Elnyomó megszorítások

Március 1-jén, pénteken az argentin parlament hivatalosan is visszatért nyári szünetéről. Minden volt, csak csendes nem. Januárban a 2023. december 10-én hivatalba lépett új kormány rendkívüli plenáris ülésre hívta a képviselőket a kongresszusba. Az üléseket az ellenzék és a szakszervezeti mozgalom tiltakozásai kísérték, amelyek még mindig tartanak. Az átmeneti csúcspontot az általános sztrájk jelentette, amelynek során január 24-én százezrek töltötték meg az ország utcáit. Emellett egyes szakmai csoportok is sztrájkoltak, legutóbb a tanárok, a kórházi dolgozók és a vasutasok.

Alig három hónapja van hivatalban, de a Javier Milei elnök által vezetett argentin kormány máris válságban van. A két rendkívül átfogó törvénycsomag, amelyet az ultraliberális politikus elnöksége első heteiben terjesztett elő, legalábbis részben jegelve van. Ennek oka a nem hivatalos koalíciós partnerrel, a korábbi elnök, Mauricio Macri (2015-2019) jobboldali konzervatív Propuesta Republicana (Köztársasági Javaslat, Pro) pártjával fennálló, egyre súlyosbodó konfliktusok is.

Ellenzékiek több fronton is

Legutóbb a több tartományi kormányzóval való nyilvános konfliktus került a címlapokra. Ennek oka az volt, hogy a központi kormány bejelentette, hogy leállítja a Patagónia déli részén fekvő Chubut tartománynak folyósított 13,5 milliárd peso (mintegy 14,1 millió euró) havi transzferek kifizetését. Luis Caputo gazdasági miniszter azzal magyarázta, hogy a visszatartott pénzt a tartomány állam felé fennálló adósságainak rendezésére fordítják. Viszonzásképpen Chubut kormányzója, Ignacio Torres bejelentette, hogy régiója – Patagónia öt másik tartományával együtt – leállítja a földgáz- és kőolajszállításokat az ország többi részébe, ha Buenos Aires valóban megszakítja a kifizetéseket.

A konfliktus azt mutatja, hogy már nem csak a baloldali és peronista ellenzék áll szemben Mileivel. Torres, Chubut kormányzója Macri pártpártjához tartozik. Miután az ő jelöltje, Patricia Bullrich nem jutott be a második fordulóba, Milei mellett szólított fel szavazatokra a 2023. november 19-i második fordulóban. Nem utolsósorban a jobboldali konzervatív választók szavazatai segítették végül Mileit a hivatalba. Az új elnök a kongresszusi Pro támogatásától is függ. Pártja, a La Libertad Avanza (A Szabadság Előre, LLA) az argentin alsóházban a mandátumok kevesebb mint 15 százalékával rendelkezik, a felsőházban pedig kevesebb mint tíz százalékkal.

Ez különösen az úgynevezett omnibusztörvényről szóló szavazásokon mutatkozott meg. Milei december végén már egy eredetileg 664 egyedi intézkedésből álló csomagot terjesztett be a parlamentbe, amely az élet gyakorlatilag minden területére kihatott volna – latinul „omnibus”, „mindenre”. Kiterjedt privatizációt és a gazdasági, választási, szociális és oktatási rendszer átalakítását tervezték. Különösen messzire ment az a javaslat, hogy az elnök 2025 végéig törvényhozási jogkörrel ruházzák fel – ami ellentétes az argentin alkotmánnyal. A lépést azzal indokolták, hogy az országban „közveszélyhelyzet” áll fenn.

Miközben a törvénycsomagot még a parlamenti bizottság elé terjesztették, a kormány a Pro nyomására – főként az alkotmányossággal kapcsolatos aggályok miatt – számos cikkelyt kénytelen volt visszavonni. Végül 382 egyedi törvény maradt, amelyeket a nyári szünet közepén terjesztettek a parlament elé szavazásra. Miután számos egyedi intézkedést elutasítottak a képviselők, az elnöki frakció úgy döntött, hogy a bizottsági többség biztosítása érdekében egyelőre visszavonja a csomagot. A gyűjtő törvény azóta is jóváhagyásra vár, új szavazási időpontot pedig még nem tűztek ki.

