Kedden szavazásra került sor az ENSZ Közgyűlésében. A szavazás tárgya a Kubai Köztársaság által benyújtott indítvány volt, amelyre az ország drámai ellátási helyzete miatt került sor, amely a legutóbbi amerikai blokádintézkedések következtében rendkívül romboló méreteket öltött. 136 állam szavazott a „Az Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen bevezetett gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségessége” című kubai indítvány mellett, kilenc kormány ellene szavazott, 30 pedig tartózkodott.
Jeffrey Bartos, az Egyesült Államok képviselője egy szokatlanul heves, az eljárási szabályzatra vonatkozó felszólalásában azt követelte, hogy utasítsák el a vita lefolytatását. „Pazarlásnak” nevezte, hogy 84.000 amerikai dollárnyi ENSZ-pénzt fordítsanak egyetlen háromórás ülésre; ezzel az összeggel „3.500 kubai gyermeket tudnánk egy hónapig ellátni”. Név szerinti szavazást kezdeményezett.
Michael G. Waltz amerikai nagykövet polemikusan kijelentette, hogy az áramkimaradásokról szóló jelentések ellenére „a kubai diktatúrának láthatóan mindig van elég áram”. „A kubai rezsimhez” fordult: „Változtassatok irányt, kapcsoljátok vissza a villanyt a népetek számára!” Waltz a blokádot „mítosznak” nevezte, és beszédében tagadta „embargó vagy blokád – akárhogy is nevezzük” – létezését. Ezzel kijelentése ellentétben áll a Trump-kormány más képviselőinek beszédeivel.
Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter, a 80. Közgyűlés 99. plenáris ülésén részt vevő kubai delegáció vezetője, kétszer is rendre utasította a képviselőket. Rodríguez felszólította az ülés elnökét, hogy utasítsa rendre az amerikai képviselőt. Kiemelte, hogy a Közgyűlés nem az amerikai fegyveres erők kiképzőtábora, és kijelentette: „Ön hazug, Waltz úr.” Olvassa el inkább a Fehér Ház sajtótitkárának március 30-i nyilatkozatait, vagy az amerikai elnök előző napi nyilatkozatait, amelyek megerősítik az embargó létezését, különösen a szénhidrogének teljes blokádját.
A kubai miniszter ehhez olyan fényképeket mutatott be, amelyek szemléltették azt a kárt, amelyet az amerikai kormány által országa ellen elrendelt blokád, különösen az energiaembargó okozott. A fényképek között volt egy olyan is, amelyen sebészek láthatók egy műtőben, ahol az egyetlen fényforrás egy mobiltelefon volt. Bruno Rodríguez hangsúlyozta: „A blokád csendben fojtogat és öl. Ennek a könyörtelen bűncselekménynek a kezelése az ENSZ felelőssége is.” Ehelyett az USA azt a hazugságot terjeszti, hogy a blokád nem a kubai nép ellen irányul. „Kérdezzék meg a kubai embereket, szenvednek-e a blokádtól vagy sem” – szólította fel őket. Rodríguez Parrilla azzal vádolta az amerikai kormányt, hogy „többdimenziós, nem hagyományos háborút” folytat országa ellen, amely „az elmúlt hét hónapban egyre kegyetlenebbé vált”. Már önmagában az energiablokád is olyan intézkedés, amely egy tengeri blokáddal, és így háborús cselekménnyel egyenértékű. Az amerikai intézkedések „határozottan imperialista katonai beavatkozásra ösztönöznek”, és vérengzést idéznek elő – hangsúlyozta.
Erre válaszul több nemzetközi szervezet is felszólalt Kuba védelmében. Laura Dupuy Lasserre uruguayi nagykövet a G77-csoport nevében kijelentette, hogy az embargó által okozott közvetlen és közvetett károk hatalmasak. Ezenkívül nagy aggodalmát fejezte ki az embargó egyre inkább extraterritoriális jellege miatt, amely a Helms–Burton-törvény teljes körű alkalmazásának következménye. Ezt a törvényt „a kereskedelmi szabadság megsértésének” nevezte, mivel célja, hogy megfélemlítéssel büntesse bármely ország és Kuba közötti kereskedelmet vagy befektetést.
A blokádellenes államok mozgalma követeli a Kuba elleni agressziók megakadályozását. A legutóbbi amerikai intézkedések a blokád extraterritoriális hatásait sokszorosítanák. Ezenkívül ezek az intézkedések az ENSZ Alapokmányának, a nemzetközi jognak, a multilaterális kereskedelmi rendszernek, valamint az államok közötti baráti kapcsolatokra vonatkozó normáknak és elveknek a nyilvánvaló megsértését jelentik.
Az ENSZ Alapokmány Barátai Csoportja kijelentette, hogy a továbbra is fennálló embargó „szégyen” az ENSZ számára. Elítélte a Kubával szembeni „igazságtalan és visszaélésszerű blokádot”, és felszólította „a nemzetközi közösséget, hogy egyértelműen álljon ki a béke mellett, akadályozza meg a Kubával szembeni katonai agressziót, és ismét hangsúlyozza, hogy a blokádot haladéktalanul fel kell oldani”. Az embargó „a nemzetközi jog és az Alapokmány egyik legsúlyosabb, leghosszabb ideig tartó és legszisztematikusabb megsértése”.
Ezen túlmenően az Afrikai Csoport, a CARICOM, az ASEAN, Kína és Oroszország is hasonlóan nyilatkozott Kuba mellett és a párbeszéd mellett.
Érdemes megjegyezni, hogy a szavazás előkészítése során az amerikai külügyminisztérium egy „SBU” (érzékeny, de nem titkos) besorolású diplomáciai levelében utasította a külföldi amerikai nagykövetségeket, hogy sürgessék fogadóországukat, szavazzanak Kuba indítványa ellen. Rubio utasítása szerint, amennyiben mégis vitára kerülne sor, a szoros szövetséges tagállamoknak Kubát „gazdasági rendszeréért, kirívó alkalmatlanságáért és hatalmas korrupciójáért” kellene elmarasztalniuk. A blokkmentes államoktól az USA azt követeli, hogy tartózkodjanak „bármiféle nyilatkozattól” az ENSZ előtt. A Kubát hagyományosan támogató országok számára pedig egyértelmű figyelmeztetést fogalmaztak meg: „Az Egyesült Államok nagyon figyelmesen követi majd a vitában elhangzó kijelentéseket, és nem javasolja olyan érvek felhozatalát, amelyek terhet jelenthetnek kétoldalú kapcsolatainkra.”
Ezeknek a fenyegetéseknek és zsarolási kísérleteknek ellenére 136 ország szavazott Kuba indítványára, kilenc pedig ellene, köztük az Egyesült Államok és Izrael. A 30 tartózkodó ország között volt Németország, Lengyelország és Magyarország is.
Így tehát sor kerül a Kuba által javasolt vitára, amelynek témája a karibi szigetállam ellen az egymást követő amerikai kormányok által elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád feloldásának szükségessége.
Írta: Edgar Göll
Forrás: Amerika21
