A kibocsátáskereskedelem a kormány fontos éghajlat-politikai projektje a gazdaság szén-dioxid-mentesítésére. A mezőgazdaság kikerül a szabályozás alól.
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei brazil kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló törvényjavaslat (PL 412/2022) túljutott az első akadályon a nemzeti kongresszusban. A szenátus környezetvédelmi bizottsága egyhangúlag jóváhagyta a törvényjavaslatot, miután megegyezett a kongresszus agrárfrakciójával (bancadaruralista) arról, hogy a mezőgazdasági és állattenyésztő vállalkozásokat nem vonják be a szabályozásba.
Az elmúlt hónapokban a pénzügyminisztérium koordinálásával kidolgozott törvényjavaslat célja, hogy kötelező kibocsátáskereskedelmi rendszert vezessen be az ipar számára, és segítse az országot az üvegházhatású gázok (GHG) mérséklésében az éghajlati célokkal összhangban. Brazília célja, hogy 2030-ig 50 százalékkal csökkentse kibocsátását a 2005-ös szinthez képest, 2050-re pedig elérje a nettó nulla kibocsátást.
A terv a kibocsátáskorlátozási és -kereskedelmi rendszer bevezetését irányozza elő. Ebben a rendszerben az állam egy rögzített felső határértéket (cap) határoz meg a kibocsátásra vonatkozóan. Az e határértéknek megfelelő kibocsátási tanúsítványokat a piacon forgalomba hozzák, és a részt vevő vállalatok kereskednek velük. Azoknak a vállalatoknak, amelyek nem csökkentik kellőképpen a kibocsátásukat, más vállalatoktól kell szennyezési jogokat, tanúsítványokat vásárolniuk.
A rendszer azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek évente több mint 10.000 tonna CO2-t bocsátanak ki. A 25.000 tonnánál nagyobb mennyiséget kibocsátó vállalatokra szigorúbb szabályok vonatkoznak majd, és a szabályok be nem tartása szankciókkal és pénzbírságokkal jár.
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a kibocsátáskereskedelmi rendszereken vagy CO2-adókon keresztül történő árazása hatékony eszköznek tekinthető az éghajlatváltozás költségeinek a gazdasági döntéshozatalba való beépítésére, és ezáltal az éghajlatvédelmi intézkedések ösztönzésére.
Ugyanakkor az ilyen szén-dioxid-piacok megfelelő eszközt jelentenek az államkincstár bevételeinek előteremtésére, a nemzetközi pénzügyi áramlások irányítására és az innováció előmozdítására. A Világbank jelentése szerint az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának közel egynegyedét fedezik ma már a szén-dioxid-piacok. Latin-Amerikában Mexikó, Kolumbia és Chile már bevezette vagy tervezi bevezetni a CO2-kibocsátás árképzését szolgáló eszközöket. A bevételek 2022-ben világszerte 95 milliárd dollárt értek el, ami tíz százalékos növekedést jelent 2021-hez képest.
Brazília számára, amely 2050-re klímasemlegességet kíván elérni, a kibocsátáskereskedelem bevezetése ezért fontos piaci alapú eszköz az éghajlat-politikájában. RodrigoRollemberg, a fejlesztési, ipari, kereskedelmi és szolgáltatási minisztérium zöldgazdaságért, dekarbonizációért és bioiparért felelős államtitkára a szenátusban elért eredményt „történelmi győzelemként ünnepelte Brazília számára”. A szén-dioxid-piac szabályozása bevezeti Brazíliát a nemzetközi szén-dioxid-piacba, ami segít Brazíliának teljesíteni a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeit azáltal, hogy lehetőséget teremt azoknak, akik innovációt hajtanak végre és csökkentik a kibocsátást.
Szakértők bírálják, hogy a törvénytervezet nem terjed ki a mezőgazdasági ágazatra. Ehelyett a kibocsátási profilban a mezőgazdaságból, a földhasználat megváltoztatásából és az erdőgazdálkodásból származó kibocsátás dominál.
A képviselőház jogtanácsosa által készített szakértői vélemény szerint a mezőgazdaság közvetlenül felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 25 százalékáért Brazíliában. A kibocsátások fele (49 százalék) az erdőirtásból ered, ami viszont közvetve nagymértékben a mezőgazdaság javára történő földhasználat-változtatásnak köszönhető. További 18 százalékot az energiaszektor, négyet pedig az ipar okoz.
Tasso Azevedo, a MapBiomas és az üvegházhatású gázok kibocsátásának becslésére szolgáló rendszer koordinátora a brazil éghajlati megfigyelőközpontban a ((o))eco környezetvédelmi portálnak adott interjújában bírálta: „A világ egyetlen más szén-dioxid-piacán sem mentesül a szabályozás alól a legnagyobb kibocsátású ágazat. Más országokban, ahol ez az ágazat nem szerepel, ez azért van, mert nem ez a fő kibocsátási forrás, hanem a fosszilis tüzelőanyagok”.
Ehhez képest az Európai Unióban 2021-ben az energiaágazat a kibocsátások 82 százalékát tette ki, míg a mezőgazdasághoz kapcsolódó kibocsátások csak 12 százalékát.
A szenátus környezetvédelmi bizottságának elnöke és a törvényjavaslat előadója, Leila Barros üdvözölte a mezőgazdasági frakcióval kötött megállapodást. A mezőgazdasági lobbinak tett engedményt azzal magyarázta, hogy eddig nem volt megfelelő módszer a mezőgazdasági üzemekből származó kibocsátások megragadására, és rámutatott, hogy a világ főbb kibocsátáskereskedelmi rendszerei nem terjednek ki a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre.
A törvényjavaslatot most a képviselőház tárgyalja, és még idén elfogadhatják. A jelenlegi szöveg szerint, amint a kongresszus elfogadja a törvényjavaslatot, a kormánynak 12-24 hónap áll rendelkezésére, hogy kiadja a rendszer bevezetéséhez szükséges rendeleteket. A rendszer csak kétéves jelentéstételi kötelezettséggel indulna, ami azt jelenti, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer négy-öt éven belül teljesen működőképes lehetne.
Írta: Jan Marinko
Forrás: Amerika21