A megfigyelők és az ellenzék Milei jelentős vereségeként ünnepelte az eredményt. Több médium a még mindig az új kormány „első nagy válságáról” beszélt. Myriam Bregman, a trockista Frente de Izquierda (Baloldali Front, FIT) parlamenti képviselője hangsúlyozta, hogy a törvénycsomag elleni utcai tüntetéseknek nagy jelentősége volt a szavazás kimenetele szempontjából. Milei maga is dühöngött, és „árulóknak” és „bűnözőknek, akik tönkreteszik az országot” bélyegezte azokat a képviselőket, akik törvény ellen szavaztak. A közösségi média csatornáin közzétette mindazok nevét, akik nemmel szavaztak.

Milei néhány nappal beiktatása után már be is mutatott egy nagyszabású törvénycsomagot. Az úgynevezett vészhelyzeti és rendkívüli rendelet (Decreto de necesidad y urgencia, DNU) 366 egyedi intézkedést tartalmazott, amelyek messzemenő gazdasági és munkajogi deregulációt, valamint számos megszorítást írnak elő. Többek között előírja a lakbértörvény eltörlését, beleértve a lakbérplafon eltörlését, és teljesen liberalizálja a külföldi állampolgárok földvásárlását.

Bár a DNU egyelőre december 29. óta hatályos, igazán csak akkor lép hatályba, ha a kongresszus mindkét kamarája jóváhagyja a csomagot. A Milei-kormány január elején súlyos kudarcot szenvedett: egy bíróság leállított több olyan egyedi törvényt, amelyek a munkaerőpiac deregulációját célozták. Ezek többek között meghosszabbították volna a törvényes próbaidőt, csökkentették volna a prémiumokat és jelentősen korlátozták volna a sztrájkjogot. Többek között a nagyhatalmú szakszervezet, a Confederación General del Trabajo (CGT) is pert indított.

A kormány bejelentette fellebbezési szándékát. A rendelet más részeit azonban mostanra a bírák is hatályon kívül helyezték. Például hatályon kívül helyezték a földvásárlásról szóló törvényt, valamint azt a rendeletet, amely lehetővé tette volna a sportklubok részvénytársasággá alakítását. Azt a részt is törölték, amely deregulálta volna a magán egészségbiztosító társaságok járulékait. A Legfelsőbb Bíróság alapvető döntése, hogy a rendelet alkotmányos-e, még függőben van.

Célzott romlás

Azonban még ha a kormány központi tervei jelenleg el is akadnak: az argentin állam átszervezése halad. Milei 2023. december 10-i beiktatásán a „No hay plata” (Nincs pénz) szavakkal foglalta össze neoliberális programját, amelyet már a választási kampányban is felvázolt: „Ismét el kell mondanom. Nincs pénz” – mondta az újonnan megválasztott elnök a támogatóinak. Az egyetlen lehetőség szerinte a kormányzati kiadások radikális csökkentése: „A kiigazításoknak és a sokknak nincs alternatívája”.

Esemény 2024. március 14-én

Milei szerint ennek a „sokkterápiának” kellene talpra állítania Dél-Amerika második legnagyobb gazdaságát. Az ultralibertáriánus a magánszektor teljes felszabadítását, a jóléti állam drasztikus megnyirbálását, valamint a polgári és szakszervezeti jogok brutális korlátozását tűzte ki célul. Számít arra, hogy „a helyzet rövid távon romlani fog, de aztán meglátjuk erőfeszítéseink gyümölcsét”. Caputo gazdasági miniszter, aki már a Macri-kormány idején is tagja volt a kabinetnek, szintén azt hangsúlyozta, hogy fellendülés csak a „helyzet romlása” után lehetséges.

