A nemzetközi rendszer fontos próbája, hogy az Izrael elleni jelenlegi ügy hasonlóan alakul-e, mint az 1984-es, USA elleni ügy. Most, hogy a Nemzetközi Bíróság úgy döntött, hogy a Dél-Afrika által Izrael ellen felhozott népirtási vádak megalapozottak, és felszólította Izraelt, hogy „tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy megakadályozza a népirtásról szóló ENSZ-egyezmény hatálya alá tartozó valamennyi cselekmény elkövetését”, a kérdés az, hogy Izrael és támogatói hogyan fognak reagálni.
Izraelnek egy hónapja van arra, hogy jelentést nyújtson be arról, milyen lépéseket tesz a bíróság utasításainak teljesítése érdekében. Bár a bíróságnak nincs végrehajtási jogköre, a végzések kötelező erejűek, és jelentősen növelik az Izraelre és támogatóira nehezedő nemzetközi nyomást. A Nemzetközi Bíróság ítéletei véglegesek, és nem lehet ellenük fellebbezni.
Ha Izrael nem tesz eleget az ítéletnek, az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülhet, ahol az USA-nak döntenie kell arról, hogy megvétózza-e azt. Ha ez a kísérlet kudarcot vall, az ügy a Közgyűlés elé kerülhet, ahol az USA nem vétózhat, és az eredmény egy elsöprő – és rendkívül kínos – szavazás lehet a Nemzetközi Bíróság döntése mellett.
Izrael néhány szövetségese az ítélet fenntartására szólított fel. „A Nemzetközi Bíróság nem döntött az ügy érdemében, hanem ideiglenes intézkedéseket rendelt el az ideiglenes eljárásban” – mondta Annalena Baerbock német külügyminiszter. „Ezek a nemzetközi jog szerint kötelező érvényűek. Izraelnek is be kell tartania őket”.
Az Egyesült Államok viszont elutasította azt az állítást, hogy a Gázai övezetben végrehajtott akciók népirtásnak minősülnek. „Továbbra is úgy véljük, hogy a népirtás vádja megalapozatlan, és megjegyezzük, hogy a bíróság ítélete nem állapít meg népirtást, és nem szólít fel tűzszünetre, hanem a Hamász által fogva tartott valamennyi túsz feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátására szólít fel” – mondta a külügyminisztérium szóvivője.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök szombaton azt mondta, hogy az Izrael elleni népirtás vádja „nevetséges”, és azt mutatja, „hogy a világban sokan semmit sem tanultak a holokausztból”. A holokauszt legfontosabb tanulsága az volt, „hogy csak magunkat tudjuk megvédeni. Senki sem fogja ezt megtenni helyettünk”.
Egy pillantás a múltba
Ahhoz, hogy képet kapjunk arról, hogyan alakulhat az egész, hasznos lehet egy pillantás a múltba, különösen egy 40 évvel ezelőtti, a Nemzetközi Bíróság előtt zajló ügyre.
1984-ben Nicaragua beperelte az Egyesült Államokat a Nemzetközi Bíróságon a nicaraguai kormányt megdönteni akaró Contra-lázadók felfegyverzése, kiképzése és finanszírozása, valamint a kis közép-amerikai ország kikötőiben elhelyezett aknák miatt.
Az USA azzal indokolta politikáját, hogy Nicaraguában csak „kollektív önvédelem” miatt lépett fel, amit a bíróság 1986-os ítéletében 12:3 arányban elutasított.
A bíróság azt is elsöprő többséggel kimondta, hogy az USA „a Contra-erők kiképzésével, felfegyverzésével, felszerelésével, finanszírozásával és ellátásával… a Nicaraguai Köztársaság ellen cselekedett, és ezzel megsértette a nemzetközi szokásjog szerinti azon kötelezettségét, hogy ne avatkozzon be egy másik állam ügyeibe”.
A bíróság megállapította, hogy az Egyesült Államok „jogellenes erő alkalmazásában” vett részt, a jogsértések között szerepelnek a nicaraguai létesítmények és hadihajók elleni támadások, a nicaraguai légtérbe való behatolás, valamint a Contrák kiképzése és felfegyverzése.
A bíróság azt is megállapította, hogy Ronald Reagan elnök felhatalmazta a CIA-t, hogy „aknákat helyezzen el a nicaraguai kikötőkben”, és hogy „az Egyesült Államok kormánya sem az aknák elhelyezése előtt, sem utána nem adott ki nyilvános és hivatalos figyelmeztetést a nemzetközi hajózás számára az aknák létezéséről és helyéről, és hogy az aknák felrobbanása személyi sérüléseket és anyagi károkat okozott”.
