizottsága áll, amelynek élén a republikánus Elise Stefanik áll, aki szélsőségesen reakciós és Trump támogatója. A kritikusok az általa vezetett „meghallgatásokat” a „McCarthy-korszak” Amerika-ellenes tevékenység elleni bizottságának kihallgatásaihoz hasonlítják. Joseph McCarthy szenátor elsősorban 1950 és 1955 között volt aktív, de a nevéhez fűződő hisztérikus hajtóvadászat a kommunista párt állítólagos vagy tényleges támogatói ellen már korábban elkezdődött, és valamivel később ért véget.
Szerdán New York, a kaliforniai Berkeley és a marylandi Montgomery megye, valamint a főváros, Washington D.C. környékén működő állami iskolák vezetőit vették górcső alá az oktatási bizottságban. Ennek republikánus tagjai például arra voltak kíváncsiak, hogy miért nem „rúgtak ki” még egyetlen olyan tanárt és igazgatót sem, akiket azzal vádoltak, hogy maguk is részt vettek a tiltakozásokban, vagy legalábbis nem tettek ellenük semmit. Hogyan érezhetik magukat biztonságban a zsidó diákok ilyen körülmények között, kérdezte Brandon Williams New York-i képviselő a város közoktatási felügyelőjétől, David Banks-től. „Minden alkalmazottunknak joga van a tisztességes bánásmódhoz” – válaszolta Banks. „Nincs felhatalmazásunk arra, hogy bárkit is kirúgjunk, csak azért, mert nem értek egyet vele”.
Duncan Hunter képviselő megdorgálta Enikia Ford Morthel, a Berkeley iskolai körzet főfelügyelőjét, amiért olyan tananyagot vett fel az osztályterembe, amely ellentmondásos kifejezésekkel tárgyalja a „Folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz” jelszót. „Határozottan hiszünk abban, hogy fontos, hogy diákjainkat az eszmék és nézőpontok sokféleségének tegyük ki” – válaszolta Morthel. Ő és a két másik felszólaló is hangsúlyozta, hogy megértik, hogy a zsidók miért értelmezik antiszemitaként ezt a jelszót.
Az oktatási bizottság republikánus tagjai december 5-én nagy durranással kezdték megfélemlítési kampányukat: három különösen neves egyetem elnökét – Claudine Gayt a Harvardról, Elizabeth Magillt a Pennsylvaniai Egyetemről és Sally Kornbluthot a Massachusetts Institute of Technologyról – vonták kérdőre akkor. Stefanik hamisan azt állította, hogy kitérő válaszokat adtak arra a kérdésre, hogy a zsidók elleni népirtásra való felhívások sértik-e az egyetemük szabályait. E demagóg látványosságot követően Magill december 10-én, Gay pedig január 2-án mondott le. Magill lemondására két nappal azután került sor, hogy egy nagy befektetési tanácsadó cég vezérigazgatója visszakövetelt egy korábbi 100 millió dolláros adományt. A republikánusok és az Izrael-párti lobbi – amelyhez ebben a kérdésben szinte az összes jelentős zsidó szervezet vezetője tartozik – összehangolt megfélemlítési kampányában jelentős szerepet játszik a nagy adományozók – többnyire az érintett egyetemeken végzettek – nyomása. Számos egyetemi rendőri akció mögött megzsarolt vezetők állnak, akik féltik hírnevüket és pozíciójukat, ha nem működnek együtt.
A politikai-ideológiai front egy másik területén a republikánusok a Demokrata Párttól hajtják el a konkurenciát a képviselőházban, ahol szilárd többséggel rendelkeznek. A demokrata képviselők túlnyomórészt védekező és opportunista módon reagálnak – és ezzel azt kockáztatják, hogy fontos szegmenseket veszítenek a novemberi elnökválasztáson: december 6-án a republikánusok egy hajmeresztő szöveget toltak át a képviselőházon, amelynek csúcspontja tulajdonképpen a rendelet: „A Ház világosan és határozottan kimondja, hogy a cionizmusellenesség antiszemitizmus”. Elfogadták 311 szavazattal 14 ellenében. 95 demokrata szavazott a határozat mellett, további 92-en „jelen voltak”, azaz tartózkodtak; az ellenszavazatok főként az Alexandria Ocasio-Cortez New York-i képviselőnő által vezetett „osztagból” érkeztek.
Ezt követte április 16-án egy határozat, amelyben a képviselőház úgy döntött, hogy a „Folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz” szlogent antiszemitaként el kell ítélni. A határozatot 377 szavazattal 44 ellenében fogadták el. A szlogen célja az volt, hogy „megtagadják a zsidó néptől az önrendelkezés jogát”, és „a zsidó nép eltávolítására szólított fel az őseiktől örökölt hazából” – áll a határozatban. A „osztag” tagjai ismét ellene szavaztak.
Május 2-án a képviselőház 320:91 arányban megszavazta az „antiszemitizmus tudatosításáról szóló törvényt”, amely felszólítja az oktatási minisztériumot, hogy tegye kötelezővé az IHRA úgynevezett „antiszemitizmus munkadefinícióját”. Példaként hozza fel, hogy az Izraellel szembeni kritika is lehet antiszemita. Az ellenszavazatokat 70 demokrata és 21 meglehetősen jobboldali és szuper-„keresztény” republikánus adta le.
Írta: Knut Mellenthin
Forrás: JungeWelt
