A La Estrella de Panamá legfrissebb felmérései szerint José Raúl Mulino elnök elleni elégedetlenség körülbelül 81 százalékos. Július 1-jén, két évvel hivatalba lépése után, Mulino a Nemzetgyűlés előtt tartott beszédében kormányzásának „új szakaszát” hirdette meg. Még aznap különböző szervezetek vonultak fel a főváros utcáin, hogy tiltakozzanak a kormány eddigi tevékenységével szemben.
A vita központi pontja a biztonságpolitika. Miután június elején 195 fogvatartott szökött meg a La Joyita börtönből, Mulino bejelentette a „Plan de fuerza mayor” (vis maior terv) bevezetését: a bandavezetők teljes elszigetelését, valamint három új, összesen mintegy 7.500 férőhelyes börtön létrehozását, köztük egy körülbelül 2.000 fogvatartott befogadására alkalmas szigorított biztonsági börtönt, amelynek összköltsége meghaladja a 390 millió amerikai dollárt.
Különböző szektorok a terveket El Salvador elnöke, Nayib Bukele által megalkotott „Mano dura” (kemény kéz) modell átvételének értékelték. A Fundación para el Desarrollo de la Libertad Ciudadana emberi jogi szervezet bírálta a pusztán büntető jellegű megközelítést. A büntető jellegű megközelítés alatt olyan modellt értenek, amely kizárólag a büntetésre épít, a reszocializáció vagy a jóvátétel helyett. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen modellek nem szorítják vissza a szervezett bűnözést, hanem túlzsúfoltsághoz, az állam börtönök feletti ellenőrzésének elvesztéséhez és növekvő militarizációhoz vezetnek.
José Blandón volt parlamenti képviselő egy költségösszehasonlításra hivatkozott: míg El Salvador körülbelül 115 millió amerikai dollárból építette meg a mintegy 40.000 férőhelyes Cecot nevű szigorított biztonsági börtönét, addig Panamában a három új, összesen mintegy 7.500 férőhelyes börtönre több mint 390 millió amerikai dollárt irányoztak elő. A katolikus püspöki konferencia is kritikus hangvételű nyilatkozatot adott ki. Mulino a beszédében a szervezett bűnözés növekedésére hivatkozva védte meg a kemény vonalat: inkább vállalja, hogy a börtönök túlzsúfoltságával vádolják, mintsem hogy hagyja, hogy a bandabűnözés továbbra is ellenőrizetlenül elősegítse a zsarolást, a gyilkosságokat és a kábítószer-kereskedelmet az országban.
A második vitás kérdés a 2023 óta leállított rézbánya esetleges újraindítása. Ennek lehetséges alapját a svájci SGS auditcég végleges auditjelentése képezi, amely a bányának 87,7 százalékos megfelelési fokot igazol. A jelentésben szereplő helyszíni ellenőrzések azonban árnyaltabb képet festenek: iszapos ülepítőmedencék és fedetlen anyagok, amelyek savas bányavizet termelnek. A leggyengébb eredményt az újratelepítés érte el, csupán 40–45 százalékos teljesítési aránnyal, ami jelentősen elmarad a közölt összesített megfelelési aránytól. A környezetvédelmi és civil szervezetek szkepticizmussal reagáltak. Emlékeztettek arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2023-ban alkotmányellenesség miatt megsemmisítette a bányaszerződést; minden további döntésnek tiszteletben kell tartania ezt az ítéletet. Ezenkívül kétségbe vonják az audit módszertan függetlenségét, mivel az alapul szolgáló adatok nagy része magától a First Quantemtől származik.
Mindkét konfliktus egy olyan feszültségre utal, amelyet a Mulino-kormány eddig nem oldott meg: a gazdasági nyitás és az ökológiai, valamint a jogállamisági aggályok közötti ellentét.
Írta: Katharina Hempfing
Forrás: Amerika21
