Meg tudják-e állítani a kolumbiaiak a jobboldali tendenciát Latin-Amerikában? Ez már ezen a vasárnap eldőlhet, amikor több mint 40 millióan mennek az urnákhoz az elnökválasztás első fordulójában. A választáson olyan politikai programok állnak szemben egymással, amelyek aligha lehetnének ellentétesebbek. A dél-amerikai ország történelmének első baloldali kormányának folytatása történelmi jelentőségű lenne Kolumbia számára – és az egész régió számára fontos jelzés lenne egy olyan időszakban, amikor az USA nyomása érezhetően növekszik.
Minden komolyan vehető közvélemény-kutatás Iván Cepedát, aki a hivatalban lévő államfő, Gustavo Petro utódja kíván lenni, az első helyen látja – még ha a számok részben jelentősen eltérnek is egymástól. A jelenlegi szenátor így 33 és 44 százalék közötti szavazati arányra számíthat. Őt a második helyen az ultrajobboldali Abelardo de la Espriella követi, akinek 27 és 37 százalék közötti szavazati arányt jósolnak. A közvélemény-kutatási eredmények szerint a harmadik, és mára már jelentősen lemaradt helyre a Centro Democrático jelöltje, Paloma Valencia kerülne. Neki 12 és 21 százalék közötti eredményt jósolnak.
Sok minden arra utal, hogy a végső döntés csak a június 21-i második fordulóban dől el. Ennek ellenére elsősorban a Pacto Histórico baloldali szárnya számít már az első fordulóban elért győzelemre. Cepeda, akinek kommunista apját 1994-ben jobboldali paramilitárisok és állami tisztviselők gyilkolták meg, a választási kampányban elsősorban azt ígérte, hogy folytatja a Petro-kormány progresszív projektjét. Petro 2022-ben első baloldali jelöltként sikerült elnökké választatnia magát abban az országban, amelyet hagyományosan az oligarchia és az amerikai imperializmus ural. Választását egy tömeges felkelés előzte meg, amelyben főként a városok fiatal és elszegényedett rétegei vettek részt, és amelyre az akkori Iván Duque-kormány kemény elnyomással válaszolt.
A vasárnapi választási kampányzárón a karib-tengeri nagyváros, Barranquilla egyik szegénynegyedében Cepeda bejelentette, hogy „a legszegényebbekért” kíván kormányozni; a „Mindenki javára: először a szegényeknek” mottót a jelölt az elmúlt hetekben a mexikói exelnök, Andrés Manuel López Obrador-tól vette át. Tízezer támogatója előtt kijelentette: „A hatalom nem a kormányzók gőgjét szolgálhatja, hanem hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a kormányzottak élete méltóságteljesebb legyen. Kormányunk, pontosan úgy, mint a jelenlegi, a nép kormányzata lesz, a népből és a nép szolgálatában.”
Igazi hatalom alulról
Barranquillában Cepeda kijelentette, célja egy „élő, részvételi és igazi demokrácia” felépítése, amelyben „a nők és a fiatalok megkapják azt a képviseletet és döntő szerepet, amelytől történelmileg meg voltak fosztva”. Az igazi hatalomnak „a régiókból, a településekről, a közösségekből és azokból a helyekből kell kiindulnia, ahol az emberek mindennapi élete zajlik”.
Egyértelmű jelzés a kolumbiai lakosság azon részeinek, akiket évszázadok óta kizártak a nagy politikából a nasa indián Aida Quilcué jelöltsége is, aki Cepeda alelnökeként indul. 2022 óta a Pacto Histórico képviselőjeként ül a szenátusban, korábban a 2008-as Minga tiltakozó mozgalom idején a Cauca-i Indián Regionális Tanács (CRIC) vezetőjeként tett szert hírnévre (erről a miamerikank.hu beszámolt).
Egy esetleges második fordulóban egy szélsőjobboldali kihívóval szemben azonban szoros lehet a verseny Cepeda számára – valószínűnek tűnik, hogy a jobboldal összefog a baloldali jelölt ellen. Mára szinte biztosnak tűnik, hogy a formálisan független de la Espriella bejut a második fordulóba. Az ügyvéd, aki kétes üzleti ügyek révén jelentős vagyont szerzett, a választási kampányban kívülállónak és politikával szemben álló személynek tünteti fel magát. Fellépései pompásak és egyfajta egyszemélyes show-ra emlékeztetnek. Eközben hazafiként, hívő keresztényként és szerető családapaként mutatkozik be. Hasonlóan az argentin elnökhöz, Javier Mileihez, ő is azt ígéri, hogy radikálisan lefaragja az állami kiadásokat, és deregulációval ösztönzi a gazdasági növekedést.
A jelölt, aki magának az „El Tigre” (a tigris) becenevet adta, a Petro-kormány antitéziseként hirdeti magát, amelynek „kommunista uralmának” véget szeretne vetni. Azt veti a kormány szemére, hogy a „teljes béke” ígéretével átadta az országot a gerilláknak és a szervezett bűnözésnek. Szombaton, a medellíni választási kampányzárón kijelentette, hogy ehelyett a „kompromisszumok nélküli biztonságra” fog támaszkodni. A fegyveres szervezetekkel kemény kézzel kíván szembeszállni, amihez a katonai offenzívák jelentős kiterjesztését és Nayib Bukele salvadori példájára megépítendő óriási börtönök építését tervezi.
