Az amerikai demokraták előválasztásai: a Demokratikus Szocialisták jelöltjei fontos győzelmeket arattak a párt hagyományos képviselői ellen.
Háttér: Nincs párt
A Democratic Socialists of America (DSA) saját állítása szerint mára már több mint 120.000 taggal rendelkezik. Ezzel igazolják azt az állításukat, hogy ők az „Egyesült Államok legnagyobb szocialista szervezete”, és felülmúlják a korábbi Socialist Party of America (SPA, 1901–1972) 113.000 fős létszámát. Így ők az ország történelmének legnagyobb hivatalos baloldali és szocialista szervezete.
A DSA-t 1982-ben alapították azzal a céllal, hogy ellensúlyozzák a korabeli megosztottságot, és az új és a régi baloldal különböző irányzatait egy közös zászló alatt egyesítsék. A szervezet kifejezetten nem tekinti magát önálló politikai pártnak. Az USA Kommunista Pártjához (CPUSA), a 2004-ben alapított Szocializmus és Felszabadulás Pártjához (PSL), vagy akár olyan progresszív kis pártokhoz képest, mint a Munkáscsaládok Pártja vagy a Zöld Párt, a DSA eddig nem kísérelte meg az amerikai politika duopóliumának megkérdőjelezését. Ehelyett stratégiájukat arra irányítják, hogy támogassák azokat a baloldali jelölteket, akik a helyi és regionális választásokon a demokraták színeiben indulnak. A saját párt alapításának kérdését elvileg nem utasítják el, jelenleg azonban irreálisnak és nem tartják érdemesnek.
E stratégia legnagyobb sikerei közé tartozik a közelmúltban Zohran Mamdani választási győzelme New Yorkban, valamint az úgynevezett „Squad” megalakulása az amerikai Kongresszusban. Ez a jelenleg hét képviselőből álló informális csoport közvetlen vagy közvetett kapcsolatokat ápol a DSA-val. Az amerikai parlament legbaloldalibb frakciójának számít. Alexandria Ocasio-Cortez és Rashida Tlaib a legismertebb tagjai közé tartoznak.
Ideológiailag azonban a szervezet nagyon széles spektrumot ölel fel. A szocialsovinista szociáldemokratáktól a volt maoista „Vörös Gárdistákig” minden megtalálható a különböző frakciókban és szárnyakban. Ezenkívül a helyi és regionális csoportok nagyon függetlenül működnek. Ez a felállás eleve ellentmondásokat eredményez, és megnehezíti a szervezet politikai irányvonalának és egységes fellépésének kialakítását is. A DSA saját magáról azt állítja, hogy megközelítése „túllép a történelmi szociáldemokrácián”, ugyanakkor „a szocializmusról szóló autoriter elképzeléseket a történelem szemétdombjára” dobja.
A kritikusok éppen ebben a sokszínűségben látják a legnagyobb gyenge pontot: a DSA-nak eddig nehézségei voltak azzal, hogy amikor arra került a sor, egységes fellépést érjen el tagjai és külső képviselői részéről. Hiányoznak a hatékony mechanizmusok ahhoz, hogy következetesen fellépjenek a megállapodott álláspontok megsértése ellen.
Általában a világ csak négyévente kénytelen figyelmét az Egyesült Államok választási cirkuszára irányítani – az elnökválasztás idején. Előfordulhat, hogy az egyik-másik kongresszusi választás elég releváns ahhoz, hogy bepillanthassunk az amerikai parlament zavaros világába, de ez is inkább kivételes eset. Ez még inkább igaz a helyi választásokra.
2025 novemberében azonban egy városi választási kampány világszerte figyelmet keltett. A 34 éves Zohran Mamdani baloldali orientációjú demokrata jelöltként sikerült megszereznie a New York-i polgármesteri széket. Az úgynevezett demokratikus szocializmus híve, és a Democratic Socialists of America (DSA) tagja. Kívülállók számára Mamdani meglepő győzelme visszatekintve úgy tűnhet, mintha egyfajta rajtjel lenne a demokraták baloldali szárnyának új választási sikersorozatához. A novemberben esedékes félidős választásokra – amelyeken a Képviselőház összes helyét és a Szenátus egyharmadát újraválasztják – irányuló pártjelölti előválasztásokon ők kerülnek a címlapokra.
Progresszív hullám
Legutóbb a múlt héten Denverben (Colorado) győzött a 29 éves, Etiópiában született ügyvédnő, Melat Kiros. A Képviselőházra vonatkozó demokrata előválasztásokon Diana DeGette képviselővel versenyzett, aki 1997 óta (Kiros születési éve!) tölti be a coloradói 1. választókerületi képviselői tisztséget. Az Egyesült Államokban a régóta hivatalban lévő képviselőket valójában minden választási szinten különösen nehéz leváltani. Ráadásul a 68 éves DeGette maga is a párt bevált progresszív szárnyának tagja volt, néhány fontos kivételtől eltekintve, például az Izrael–Palesztina-kérdésben és a hatalmas lobbicsoportoktól kapott adományok elfogadásában.