Ez pedig a kormány számára az ellenszél ellenére már most keserű valóság. Az Argentin Katolikus Egyetem (UCA) tanulmánya szerint januárban az ország lakosságának 57,4 százaléka élt szegénységben. Decemberben ez az arány 49,5 százalék volt, 2023 harmadik harmadában pedig 44,7 százalék. A definíció szerint Argentínában az számít szegénynek, akinek nincs annyi jövedelme, hogy az úgynevezett Canasta Básica Total (CBT) kitöltse. Ez az „alapvető szükségleteket tartalmazó kosár” magában foglalja az élelmiszert, a tömegközlekedési jegyeket, a ruházatot és a gyógyszereket. A „rászorulók” aránya, amelyet a Canasta Básica Alimentaria (CBA), azaz az „élelmiszerkosár” alapján mérnek, januárban 15 százalékra emelkedett. Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy a 46 millió argentin közül jelenleg mintegy 27 millióan élnek szegénységben. Közülük csaknem hétmilliónak nincs elég pénze arra, hogy élelmiszert vásároljon.

A pénzügyminisztérium adatai ennek a társadalmi nyomorúságnak a másik oldalát mutatják. Február közepén több mint egy évtized óta először jelentettek be költségvetési többletet. Más szóval az argentin állam többet vett be, mint amennyit elköltött. Ez utoljára 2012 augusztusában volt így. A jobboldali közgazdászok és más Milei apologéták szerint Argentína máris visszatért a siker útjára. A német liberális párthoz, az FDP-hez kötődő Friedrich Naumann Alapítvány is elismerően nyilatkozott Milei eredményeiről.

Túlzott államadósság

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is elégedett. Január végén Kristalina Georgiewa, az IMF ügyvezető igazgatója kijelentette, hogy az új argentin kormány „bátor lépéseket tesz a makrogazdasági stabilitás helyreállítására és a növekedés régóta fennálló akadályainak felszámolására”. Erre különösen azért volt szükség, mert elődje „nehéz örökséget” hagyott maga után. Az elismerés jeleként a washingtoni székhelyű pénzügyi szervezet további 4,7 milliárd dollárnyi részletet szabadított fel az Argentínának nyújtott 44 milliárd dolláros rekordhitelből. Az ország ebből az összegből mostanra 40,6 milliárdot kapott.

Macri elnökként 2018-ban összesen 57 milliárd dollár hitelt vett fel az IMF-től. Argentína azóta próbálja visszafizetni hatalmas adóssághegyét. Az akkori gazdasági miniszter, Sergio Massa, aki tavaly elvesztette a Milei elleni második választást, 2022-ben olyan alkut kötött a washingtoni ügynökséggel, amely átütemezte a hitel visszafizetését. Macri is szívesen tárgyalná újra a megállapodás egyes részleteit az IMF-fel. Az intézmény kettes számú vezetőjével, Gita Gopinath-tal folytatott megbeszélése után február végén kijelentette, hogy új megállapodásra törekszik. Milei szerint ez „több folyósítást jelentene az ország számára”.

Cristina Fernández de Kirchner, az előző kormány alelnöke és maga is Argentína államfője 2007 és 2015 között, a jelenlegi helyzet oka az adósságban keresendő. Egy februárban közzétett 33 oldalas dokumentumban¹ a jelenlegi válságot az elmúlt 40 év harmadik nagy adósságválságának nevezi. Az argentin gazdaság „fő problémája” nem a költségvetési hiány, és az infláció oka nem „a fedezetéhez szükséges pénzkibocsátás”. Az argentin inflációt inkább az amerikai dollár hiánya váltja ki. A „kényszeres eladósodás ebben a valutában” súlyosbítja ezt a hiányt.

