„A törvény neokolonialista és privatizálja a közvagyont”

Eliane Hauri Fuentes a guatemalai Rafael Landivar Egyetem Tudományos és Technológiai Intézetének (IARNA) PhD-hallgatója, és a svájci FIAN (Food First Information and Action Network) elnökségi tagja.

A guatemalai kongresszus el akarja fogadni a „Ley Monsanto”, azaz a növénynemesítés védelméről szóló törvényt. Mi ennek a háttere?

Két szellemi tulajdonjogi rendszer létezik ezen a területen. Egyrészt szabadalmak, másrészt az Új Növényfajták Nemzetközi Uniójának (UPOV) szabályozása. Az új törvény a „növényfajták védelmét” hivatott szolgálni. Ez azt jelenti, hogy a kormány be akarja vezetni a vetőmagok és növények magán szellemi tulajdonát. A múltban számos megállapodás született, amelyek közül az 1991-esnek voltak a legmesszebbmenő következményei a kistermelőkre és az őshonos vetőmagokra nézve. A jelenlegi javaslat az UPOV megállapodás másolata. Bár nincs jogalapja, a tagállamokra nyomás nehezedik, hogy hajtsák végre a megállapodást, és építsék be a nemzeti jogszabályokba. Ez veszélyes egy olyan gazdag biológiai sokféleséggel rendelkező ország számára, mint Guatemala, mivel ez a törvény megnyitja annak lehetőségét, hogy a vállalatok és magánszemélyek privatizálják a biológiai sokféleségünket. A Földön nyolc úgynevezett származási központ létezik a mezőgazdasági termékek számára, és a mi régiónk a kukorica, a fekete bab és a paradicsom származási központja. A vállalatok itt akarják kezdeni a privatizációt, ami negatív hatással lenne a biológiai sokféleségre és az élelmiszer-szuverenitásra. A törvény megnyitja az utat a genetikailag módosított vetőmagok előtt is. A törvényt „Ley Monsanto” néven emlegetjük. A vállalatot azóta a német Bayer vállalat vette át. Németországban az anyavállalat ellenzi a génmanipulációt, itt viszont támogatja azt.

A törvénytervezet 48 cikkelyt tartalmaz. Melyek közülük különösen problematikusak?

Az első cikk először is megnyugtatni próbál. Olyan jelzőket tartalmaz, mint „eredeti” és „őshonos”, amelyek azt hivatottak elhitetni az emberekkel, hogy a fejlesztés nem olyan veszélyes. Aztán a következő bekezdésben ez áll: „Az állam törekszik az őshonos magvak védelmére”. De ennél konkrétabbat nem mond – milyen eszközökkel fogják ezt elérni? Guatemalában nincs olyan nyilvántartás, amelyben az őshonos vetőmagok szerepelnek. Hogyan kellene tehát védeni? Egy másik cikk az új vetőmagokra vonatkozó szabadalmak bejegyzésével foglalkozik. De az őslakosok a mezőgazdaság 9.000 évvel ezelőtti kezdete óta fejlesztik vetőmagjaikat. Van egy barátom, akinek a családja 100 éve termeszt kukoricát. Mindig az előző évi kukoricát használták fel a következő vetéshez. Ezt a kukoricát soha nem törzskönyvezték vagy hozták kereskedelmi forgalomba. Most egy vállalat jöhet, és azt állíthatja, hogy a kukorica „újonnan felfedezett”, és szellemi tulajdonként privatizálhatja. A 44. cikk azt is kimondja, hogy a be nem jegyzett vetőmag felhasználása 50.000 dollárig terjedő büntetést von maga után. Összefoglalva: A törvény neokolonialista, és privatizálja a közvagyont.

A törvényjavaslatot most tizenöt különböző pártok képviselői terjesztették be a kongresszusba. Melyek a lehetséges elfogadásához vezető szakaszok?

A parlamentben már beterjesztették, most a törvényjavaslatot át kell adni a bizottságoknak. Azonban csak az agrárkultúráért felelős bizottsághoz került, a környezetvédelmi és az őslakos népekért felelős bizottságokhoz nem, ahogyan azt valójában tervezték. Az Agrárkultúra Bizottságnak most véleményt kell készítenie, majd a törvényjavaslat visszakerül a plenáris ülésre.

A törvényt 2014-ben nagy ellenállás akadályozta meg, miután a kongresszusban elfogadták. Ezúttal is ugyanerre számítanak?

A tiltakozás már folyamatban van. Hétfő óta nagy sztrájkok és útlezárások vannak. Ezeket elsősorban az őslakos szervezetek szervezik. Nemcsak a Consuelo Porras és Rafael Curruchiche vezette ügyészség lemondását követelik, hanem a törvény ellen is tüntetnek.

Írta: Thorben Austen

Forrás: JungeWelt