1960. szeptember 26-án Fidel Castro történelmi jelentőségű beszédet mondott az ENSZ Közgyűlése előtt. Ma is nagyon aktuális!
Részletek: Milyen nehézségekbe ütközik a leszerelés? Kinek érdeke a fegyverkezés? Akiknek érdekük fűződik a fegyverkezéshez, ugyanazok, akik meg akarják őrizni a gyarmatokat, meg akarják őrizni monopóliumaikat, akik meg akarják tartani az ellenőrzést a közel-keleti olaj, a latin-amerikai, ázsiai és afrikai természeti erőforrások felett; és ezek védelméhez fegyveres erőkre van szükségük. És Önök is nagyon jól tudják, hogy ezeket a területeket az erősebb törvénye foglalta el és benépesítette; hogy emberek millióit az erősebb törvénye rabszolgasorba taszította. Ez az erő az, ami fenntartja a kizsákmányolást a világban. Azok számára, akiknek anyagi érdekük fűződik a leszerelés megakadályozásához, azok, akik meg akarják tartani ezt a hatalmat, a természeti erőforrások, a nemzetek gazdagsága és a fejletlen országok olcsó munkaerő feletti ellenőrzést. (…)
A monopóliumok a leszerelés ellenségei is, mert azon túl, hogy a fegyverek védik az érdekeiket, a fegyverkezési verseny mindig is nagy üzlet volt a monopóliumok számára. Köztudott például, hogy a fő monopóliumok a második világháború következtében megduplázták tőkéjüket. A hollókhoz hasonlóan a monopóliumok a háborúk által magukkal hozott tetemekkel táplálkoznak. A háború üzlet. Azokat, akik a háborúval kereskednek, akik profitálnak a háborúból, le kell leplezni. A világ szemét fel kell nyitni, és meg kell mutatni, hogy ki kereskedik az emberiség sorsával, ki kereskedik a háború fenyegetésével, különösen akkor, amikor a háború olyan szörnyű, hogy nincs remény a felszabadulásra, az önmagunk és a világ megmentésére. (…)
Az Egyesült Államok kormánya elfelejti a nácik által Európa koncentrációs táboraiban meggyilkolt több millió zsidót, és most a volt nácik visszanyerik befolyásukat a német hadseregben. Elfelejti a franciákat, akiket hősies küzdelmükben gyilkoltak meg az megszállás ellen. Elfelejti az észak-amerikai katonákat, akik a Siegfried-vonalon, a Ruhr-vidéken, a Rajnán vagy az ázsiai frontokon estek el. Nem tud együtt élni a nemzetek integritásával és szuverenitásával. Miért nem? Szükségesnek tartja a nemzetek szuverenitásának korlátozását katonai bázisainak fenntartása érdekében, mert minden bázis hátba döfés a szuverenitás ellen, minden bázis korlátozott szuverenitást jelent. (…)
Sok amerikaiban, a leghumánusabb írókban (…) magam előtt látom ennek az országnak az első államfőinek nemeslelkűségét: olyan férfiakban, mint Washington, Jefferson és Lincoln. Demagógia nélkül mondom ezt, azzal az őszinte csodálattal, amelyet azok iránt érzünk, akik egykor tudták, hogyan szabadítsák fel országukat a gyarmatosítás alól, és harcoltak érte, nem azért, hogy országuk ma a világ összes reakciósával, a világ összes gengszterével, minden nagybirtokosával, minden monopóliummal, kizsákmányolóval, militaristával és fasisztával szövetkezhessen. (…)
Végül, eleget téve annak, amit kötelességünknek tartunk, arra kérem a Közgyűlést, hogy fontolja meg a legfontosabb hozzájárulást, a Havannai Nyilatkozatot. (…)
„Kuba Népének Nemzetgyűlése elítéli az ember ember általi kizsákmányolását és a fejletlen országok imperialista pénztőke általi kizsákmányolását. Következésképpen Kuba Népének Nemzetgyűlése Amerika és itt az egész világ előtt kihirdeti a következőket: a parasztok földhöz való jogát; a munkások jogát munkájuk gyümölcséhez; a gyermekek jogát az oktatáshoz; a betegek jogát az orvosi és kórházi ellátáshoz; a fiatalok jogát a munkához; a diákok jogát a szabad, kísérleti és tudományos tanulmányokhoz; a fekete emberek és az őslakos amerikaiak jogát a teljes emberi méltósághoz; a nők jogát a polgári, társadalmi és politikai egyenlőséghez; az idősek jogát a biztonságos öregkorhoz; az értelmiségiek, művészek és tudósok jogát, hogy munkájuk révén egy jobb világért küzdjenek; az államok jogát az imperialista monopóliumok államosítására a nemzeti vagyon és erőforrások visszaszerzése érdekében; az országok jogát a szabad kereskedelemre a világ minden népével; a nemzetek jogát a teljes szuverenitásukhoz.” A népek joga, hogy katonai erődítményeiket iskolákká alakítsák át, és felfegyverezzék munkásaikat – ezen a ponton azonban mozgósítanunk kell, fel kell fegyvereznünk népünket, hogy megvédjék magunkat az imperialista támadásoktól: a parasztokat, a diákokat, az értelmiségieket, a fekete embereket, az őslakos amerikaiakat, a nőket, a fiatalokat, az időseket, az összes elnyomottat és kizsákmányoltot, hogy megvédhessék jogaikat és sorsukat.
Néhányan tudni akarták, mi a kubai forradalmi kormány vezérelve. Nos, ez a mi vezérelvünk!
