Kutatók az autópálya építési munkálatai során Brazília északi részén, Amapá államban számos, a gyarmati korszak előtti időből származó, régészeti szempontból jelentős leletet fedeztek fel. Kilenc különböző ásatási helyszínen tártak fel agyagedényeket és kisebb, emberi arcokat ábrázoló tárgyakat.
Az Amazonas-vidék feltárása és erdőirtása során újra és újra előkerülnek a gyarmati korszak előtti társadalmak maradványai. Ezért Brazíliában mára már bevett gyakorlat, hogy nagy építési projektek előtt régészeti vizsgálatokat rendelnek el. Ha releváns leletek kerülnek elő, képzett régészek veszik át a további folyamatot a leletek biztonságának garantálása érdekében. Ebben az esetben a felelős önkormányzat kijelenti, hogy „összehangolja az építési munkálatok végrehajtását az érintett régiók történelmének és kulturális identitásának megőrzésével”.
A feltárásokért a Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra Osztály egy csapata felelt. Óvatosan, rétegenként tárták fel a talajt, és ezzel több korszak maradványait. „A mélyebb ásatások során kerámiákat és agyagedényeket fedeztünk fel, amelyek egy korábbi őslakos jelenlétre utalnak, és jelzik a lelőhely átalakulását a gyarmatosítók érkezése előtt és után” – mondta Manoel Fabiano da Silva Santos, a csapat egyik régésze.
Így már több ezer leletet tettek hozzáférhetővé a kutatás számára az Amapá államban található más helyszíneken. A legrégebbiek akár 6000 évesek is, és ezzel bizonyítják, hogy az emberi jelenlét az államban jóval megelőzi az első európai települések kialakulását.
2005-ben különös figyelmet kapott egy körülbelül 1000 éves kőemlékmű felfedezése Calçoene településen. 127 kőszerkezet van ott úgy elrendezve, hogy a téli napforduló idején pontosan a napkelte pontját jelölje. A kövek kör alakban vannak elhelyezve, és az angol Stonehenge-re emlékeztetnek, ezért az emlékmű az „Amazonas Stonehenge” nevet is viseli.
Az ilyen jellegű felfedezések megkérdőjelezik a Brazíliában elterjedt narratívákat, amelyek szerint az Amazonas a gyarmatosítás előtti időkben nagyrészt lakatlan és általában barátságtalan terület volt, és amelyek célja az erdőirtás és a gazdasági kiaknázás legitimálása. Valójában a jelenlegi kutatások abból indulnak ki, hogy az első európaiak dél-amerikai érkezésekor körülbelül nyolc-tíz millió ember élt az Amazonas-vidéken. A közösségek egymással hálózatba szerveződtek, kifinomult infrastruktúrával és öntözőrendszerekkel rendelkeztek, nagy településeken éltek, és olyan módon formálták az ökoszisztémát, amelynek hatása a mai napig érezhető. Ott termesztették először azokat a mezőgazdasági termékeket, amelyek ma szinte minden kontinensen a kultúra és a konyha elengedhetetlen részét képezik, mint például a kakaó és a manióka. Az Amapából származó legújabb leletek bizonyítják, milyen kiterjedt volt a hálózat; a stílus és a gyártási technikák olyan kulturális cserére utalnak, amely egészen a Karib-térségig terjedt.
A kutatások és ásatások azonban nem csupán történelmi célt szolgálnak. A régészeti lelőhelyeket a brazil törvény védi, és azok a hatóságok felügyelete alá tartoznak. Az új, régészeti szempontból releváns helyek feltárásával tehát az Amazonas nagy részét is meg lehet menteni az erdőirtástól. Az ilyen típusú kutatási projektek tehát politikai jellegűek, és nem csupán a brazil gyarmati történelem feldolgozását szolgálják, hanem a világ egyik legfontosabb ökoszisztémájának védelmét is.
Írta: Rico Espinoza
Forrás: Amerika21
