Idén április 24-28. között Tarapoto városában került sor a Pánamazóniai Szociális Fórum perui előtalálkozójára. Ez az esemény szervezeteket, képviselőket és polgárokat hoz össze az Amazonas régió, a folyók, a víz és a hagyományos őslakos szokások védelmében. A FOSPA nagy találkozójára júniusban Bolíviában kerül sor.
Az előzetes találkozón az Andok és a perui Amazonas különböző területeinek számos vezető személyisége találkozott, akik a környezet védelméért dolgoznak, amelyet a fakitermelők, a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászat fenyeget, miközben az állam, amely részben felelős a helyzetért, passzív marad. A találkozót ugyanakkor a délkelet-perui Madre de Dios régióban, az illegális bányászat által fenyegetett területen parkőrként dolgozó harakbut őslakos, Victorio Dariquebe április 19-én történt szörnyű gyilkosságának árnyékában tartották. A perui dzsungel, csakúgy, mint más országok amazóniai régiói, az erőszak helyszíne. 2020 óta 20 környezetvédelmi aktivistát gyilkoltak meg itt.
Harc a túlélésért
Nagyon megható volt hallani, ahogy az emberek a saját szavaikkal beszéltek azokról a tragédiákról, amelyeken mindegyikük keresztülmegy a saját területükön, hogy megvédjék a területüket, az életüket és a békéjüket. Ez a harc nemcsak a saját túlélésükért folyik, hanem mindenki életéért, mert a környezetünk és az éghajlatunk világszerte az Amazonas létezésétől függ. Amíg az aktivistákat továbbra is gyilkolják, a földeket kisajátítják és kifosztják, mert a nemzeti és nemzetközi kormányok legális és illegális nyersanyagok beszállítóit látják bennük, ráadásul az üvegházhatású gázok (olajból, gázból és szénből származó) kibocsátása és az új háborúk veszélye világszerte növekszik, addig senki számára sincs megfelelő jövő, az emberiség kihalása elkerülhetetlen.
Éppen ezért a megfontolt szavak, az élettel való szembenézés bátorsága és a nagyvárosokból hiányzó lelkiség mögött ott van a méltóság jelzőfénye, amely az aktivisták minden tekintetéből kiolvasható. Ez a tekintet ellentétben áll a nemzeti kontextussal, amelyet a polgárok bizonytalansága, a korrupció és Dina Boluarte elnök hiúsága jellemez, akinek kormánya alatt az illegális bányászat elszaporodott, és egy obszcén kongresszusi többség egy erdőellenes törvényt varázsolt elő, amely inkább kegyelemdöfésnek tűnik a Föld legnagyobb természeti és kulturális csodáinak eltűnése megpecsételésére.
Számos téma került megvitatásra, mint például a területek és folyók védelme, a kitermelés és alternatívái, az éghajlatváltozás és az energiaátalakítás, az élelmiszer-szuverenitás, a nők ellenállása és más témák.
Fontos siker a bíróságon
Egy fontos téma, amelyet minden jelenlévővel közöltek, az a mérföldkőnek számító ítélet volt, amely kimondta a Marañón folyó jogi alanyként való figyelembevételének igényét (ezzel a Marañón az első folyó Peruban, amely mostantól bírósághoz fordulhat és perelhet a sérthetetlenségéért, a szerkesztő megjegyzése). Ezt a jogi mérföldkövet a „Huaynakana Kamatahuara Kana” Kukama női szervezet és az IDL (Institute for Legal Defence) emberi jogi szervezet érte el. Eltekintve attól, hogy az ítéletet megfellebbezték, ez egy jelentős jogi áttörés, amely lehetővé teszi egy folyó védelmét mindenféle fosztogatástól. Ez egy jelentős jogi harc kezdete az egész országban, amelynek során újabb bírósági ügyeket indítanak az egyes folyók saját jogainak elismerése érdekében.
Ráadásul mostantól minden közösség nyilvánosan és szimbolikusan is elismerheti egy folyó jogait, még mielőtt bírósági ügyet indítanának. Jelenleg a folyók létét folyamatosan megsértik. De az Amazonas kozmovíziójában nincsenek határok a természet és az emberek között. Az emberi jogok tehát a természet jogai is, és fordítva. A természet elleni támadás egyben az emberi jogok elleni támadás is. Egyébként a Marañón nem az egyetlen elismert jogokkal rendelkező folyó a világon (többek között az indiai Gangesz és az új-zélandi Wanganui folyó is jogokat kapott, a szerk. megjegyzése).
