Kolumbiát másfél éve egy baloldali elnök irányítja. Interjú Gabriel Becerrával, az Unión Patriótica Párt főtitkárával és a Pacto Histórico kolumbiai kormánykoalíció tagjával.
Kolumbia kormánya
Gustavo Petro elnök vezetésével immár csaknem két éve van hivatalban. A
koalíció balszárnyának tagjaként mik az Ön időközi következtetései?
Petro projektje nem forradalmi, hanem reformista. Célja a társadalom modernizálása. A földtulajdon hatalmas koncentrációja inkább emlékeztet a feudális termelési módra, mint a modern kapitalizmusra.
Petro elnökként és az
önök koalíciója egyszerűen véghez tud-e vinni ilyen mélyreható változásokat?
Kormányon vagyunk, de nem vagyunk hatalmon. Az még mindig egy reakciós osztály kezében van, és szorosan összefonódik a szervezett bűnözéssel. Az évtizedek során olyan jogi struktúrát is létrehoztak, amelyet nem lehet egyszerűen megváltoztatni – nem is beszélve a minisztériumok teljes személyzetéről.
Ez óriási
ellenállásnak hangzik. Mennyit sikerült elérni másfél év alatt?
A kormány a szociális és a földkérdéseket helyezi előtérbe. A multinacionális vállalatok olajkitermelését progresszív adóreformmal akartuk megadóztatni. Ezt azonban az Alkotmánybíróság részben megsemmisítette. Ennek következtében hat trillió pesót (kb. 1,4 milliárd euró) veszítettünk, ami most hiányzik a szociálpolitikára. Nagyon pozitívan értékeljük Petro külpolitikai szerepét. Képes hallatni a hangját a nagy vitákban a klímaváltozásról, az ukrajnai háborúról és a palesztin nép elleni népirtás egyértelmű elutasításáról. A kormányra nyomást gyakorol a számos jobboldali kampány és a politikailag instrumentalizált Legfőbb Ügyészség. Bizonyos területeken mindenképpen következetesebben kellene fellépnie.
Csökkent a
munkanélküliség és a csecsemőhalandóság, nőtt a minimálbér, nőtt a turizmus…
Ennek ellenére Petro közvélemény-kutatási eredményei közel sem olyan jók, mint
hivatali ideje elején. Miért van ez így?
Ez elsősorban a jobboldal lejárató kampányának köszönhető. De a kormánynak minden bizonnyal az is gondot okoz, hogy nem magyarázza meg magát eléggé. Míg az elnöknek különleges képessége van arra, hogy kapcsolatot tartson a lakossággal, addig a kormány csak elégtelenül sikeres a tevékenységének nyilvánosságra hozásában.
Mennyire tartja
reálisnak Petro tervét a „teljes békére”, azaz további békemegállapodásokra a
megmaradt fegyveres csoportokkal? A tárgyalások egy része nem halad előre,
miközben az ország egyes részein ismét fokozódik az erőszak …
A korábbi megállapodások be nem tartása miatt nehéz meggyőzni a fegyveres szereplőket arról, hogy az állam ezúttal betartja a megállapodásokat. De ha az erőszak által érintett régiókban nem születnek valós eredmények, ha a társadalmi vezetők és volt gerillák meggyilkolása és az emberrablások nem csökkennek, akkor a „teljes béke” politikájának nem lesz támogatottsága. Ami pedig az erőszak növekedését illeti, ez nem csak a politikai konfliktushoz kapcsolódik. Jelentős része a nagyvárosok bűnözésének és a fiatalok kilátástalanságának köszönhető.
Hogyan értékeli Petro
külpolitikáját és az USA-val, Kínával és az EU-val való kapcsolatait?
Egyetlen kolumbiai kormány sem hanyagolhatja el a kapcsolatokat az USA-val, amely fontos kereskedelmi partner, és amellyel szoros katonai együttműködés van. Petro ezt eddig pragmatikusan kezelte. Az USA-val való jó kapcsolatokat részesíti előnyben anélkül, hogy Kolumbiát alárendelné, és külpolitikai kérdésekben önállóan jár el. A Kínával való kapcsolatok jelentősen intenzívebbé váltak. Az EU-val szembeni pozíciónk is folyamatosan javult.
Milyen kulcsfontosságú
projekteket tűzött ki maga elé idén a kolumbiai kormány, és mit szeretne a
kormány baloldali részeként kiemelten kezelni?
A kormány az egészségügy, a munka, a nyugdíjak és az oktatás területén a reformokat helyezi előtérbe. A bányászatot, amely számos konfliktushoz kapcsolódik, erőteljesebben szabályozni fogják. Szeretnénk túllépni a neoliberális politikán, és új gazdasági és szociális politikák előtt megnyitni az utat.
Interjút készítette: Elias Korte
Forrás: JungeWelt
