Semmilyen megfélemlítés nem fogja rávenni a latin-amerikai kormányokat, hogy Washington mellé álljanak. Az USA már nem a félteke hegemónja.
Nem minden amerikai kormányzat és kormánya volt egyforma Latin-Amerikával kapcsolatban, egyesek agresszívebbek, mások kevésbé. Itt most Joe Biden kormányának esetét vizsgáljuk meg, és rávilágítunk az árnyalatokra, a tudatlanságra és a közömbösségre.
Emlékeztetünk arra, hogy a választási kampány során Biden számos ígéretet tett arra, hogy – az ő szavaival élve – foglalkozni fog a latin-amerikai és különösen a közép-amerikai migráció kiváltó okaival, hogy hatékony megközelítést keres Venezuelával szemben, és hogy „demokratikus” stílusát Latin-Amerikában fogja népszerűsíteni.
A migrációt mozgató tényezők azonban aligha változtak. Venezuela továbbra is a népek önrendelkezésének útján halad, és számos „demokrácia” az USA szemében továbbra is megingott.
Az ukrajnai háború és most a gázai-izraeli konfliktus terméke, a Biden-korszak fókusza Nyugat-Európához és a Közel-Kelethez kötötte az Egyesült Államokat, és Bidennek több szerencséje van az európai szövetségesekkel, mint Latin-Amerika drog- és migrációs problémáival.
Biden diplomáciai csapata eddig ideje nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta újrakovácsolni a szövetségeket Európával, a Közel-Kelettel és Ázsiával. Csak mostanában kezdtek el figyelmet fordítani Latin-Amerikára. Parlamenti képviselők és üzleti vezetők szerint azonban ezek az erőfeszítések nem elegendőek. Ezért kezdik elveszíteni a türelmüket.
Az amerikai kormány azt mondja, hogy van egy terve. Tavaly bejelentette az Amerikai Partnerség a Gazdasági Jólétért (Asociación de las Américas para la Prosperidad Económica, Apep) nevű szervezetet. A kritikusok szerint azonban az Apep ma alig több, mint a kezdőbetűi. A vállalatok csalódottak, mivel nincs lehetőségük arra, hogy a tervezett megállapodással kapcsolatos elvárásaikat a kormány elé tárják. Azt mondták, hogy 2022 végén vagy 2023 elején lesznek tárgyalások. De valójában semmi sem történik.
Még Biden szövetségesei is aggódnak, mert ha nem történik gyors előrelépés a latin-amerikai és karibi gazdasági befolyásért folytatott versenyben, akkor az USA még jobban lemarad Kína mögött. Peking már 20 országgal rendelkezik a térségben az Övezet és Út gazdasági kezdeményezésében.
Végső soron a Biden-kormányzat és más amerikai kormányok által a latin-amerikai és karibi országokra gyakorolt politikai nyomás és gazdasági szankciók arra fogják kényszeríteni őket, hogy elmélyítsék politikai és gazdasági kapcsolataikat Kínával és Oroszországgal.
Ha Kína ajánlata az: nem kérünk reformokat, csak némi pénzt ajánlunk, akkor ott a befektetés. És ha az USA ajánlata az: segítsünk nektek először mindezeket a dolgokat – politikai, társadalmi és gazdasági feltételeket – jobban csinálni, akkor nyitottak leszünk a cserére … Ez aztán ahhoz fog vezetni, hogy az USA egyre jobban lemarad.
Másrészt, és ugyanebben a szellemben, a 2025-ös választások előtt álló főbb republikánus jelöltek támogatják a Donald Trump alatt a latin-amerikai „biztonságos országokkal” kötött megállapodások felújítását, hogy nyomást gyakoroljanak ezekre az országokra a migráció megakadályozása érdekében. És szigorítani akarják a Kubával, Venezuelával és másokkal szembeni szankciókat. Ez utóbbi a dél-floridai befolyásos szavazók számára prioritás.
Amikor tehát a Fehér Ház 2025-ben vezetőséget vált, a külpolitika fókuszát az Atlanti-óceánról Latin-Amerikára helyezi át.
Biden és a Latin-Amerika iránti külpolitikai érdektelenségét, amelyet említettünk, tükrözi például az a tény, hogy elnökként 14 külföldi útja során 21 országba tett látogatást és ebből Biden csak egyszer járt Latin-Amerikában, és azt is csak 48 órára.
Ez nem azt jelenti, hogy az amerikai demokraták és republikánusok javaslatai megoldják a nyugati félteke válságát, hanem épp ellenkezőleg, katasztrófához vezethetnek minket, ha nem teszik ezt már most is néhány országban.
Röviden, a demokraták és a republikánusok minden nap más világban élnek. És így nem meglepő, hogy ilyen eltérő külpolitikát alakítanak ki.
Ezért a republikánusokhoz igazodó politika növelheti a Biden-kormány iránti szimpátiát azon szavazók körében, akik úgy vélik, hogy az Egyesült Államok legfontosabb külpolitikai gondjai közelebb vannak hazánkhoz, mint Európa, Ázsia és a Közel-Kelet.
Ha visszatérünk a hátsó udvarunkhoz, például Mexikóhoz és a fentanil mint az Egyesült Államokban pusztító drog jelenlegi problémájához, fel kell ismerniük, hogy Mexikó fontos társadalmi-gazdasági szereplő, és nem szabad veszélyeztetniük a kapcsolatot. A beavatkozás magas gazdasági költséggel járna az egyszerű amerikaiak számára.
Semmilyen elrettentő intézkedés, legyen az bármilyen brutális, nem fogja megállítani a bevándorlást és a kábítószer-kereskedelmet.
Végső soron semmilyen megfélemlítés vagy zaklatás nem fogja rávenni a latin-amerikai kormányokat, hogy Washington mellé álljanak. Még ha a republikánus jelöltektől nem is halljuk, az USA már nem a félteke teljhatalmú hegemónja.
Kuba különleges eset, ami Biden „közömbösségét” illeti. Számos kampányígéretet tett a Kubával való kapcsolatok felülvizsgálatára vonatkozóan, de fenntartotta elődje, Trump politikáját.
Ez a politika azonban nem érte el céljait, és tovább szigeteli az Egyesült Államokat. A szigetországot beválasztották az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának tagjává, ezzel a legtöbb szavazatot kapott ország lett Latin-Amerikában. Ráadásul az ENSZ-tagállamok harmincadszorra is szinte egyhangúlag a blokád ellen szavaztak.
Az USA Kubával szembeni politikája még az amerikai állampolgárok és vállalkozók jogait is korlátozza, akik a globális gazdasági válság közepette elveszítik üzleti lehetőségeiket.
Ha az Egyesült Államok Latin-Amerikával és a Karib-térséggel szembeni külpolitikája nem változik, akkor ugyanazt fogja learatni, amit ma Franciaország az afrikai országokkal szembeni politikájával. Kína és Oroszország jobban fog bánni velük, akikkel fenntarthatóbb politikai és gazdasági kapcsolatokat ápolnak.
Három évvel az elnökké választása után Biden nagyon gyenge munkát végzett a Latin-Amerikával és a Karib-térséggel kapcsolatos saját programjának kidolgozásában. Tévedett, amikor azt feltételezte, hogy a republikánus megközelítés fenntartása a régióban segíteni fog abban, hogy a politikai osztály tagjai a következő választásokon a demokratákra szavazzanak. Latin-Amerika egyre távolodik az Egyesült Államoktól, és Florida, amely egykoron egy ingadozó állam volt, ma már a republikánusok fellegvára.
Írta: José A. Amesty R.
Forrás: Amerika21