Kolumbia számára de la Espriella elnöksége visszalépést jelentene a katonai vezetésű konfliktusban. A jelölt azt ígéri, hogy a korábbi FARC-EP gerillával kötött békeszerződésben megállapodott átmeneti igazságszolgáltatást is felülvizsgálja, ami veszélybe sodorná a volt harcosok úgynevezett polgári életbe való reintegrációjának az amúgy is rendkívül törékeny folyamatát tíz évvel a megállapodás aláírása után. De la Espriella nem utolsósorban az Egyesült Államok támogatására szeretne támaszkodni, amely az 1990-es évektől kezdve milliárdokat pumpált katonai segélyként az országba, és ma Donald Trump vezetésével ismét fokozottabban szeretne beavatkozni Latin-Amerikában.
A nagykutyák jelöltje
Bár „El Tigre” kívülállónak tünteti fel magát: több újságírói kutatás is bizonyítja, hogy de la Espriella-t hatalmas vállalkozók és a hagyományos pártok képviselői támogatják, akiket a jelölt fellépésein „a mindig ugyanazoknak” nevezve becsmérel. Különösen kiemelkedik ebből a Char-család, amely évtizedek óta rendkívül befolyásos, több vállalatot tulajdonol a karib-tengeri régióban, és meghatározó szerepet játszik a politikai életben. Az elmúlt időben az Álvaro Uribe, Juan Manuel Santos és Iván Duque volt elnökök köréhez tartozó volt miniszterek és más politikusok is kinyilvánították támogatásukat a szélsőjobboldali jelölt iránt.
De la Espriella iránti növekvő támogatás elsősorban Paloma Valencia számára vált problémává. A Cauca megyéből származó, fehér felsőosztálybeli politikuscsaládból származó jelölt az egykori elnök, Uribe Centro Democrático pártjának színeiben indul, akit továbbra is a kolumbiai szélsőjobboldal háttérbeli irányítójának tekintenek. Valencia is a neoliberális visszatérés mellett áll, amit a baloldal elleni védekezésként tálal. A fővárosban, Bogotában tartott választási kampányzáróján kijelentette, hogy célja „demokráciánk megvédése az erőszakktól és a zsarnokságtól, amit Iván Cepeda képvisel”, aki „neokommunista rezsimet” akar létrehozni. Legutóbb több, a jobboldali fegyveres csoportok által elkövetett halálos merénylet is a kezére játszott. Bogotában Valencia így dörögött: „Az ELN gerilláknak, a Clan del Golfo-nak és a FARC-nak azt mondom: patkányként foglak titeket üldözni. Meg fogjátok érezni a kolumbiai nők acélkemény öklét.”
Habár feltételezhető, hogy a kolumbiai jobboldal egyesülni fog Cepeda ellen egy valószínűsíthető második fordulóban, a baloldali jelölt korántsem esélytelen. Petro az elmúlt években sikerült egy stabil és egységes baloldalt felépítenie. Hogy ez a választásokon is sikeres lehet, azt nem utolsósorban a márciusi kongresszusi választások mutatták meg, amelyekből a Pacto Histórico került ki legerősebb erőként. Sok kolumbiai baloldali és a bogotai döntésekből történelmileg kizárt népességcsoport úgy érzi, hogy az ország történelmében először hallgatnak rájuk.
Ugyanakkor Petro kormányzásának mérlege összességében ellentmondásos. Saját parlamenti többség nélkül és a gazdasági elitek hatalmas ellenállása miatt az elnök csak kevés ígért szociális reformot tudott véghezvinni. Ennek ellenére az elmúlt négy évben érezhetően csökkent a szegények száma, a munkások és az alkalmazottak ma több joggal rendelkeznek, mint korábban. Legutóbb Petro 23 százalékkal emelte a minimálbért. A FARC-kal kötött békeszerződésben rögzített földreformot is – amelynek végrehajtását a korábbi kormányok aktívan akadályozták – a Petro-kormány – bár tétovázva – megkezdte.
Az elnökválasztásnak azonban Kolumbia határain túlmutató jelentősége van. Petróval Latin-Amerika népességét tekintve harmadik legnagyobb országa Mexikóval és Brazíliával együtt egy progresszív szövetséghez tartozik, amely a régió szuverén irányvonalára épít az Egyesült Államok fenyegetéseivel szemben. Ha Cepeda kudarcot vallana, az súlyos csapást jelentene Claudia Sheinbaum számára Mexikóban és Luiz Inácio Lula da Silva számára Brazíliában is. Utóbbit a nemzetközi szélsőjobboldal Trump támogatásával októberben megpróbálja majd leváltani, amikor ott elnökválasztásokra kerül sor.
Írta: Frederic Schnatterer
Forrás: JungeWelt