Milei és miniszterei természetesen másképp látják a dolgokat. Ahelyett, hogy hadat üzent volna az ország inflációjának, gazdasági minisztere, Caputo alig 48 órával hivatalba lépése után bejelentette az argentin peso 50 százalékos leértékelését. Korábban azt mondta a nyilvánosságnak, hogy az infláció csupán a költségvetési hiány következménye. Ennek orvoslására még aznap bejelentette, hogy 18 helyett csak kilenc minisztérium lesz. Minden állami építési projektet leállítottak, és 64 százalékkal csökkentették a tömegközlekedés, a gáz, az áram és a villamos energia használatának támogatását. A szociális juttatásokat, például a nyugdíjakat és a leginkább rászorulóknak nyújtott egyéb támogatásokat 30 százalékkal csökkentették.

Januárban az éves inflációs ráta 254,2 százalékra emelkedett, ami az 1990-es évek óta a legmagasabb érték. A nemzeti statisztikai hivatal, az INDEC adatai szerint a fogyasztói árak 20,6 százalékkal voltak magasabbak havi szinten. Ennek következtében a magánfogyasztás drasztikusan visszaesett. Az Ámbito Financiero online portál kilenc százalékra becsülte a februári visszaesést az előző év azonos időszakához képest.

A vizsgálatok szerint elsősorban az áruk és szolgáltatások drágultak, az árak 40 százalékkal emelkedtek. A közlekedés 26 százalékkal, az egészségügy és az élelmiszerek több mint 20 százalékkal drágultak. Miközben az árak egyrészt robbanásszerűen emelkednek, a reálbérek folyamatosan csökkennek. A hivatalos foglalkoztatásban dolgozók bérét mérő index szerint – amely a lakosság valamivel több mint felét foglalja magában – csak decemberben 13 százalékkal csökkent a vásárlóerejük. Az index hat éve csökken. A magánszektorban dolgozók és alkalmazottak az elmúlt két hónapban még a vásárlóerejük 23 százalékát is elvesztették. A mérsékelt béremelések már régóta nem tartanak lépést az inflációval. Még a minimálbér is, amelyet a kormány nemrég 30 százalékkal emelt, és februárban 180 ezer peso (204 amerikai dollár) volt, közel sem elég a megélhetéshez.

Az elnök és minisztere számára azonban a számok pozitív tendenciát mutatnak. A brit Financial Timesnak adott február végi interjújában Milei kifejtette, hogy az infláció üteme hamarosan lassulni fog. Ennek egyértelmű jele, hogy januárban csak 20,6 százalékkal emelkedett az előző hónaphoz képest, míg decemberben még 25,5 százalék volt. Korábban Milei többször is azt mondta, hogy a „legnehezebb pillanat” március és április között jön el.

Konfliktusok szítása

Az elnök, hogy a kialakult helyzet ellenére is boldoggá tegye támogatóit, szítja a konfliktusokat. Ezek lehetővé teszik számára, hogy fenntartsa az „élősködő kaszt” narratíváját, amely a politikai berendezkedésből él, és puszta önfenntartási ösztönből elutasítja a valódi változásokat. A Financial Timesnak adott interjújában azt is hangsúlyozta, hogy a gyűjtő törvényjavaslat vereségét követően a jövőben egyre inkább rendeletekkel kíván kormányozni. „Amíg a kongresszus összetétele olyan, mint jelenleg, addig nehéz lesz reformokat elfogadtatni”. Ismét világossá vált, „hogy a politikusoknak nem okoz gondot az argentinok érdekeinek megsértése, hogy megtarthassák kiváltságaikat”. Milei lázadó és „antipolitikus” önarcképével sok szimpátiát szerzett magának a fennálló politikai rendszerben csalódott argentinok körében.

