Az amerikai nyomásra a venezuelai ideiglenes kormány gazdasági liberalizációs törvényeket fogad el. Nyugati olaj- és bányavállalatok zsákmányra indulnak.
Venezuela gazdasága az amerikai monopóliumtőke önkiszolgáló boltjává válik. Három hónap telt el a caracasi katonai támadás és Nicolás Maduro elnöknek az USA-ba történő elrablása óta. Donald Trump vezette amerikai kormány pisztolyt tart Delcy Rodríguez ideiglenes elnök fejéhez, és ennek a nyomásnak a hatására ő előkészíti az utat az olaj, az arany és a stratégiai nyersanyagok kiárusításához. A zsákmányt a Chevron, a Shell és más nemzetközi vállalatok zsebelik be. Alig néhány héten belül a Rodríguez által átalakított kormány több törvényt is életbe léptetett, amelyek megnyitják az ország olaj-, gáz- és bányászati szektorát a külföldi befektetők előtt. Az USA – hűen a „mézesmadzag és ostor” mottóhoz – részleges pénzügyi szankciók enyhítésével hálálja meg ezt.
Már január végén Caracas elfogadta az olajkereskedelmet szabályozó „Szerves szénhidrogén törvény” reformját. A külföldi vállalatok számára széles körű hozzáférést biztosítanak. A magánvállalatok mostantól átvehetik az operatív irányítást az állammal közös projektekben, önállóan értékesíthetik az olajat, és rugalmasabban utalhatják át a nyereséget – anélkül, hogy a PDVSA állami olajvállalat többségi részesedéssel rendelkezne. Csökkentették a kitermelési illetékeket és az adókulcsokat, további kedvezményeket is bejelentettek.
Ebből különösen a Chevron amerikai vállalat profitál, amely megszerezte az „Ayacucho 8” kitermelési blokkot a stratégiailag fontos Orinoco-övezetben, és új jogokat kap az extra nehéz nyersolaj kitermelésére a térségben. Hétfőn Rodríguez aláírta a vonatkozó megállapodásokat a Chevronnal, amely egyúttal 49 százalékra növelhette részesedését a Petroindependencia közös vállalatban. „A Chevron mostantól az ország legnagyobb termelését koncentrálja” – örvendezett egy menedzser. A két éven belül várható 50 százalékos termelésnövekedéssel az amerikai energiaóriás lesz Venezuela fekete aranyának tényleges ura. A brit Shell vállalat cserébe megszerezte a hatalmas Loran tengeri gázmezőt, valamint a Carito és Pirital olajmezőket.
A venezuelai ideiglenes kormány azzal érvel, hogy a gazdasági nyitás beruházásokat vonz az országba és növeli a termelést. Mindazonáltal az olaj- és gázüzletekből származó összes bevétel olyan számlákra folyik be, amelyeket az amerikai szankcióhatóság kezel. Számos tranzakció továbbra is engedélyköteles. Caracas csak egy „költségvetési kérelem” jóváhagyása után rendelkezhet a csekély maradék összegekkel – és még azok is kizárólag az USA-ból történő importra fordíthatók. Ténylegesen Washington így kényszergazdálkodás alá helyezte az államkincstárat.
Még ennél is tovább megy a nemzetgyűlés által múlt csütörtökön egyhangúlag elfogadott új bányászati törvény. Ez eltörli a Hugo Chávez idején bevezetett védelmi mechanizmusokat az arany, a koltán, a bauxit és a ritkaföldfémek stratégiai tartalékaira vonatkozóan. Az amerikai és kanadai bányavállalatok most már akár 50 évre szóló koncessziókat is szerezhetnek. A kitermelési adót nevetséges 13 százalékra korlátozták, a vitás ügyeket pedig a venezuelai joghatóságtól távol eső nemzetközi választottbíróságok előtt rendezik.
A kormány képviselői a törvényt a „jövőbeli jólét motorjaként” dicsérik, a kritikusok azonban a jelentős kockázatokra figyelmeztetnek. Az ország déli részén található, nyersanyagokban gazdag régiókat fegyveres csoportok uralják. Az ENSZ jelentéseiben elítéli a környezetrombolást és az emberi jogok megsértését az illegális bányászat kapcsán a térségben.
A venezuelai állami bankrendszer, beleértve a központi bankot is, ellen kiszabott szankciók keddi enyhítése, amelyet az amerikai kormány határozott el, nem más, mint egy mérgezett csali. De facto a Washington rendelkezésére álló nyomásgyakorló eszközök demonstrációjaként szolgál: a caracasi kormánynak éppen csak a puszta pénzügyi túlélést engedik meg, mindaddig, amíg az ország neoliberális „piacnyitását” előreviszik.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