Az Egyesült Államokat arra kötelezték, hogy hagyja abba tevékenységét és fizessen kártérítést.
Az ítéletre adott amerikai reakció árulkodó volt. Az USA lényegében elutasította a Nemzetközi Bíróság ítéletét azzal az indokkal, hogy az USA „fenntartja magának a jogot annak eldöntésére, hogy a Bíróságnak van-e joghatósága felettünk egy adott ügyben”, és hogy mi az, ami „alapvetően az Egyesült Államok belső joghatósága alá tartozik”.
Más szóval, a Reagan-kormányzat a szuverén nicaraguai állam elleni fegyveres támadást a „belföldi joghatósága” részének tekintette.
Nicaragua ettől el nem riadva az ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitte, ahol a nicaraguai képviselő azzal érvelt, hogy a Nemzetközi Bírósághoz fordulás az ENSZ Alapokmányában rögzített viták békés rendezésének egyik alapvető eszköze.
Hangsúlyozta továbbá, hogy a Biztonsági Tanácsnak és a nemzetközi közösségnek emlékeztetnie kell az Egyesült Államokat arra a kötelezettségére, hogy tartsa be a Bíróság döntését, és hagyja abba a Nicaragua elleni háborút.
Az USA azt válaszolta, hogy a Nemzetközi Bíróság joghatósága beleegyezés kérdése, és hogy az USA ebben az ügyben nem járult hozzá a Nemzetközi Bíróság joghatóságához. A nagykövet azt állította, hogy az USA Nicaraguával kapcsolatos politikáját kizárólag az USA nemzetbiztonsági érdekei határozzák meg, és rámutatott, hogy Nicaragua szoros biztonsági kapcsolatokat ápol Kubával és a Szovjetunióval.
1986. október 28-án Franciaország, Thaiföld és az Egyesült Királyság tartózkodása mellett az USA megvétózta a Nemzetközi Bíróság ítéletének teljes és azonnali végrehajtását követelő határozatot.
Ezt a döntést követően Nicaragua a Közgyűléshez fordult, amely 94 szavazattal 3 ellenében elfogadta a Nemzetközi Bíróság ítéletének betartására felszólító határozatot. Csak két állam, Izrael és El Salvador csatlakozott az USA ellenállásához.
Egy évvel később, 1987. november 12-én a Közgyűlés ismét a Nemzetközi Bíróság ítéletének „teljes és azonnali betartására” szólított fel. Ezúttal csak Izrael csatlakozott az USA-hoz, amely elutasította az ítélet végrehajtását.
Az USA természetesen soha nem ismerte el az ítélet betartására vonatkozó kötelezettségét, és továbbra is azt állította, hogy nem ismeri el a Nemzetközi Bíróság joghatóságát.
Noreen M. Tama a Penn State International Law Review című folyóiratban azt írta, hogy „a Nemzetközi Bíróság a saját joghatóságának végső döntőbírája”.
Rámutatott, hogy „a Bíróság egyértelműen rendelkezett a szükséges járulékos joghatósággal ahhoz, hogy ideiglenes intézkedéseket rendeljen el az Egyesült Államokkal szemben a Nicaragua-ügyben”.
Anthony D’Amato az American Journal of International Law című folyóiratban írt cikkében úgy érvelt, hogy „a jog összeomlana, ha az alpereseket csak akkor lehetne perelni, ha beleegyeznek a perlésbe, és ennek az összeomlásnak a megfelelő mértéke nemcsak az ügyek számának drasztikus csökkenése lenne, hanem a bíróságok végső eszközként való elérhetőségén alapuló jogi ügyletek és kapcsolatok hatalmas rendszerének szükséges átalakítása is”.
Ez „visszatérés lenne a dzsungel törvényéhez” – magyarázta.
Az, hogy az Izrael elleni jelenlegi ügy az 1984-eshez hasonlóan alakul-e, fontos próbatétel a nemzetközi rendszer számára, és különösen annak a kérdésnek a szempontjából, hogy mi érvényesül: a dzsungel törvénye vagy az USA által gyakran szorgalmazott „szabályokon alapuló nemzetközi rend”.
Írta: Nat Parry
Forrás: Amerika21