A kormány legújabb lépése úgy is felfogható, mint egy kísérlet arra, hogy az identitáspolitikával mozgósítsa támogatóit. Február végén Manuel Adorni elnöki szóvivő bejelentette a sajtónak, hogy ezentúl tilos lesz az ország közigazgatásában minden nemi érzékenységet tükröző nyelvhasználat és „minden, ami a nemi szempontokkal kapcsolatos”. Utalva a spanyol nyelvben elterjedt kísérletekre, hogy nyelvileg is megjelenítsék a női és nem bináris személyeket, kifejtette: „Nem lehet többé használni az -e betűt, az at-jelet, az -x-et”. Milei korábban többször is „indoktrinációnak” és „kulturális marxizmusnak” bélyegzett minden nemi egyenlőségi politikát. Korábban hasonló intézkedés lépett életbe az argentin fegyveres erőknél.

Bár a befogadó nyelvhasználat elleni intézkedés elsősorban szimbolikus szinten marad, a kormány valószínűleg sokkal több bajt okozott magának a feminista mozgalom elleni újabb támadással. Nem sokkal azután, hogy a parlamentben elvesztették a szavazást a gyűjtő törvényről, a La Libertad Avanza több képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, amely hatályon kívül helyezné az Argentínában 2020 óta érvényben lévő abortusztörvényt. Ez nem csak annak a szabályozásnak a megszüntetését írja elő, amely lehetővé teszi, hogy a nők a terhesség 14. hetéig legálisan és ingyenesen végezhessenek abortuszt. Valójában még elnyomóbb, mint az 1921 és 2020 között hatályos törvény. Az abortusz még nemi erőszak esetén is büntetendő lenne, a javasolt büntetés akár három évig terjedő börtönbüntetés is lehet.

Valószínű, hogy az ilyen intézkedések elleni tiltakozások, valamint a társadalmi nyomor hamarosan felerősödnek – február végén még az IMF is aggodalmát fejezte ki az argentin lakosság kitartása miatt. Ennek fényében a kormány az elnyomásban bízik. Közvetlenül hivatalba lépése után Patricia Bullrich belbiztonsági miniszter utasításokat adott arra vonatkozóan, hogy az állami erők hogyan kezeljék a társadalmi tiltakozásokat. A köznyelvben „Protocolo antipiquete” néven ismert utasítás célja a törvények betartatása volt, biztosította akkor Bullrich. Egyebek mellett előírja, hogy a központi kormányzat irányítása alá tartozó egységeknek azonnal be kell avatkozniuk „a személy- és gépjárműforgalom akadályozása”, valamint „részleges vagy teljes útlezárás” esetén. A tüntetések résztvevőit is szigorúbban kell figyelni és filmre venni, hogy a rendőri akciók során felmerült költségeket velük fizettessék meg.

Az alkotmányjogászok és az ellenzék törvénytelennek és elnyomónak minősítették a rendeletet. Az ENSZ és a szakszervezetek is élesen bírálták. Január végén Clément Nyaletsossi Voule, a békés gyülekezési és egyesülési joggal foglalkozó előadó, Irene Khan, a véleménynyilvánítás és véleménynyilvánítás szabadságának előmozdításával és védelmével foglalkozó előadó, valamint Mary Lawlor, az ENSZ emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különmegbízottja levélben figyelmeztettek arra, hogy a rendelet korlátozza a békés gyülekezéshez való jogot.

Eközben a kormány már dolgozik azon, hogy igazolja a jövőbeli elnyomást. Milei a Financial Timesnak azt mondta, hogy szerinte nagyon valószínűtlen, hogy nagyobb tüntetések legyenek Argentínában: „A társadalmi felkelés valószínűsége nulla”. Egy ilyen felkelés csak akkor lehetséges, ha „politikai okokból vagy külföldi provokátorok által provokált”. A legutóbbi tüntetésekre például „venezuelai és kubai aktivisták” fotósnak álcázva belopóztak. „A baloldali kormányok összefognak, hogy szabotálják azokat, akik nem olyanok, mint ők”.

Írta: Frederic Schnatterer

Forrás: JungeWelt