A kolumbiai La Guajira-félszigeten található Tutchonka őslakos wayúu közösségnek egy 120 méter mély kutat adtak át, amely napi 45.000 liter víz szivattyúzására képes. A kút építésében az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a hadsereg 81. számú polgári védelmi zászlóaljának katonai mérnökei és a régió lakói vettek részt. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium által vezetett összehangolt akciót a Kolumbia északi részén fekvő, amúgy is nagyon száraz félszigeten az El Niño jelenség hatásai elleni küzdelem részeként hajtották végre.
A fúrási munkálatok tavaly év végén kezdődtek egy stratégiailag fontos ponton. Itt végezték el a földalatti vízfolyás lokalizálásához szükséges geoelektromos vizsgálatokat is. A szivattyúrendszer a kút oldalára telepített napelemekkel működik, lehetővé téve a tiszta energia integrálását a térségben.
„A projekt első fázisa, amely a vízellátásról szól, befejeződött. Most az éghajlatváltozással szembeni proaktív intézkedések részeként elindítjuk az élelmiszer-termelési projektet. Ez mérföldkő ennek a közösségnek, mivel nem volt vize” – mondta Aura María Duarte mezőgazdasági miniszterhelyettes.
Arra is rámutatott, hogy a szivattyúkapacitásból származó napi 10-15 ezer liter vizet a térségben fejlesztett mezőgazdasági projektekhez fogják felhasználni.
Agustín Zimmermann, a FAO kolumbiai képviselője hangsúlyozta, hogy ezzel a projekttel a közösségnek „lehetősége nyílik az élelmezésbiztonság megteremtésére, valamint a mezőgazdasági és élelmezési rendszerek átalakítására, hogy megbirkózzon az éghajlati jelenségekkel”.
Az öntözőrendszer, amelynek előnyeit a közösség élvezni fogja, 7200 méternyi, az ültetőágyásokba fektetett csepegtetőcsőből áll. Tavalyig Tutchonka közösségének az éves csapadéknaptár szerint kellett megterveznie az ültetést. Most azonban, hogy már folyik a víz, az év bármely szakában elkezdhetik a bab, a kukorica, a manióka és a gyümölcsfák termelési ciklusát.
Yellow Pinzón, a Wayúu, a legnagyobb kolumbiai őslakos csoport vezetője számára a víz megérkezése jelentős változást jelent közössége életében. Korábban nyolc-tíz kilométert kellett gyalogolniuk, hogy vizet hozzanak az állataiknak. Ezeket az állatokat eladták, hogy élelmiszert vásároljanak a manaure-i piacokon.
Most, hogy van víz, a vízkereséssel töltött időt a növényekkel való foglalkozásra és az állatok gondozására fordíthatják.
Forrás: Prensarual