Kampány az illegális bányászat ellen
Azt is javasolták, hogy hamarosan induljon egy nagyszabású országos kampány az illegális bányászat és más illegális tevékenységek ellen, amelyek tönkreteszik erdőinket és folyóinkat. De mindenekelőtt a kampánynak a hibás, hanyag és korrupt állam ellen kell irányulnia, amely titokban és felülről együttműködik azokkal, akik bűncselekményeket követnek el. Amíg az állam nem veszi át a megfelelő szerepét, addig nagyon nehéz elvárni, hogy a dolgok jobbra forduljanak. A dolgok nem mehetnek így tovább. Sürgősen szükség van a polgárok tudatos mozgósítására, hogy rálépjenek azok lábujjára, akik papíron kötelesek az összes polgár javára cselekedni.
Miközben a harc folytatódik a területeinken, mint például a Loretóban a Nanay folyó felett, Bolívia 2024 júniusában kilenc ország képviselőit várja az Amazonas régióból. Azokat az országokat, amelyek így vagy úgy látják az Amazonas pusztulását, és olyan országokat, mint Peru, amelyek a demokrácia egyik legrosszabb pillanatát élik meg. Azok az államok, amelyek a nagy gyarmatosító gazdasági szereplők kitermelési modelljeitől függenek, a profitra való törekvést a józan ész és az élet fölé helyezik. De kiegyensúlyozott természet nélkül az élet lehetetlen, és élet nélkül nincsenek emberi jogok. Az emberi jogok megsértése a demokrácia hanyatlását és a jövő rabszolgaságát jelenti.
Ez így nem mehet tovább
Mindannyiunknak joga van ahhoz, hogy teljes mértékben demokráciában éljünk – ez a kérdés még mindig függőben van Peruban. Ezért minden erőfeszítésnek, amely az intézmények felszabadítására irányul a perui kongresszust uraló sötét hatalom alól, arra kell törekednie, hogy minden perui egyesüljön, aki méltósággal és becsületesen akar élni, tiszteletben tartva az Amazonas területeit és az ott élő összes élőlényt. Ezért ez egy demokratikus küzdelem is, hogy egyesüljünk az Amazonasban, hogy visszaadjuk Perunak a legjobb álmait egy interkulturális és részvételi társadalomról. Part, hegység, dzsungel, mind együtt és egy egységes Panamazóniáért.
A klímaszakértők már régóta figyelmeztetnek az emberiség kihalására az éghajlatváltozás következményeként. Egy egyetemes özönvíz sújtja a bolygó életét, amelyet az irracionális gazdasági magatartás okoz, és amely egyre súlyosabb katasztrófákat fog okozni. Ezért a környezetért folytatott harc már nem csak bennszülöttek küzdelme. Az őslakos népek évszázadok óta ellenállnak a zaklatásnak és a visszaéléseknek – mi vagyunk a tanúk. Most azonban kivétel nélkül mindannyian, kivétel nélkül, a feláldozás felé tartunk. Előbb vagy utóbb mindannyian áldozatul esünk a civilizációs aberrációnak, ami új kulturális horizontot igényel. Az uralkodó gazdasági rendszer nem tesz különbséget népek és kultúrák között, mindent elpusztít. Ez a mély válság azonban lehetőség lehet arra, hogy felébredjünk és egy jobb jövőért küzdjünk. Most már mindannyian őslakosok vagyunk.
A környezetért folytatott harc már nem csak az őslakosoké.
Végső soron mindannyiunkat elnyom a jövő, amelyet egy nagy szabadtéri börtön előz meg, amely gátlástalanul kiszolgáltat minket egy pusztító fogyasztási gépezetnek. Ebből kell kiszabadulnunk. Meg kell töltenünk a nagy kulturális migrációt, az integrális ökológiát élettel – mondja Ferenc pápa. Az ökológia, ahogy a tudósok nevezik, „egyszerű, egészséges és elégedett élet”, mondjuk mi, őslakosok. Ez az emberiség nagy, aktuális projektje. A társadalmi haladás, a spirituális fejlődés, a „lét helyett a birtoklás”, az igazi megbékélés visszatérése.
Az Amazonas az élet határa. A tartós béke, amelyre vágyunk, nem egy egész kulturális világ megismétlődésében rejlik, amely csak szörnyű háborúkban végződik, hanem egy új út aktiválásában, amelynek középpontjában az együttélés minősége áll. Az uralkodó háborús kultúra által uralt népek megmutathatják nekünk, mit jelent a környezetpusztítás nélküli, egészséges együttélés. A történelmi áldozatokban rejlik az út az elveszett emberség helyreállításához.
Forrás: NPLA