Hasonló helyzet volt megfigyelhető június végén New Yorkban is. Három, Mamdani által támogatott jelölt – Brad Lander, Darializa Avila Chevalier és Claire Valdez – egyaránt győzedelmeskedett a hivatalban lévő képviselők és egy távozó képviselő kijelölt utódja felett. Itt is a pártvezetés és az Izrael-párti lobbicsoportok által támogatott, névlegesen progresszív esélyeseknek kellett átadniuk helyüket az osztálytudatos és Palesztinával szolidáris (vagy Lander esetében legalábbis Izrael-kritikus) jelölteknek. Chevalier és Valdez, akárcsak Mamdani, a DSA tagjai. Lander 2023. október 7. után megszüntette hivatalos tagságát, és progresszív-liberális Izrael-kritikusként pozícionálja magát.
Az amerikai média és maga a DSA adatai szerint ezek a fontos és meglepő győzelmek összesen 38 sikeres választási kampányt jelentenek helyi, regionális és állami szinten, amelyeket 2026-ban eddig folytattak. Ezzel szemben 38 vereséget könyveltek el, bár a közelgő 74 választáson további sikerekre számítanak.
Lakhatás és egészségügy
A következő reménysugarak Michiganben, a 41 éves Abul El-Sayed személyében, valamint Wisconsinban, a 37 éves Francesca Hong személyében találhatók. Mindketten augusztusban indulnak a választásokon: El-Sayed a szenátusi helyért folyó előválasztáson, Hong pedig kormányzói posztra. Csak Hong tagja a DSA-nak, bár El-Sayedit is ugyanahhoz a mozgalomhoz sorolják, és a DSA talán legismertebb politikusa, Alexandra Ocasio-Cortez támogatja.
A DSA-jelöltek többsége (viszonylag) fiatal, bevándorló származású, az aktivizmus által formált, és helyi alulról jövő mozgalmak támogatják őket. Nyilvánvalóan szociálisan progresszívek, de a 2010-es évek tapasztalataiból tanultak, és nem ragadnak le elsősorban a kulturális harc szintjén. Választási kampányaik ígéretei a széles tömegek gazdasági nehézségeire irányulnak. Az első helyen: megfizethető lakhatás és egészségbiztosítás mindenkinek.
Szolidaritás Palesztinával
A nagyvállalkozók lobbizása helyett magánadományokra és önkéntes munkára támaszkodnak. Ebben főként a DSA támogatja őket, akár közvetlenül, mint tagokat, akár közvetve, támogatásuk révén. Mamdani maga meglepő sikere révén gyorsan a DSA és a demokraták balliberális szárnyának egyfajta „királyteremtőjévé” vált, annak ellenére, hogy polgármesterként politikai szerepe viszonylag korlátozott. Ocasio-Cortezhez és a korábbi elnökjelölt Bernie Sandershez hasonló személyiségek mellett most már az ő támogató nyilatkozata is döntő minőségi pecsétnek számít.
A DSA-jelöltek többsége – különösen a fiatalabb generációk körében – a palesztinokkal szolidáris állásponttal hívja fel magára a figyelmet. Nyíltan beszélnek Izrael gázai népirtásáról, bírálják az amerikai kormány feltétel nélküli támogatását, és elítélik a pro-izraeli lobbiszervezeteket és képviselőiket. Az, hogy néhányan ennek az aktivizmusnak köszönhetően elnyomásnak voltak kitéve, még nagyobb hitelességet kölcsönöz nekik. Kiros például azután került elbocsátásra, hogy megtagadta egy blogbejegyzés törlését, amelyben ügyvédi irodákat – köztük azt is, ahol ő dolgozott – bírálta azért, hogy felléptek a tüntető diákok ellen. Avila Chevalier, Mamdanihoz hasonlóan, már egyetemi évei óta aktív tagja a palesztin szolidaritási mozgalomnak, és 2024-ben részt vett a Columbia Egyetem tiltakozó táborában, amelyet végül erőszakkal oszlattak fel.
A „Demokratikus Szocialisták” megtanultak konfrontatív magatartást tanúsítani, nemcsak Donald Trump amerikai elnök és republikánusai felé, hanem a demokraták – mint állítólagos ellenzéki párt – érzékelt tétlensége ellen is. Megközelítésük az, hogy belülről balra tolják a pártot, azzal a mottóval, hogy ezáltal ismét „vissza” juttassák az Egyesült Államok dolgozó embereinek kezébe. Hogy ez a reformorientált megközelítés hosszú távú előrelépést eredményezhet-e, az heves viták tárgyát képezi az amerikai baloldalon. A választási kampányok konfrontatív retorikája gyorsan feloldódik a reálpolitikai kompromisszumokban.
Mára azonban vitathatatlan, hogy az amerikai választók jelentős része minőségi irányváltást követel a Demokrata Pártban. A mennyiségi ugrás mindenesetre biztos. Míg tavaly Ocasio-Cortez és Rashida Tlaib személyében csupán két DSA-jelölt ült a Kongresszusban, a félidős választások után számuk nagy valószínűséggel jelentősen megnő.
Írta: Adrian Müller Peña
Forrás: JungeWelt
