Guatemalában politikai konfliktus robbant ki a vízhez való hozzáférés miatt. Bernardo Arévalo szociáldemokrata kormánya augusztus elején terjesztette be a kongresszus elé a 6818-as számú törvényjavaslatot, amely jobban ismert „ley de aguas” (vízügyi törvény) néven. A javaslat célja, hogy a vizet emberi jogként határozza meg, és javítsa a tiszta ivóvízhez való hozzáférést. A javaslat szerint jelenleg a lakosság 52 százaléka szennyezett ivóvizet fogyaszt.
A guatemalai Többnemzetiségű Vízbizottság azonban múlt szerdán egy sajtótájékoztatón éles kritikát fogalmazott meg a törvény kapcsán. A bizottság hat konkrét pontot emel ki: az olyan bűncselekmények, mint a környezetszennyezés, öt év után elévülnek. Emellett a törvény hatálybalépésétől kezdve a vállalatok már nem lennének kötelesek a környezetszennyezés megelőzésére. A magánszektor és a nemzetközi vállalatcsoportok részesülnének előnyben. Így a vízhasználati jogokat 25 évre rögzítenék, és azokat könnyebben el lehetne adni harmadik feleknek.
Attól tartanak, hogy a lakosság ellenállását bűncselekménynek minősítik majd. Így „azok a vállalatok, amelyek e megszerzett jogok tulajdonosai, állami jogi védelmet kérhetnek, ha harmadik felek ellenzik, veszélyeztetik vagy bármilyen módon korlátozzák vízhasználati jogukat”, hangzott el a sajtótájékoztatón. Emellett a vállalatok számára fizetendő díjak 70 százalékkal csökkenthetők lennének, ha „homályos vagy könnyen teljesíthető célokat érnek el”.
Guatemalában a víz használata és hozzáférése – akárcsak a földé – körül folyamatosan konfliktusok dúlnak. Így például Bernardo Caal Xol tanár és szakszervezeti aktivista négy évet töltött börtönben, mert társ szervezője volt a guatemalai északon, a Río Cahabón folyón épülő vízerőművek elleni tüntetéseknek. Caal, akit többek között az Amnesty International is politikai fogolynak minősített, már idén májusban is tiltakozott a jelenlegi törvény ellen. Szerinte ez a törvény „nagyon rossz”, és elősegíti a víz privatizációját. A JungeWeltnek adott 2023-as interjújában Caal kifejtette, hogy a vízerőművek elleni ellenállás nem a „tiszta energiatermelés” kérdéséről szól, hanem arról, hogy a közösségek most víz nélkül maradtak, és a „vállalatok fegyveres biztonsági erői” távol tartják az embereket a folyóktól.
A kezdeményezés egy vízfelügyeleti hatóság létrehozását irányozza elő. Az őslakos szervezetek azonban azt kritizálják, hogy a maja, xinka és garífuna népek összesen csak öt helyet kapnának a tanácsadó testületben, míg a vállalati szektor nyolcat.
Jelenleg a törvény a megvitatás szakaszában van, amelyet nemcsak a kongresszusban, hanem a társadalmi mozgalmakkal is le kell folytatni. A konfliktusnak azonban máris van politikai következménye: Ana Patricia Orantes környezetvédelmi miniszter múlt szerdán, 23 nappal azután, hogy a törvényt benyújtották a parlamentnek, benyújtotta lemondását szeptember 1-jei hatállyal. Sajtóértesülések szerint a lemondás összefüggésben áll a vízügyi törvénnyel és a tervezetet ért kritikával. Orantes, aki a Semilla kormánypárt képviselőjeként kezdte meg a parlamenti ciklust, csak 2024 áprilisában nevezték ki környezetvédelmi miniszterré. A kongresszus akkor többségi szavazással úgy döntött, hogy miniszteri tisztsége idejére felmenti képviselői tisztsége alól. Most visszatér erre a tisztségre.
Írta: Thorben Austen, Quetzaltenango
Forrás: Amerika21
