„Noboa távozzon”: aktivisták népszavazást kezdeményeznek az elnök leváltásáról. Ő pedig erőszakkal vereti le a tüntetéseket.
Ecuador elnöke, Daniel Noboa kormánya elnyomással reagál a jobboldali állam- és kormányfő leváltását követelő követelésekre. A hét eleje óta ez tovább súlyosbítja az ország politikai és társadalmi válságát. Kedden a quitoi rendőrség könnygázzal oszlatta szét a békés tüntetőket. Társadalmi szervezetek tagjai a Nemzeti Választási Tanács (CNE) székháza előtt követelték a Noboa és María José Pinto alelnök ellen indítandó elmozdítási eljárás megindításához szükséges nyomtatványok kiadását. „Noboa ki, ki!” és „Azonnali elmozdítás!” kiáltások közepette Leonidas Iza indián vezető és Washington Andrade jogász átadta a hivatalos kérelmet a választási hatóságnak.
A CNE székháza előtti tüntetés során egybehangzó beszámolók szerint események eszkalálódtak: a rendfenntartó erők könnygázt vetettek be az eleinte békés gyülekezet ellen, amelynek résztvevői – köztük gyermekes családok – csupán az alkotmányban előírt aláírásgyűjtéshez szükséges dokumentumokat követelték. Az összecsapásokról készült videók egy újfajta állami elnyomást mutatnak, amely már májusban, az éjszakai kijárási tilalom idején is megnyilvánult több mint 5.000 letartóztatás formájában, többségében a kijárási tilalom megsértése miatt. „Uraim, rendőrök, miért volt szükség könnygáz bevetésére idős emberek és polgárok ellen, akik törvényes tiltakozási jogukat gyakorolták?” – kérdezte Elena Rodríguez Yánez újságíró kedden az X-en. Iza eközben bejelentette, hogy szükség esetén az utcára viszik az ellenállást: „Ha még a saját mechanizmusukat sem tisztelik, akkor az utcára megyünk.” Kétmillió érvényes aláírás – a választásra jogosultak 15 százaléka – szükséges a népszavazáshoz. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság 70 százaléka ellenzi a kormányt, 61 százaléka pedig aktívan támogatja az eljárást.
Indoklásként a kezdeményezők a Noboa-kormány politikájának a lakosság többségére gyakorolt pusztító következményeire hivatkoztak. Ez alatt nem csupán a kormány gazdaságpolitikai döntéseit értik, hanem a növekvő társadalmi elszegényedés és erőszak miatti tartós társadalmi bizonytalanságot is. A neoliberális politika eredménye egy többdimenziós válság, amelyet tovább súlyosbít a hozzáadottérték-adó 12-ről 15 százalékra történő emelése, az üzemanyag-támogatások megszüntetése, a megnövekedett megélhetési költségek, a tömeges elbocsátások és a munkaerőpiac egyre bizonytalanabbá válása, a súlyosbodó energiaválság, valamint az erőszak robbanásszerű növekedése. Csak az év első négy hónapjában 2.778 gyilkosságot regisztráltak – átlagosan 23-at naponta. Ezzel 2026 az ecuadori történelem második legerőszakosabb évévé válhat.
Ezzel párhuzamosan romlik a lakosság társadalmi helyzete. Egy ENSZ-jelentés arra figyelmeztet, hogy milliók szenvednek élelmiszer-biztonság hiányától és akut éhínségtől. Sok háztartás ennek következtében már csak kevesebb étkezést engedhet meg magát. A gazdaságpolitika következményei, amely a fiskális konszolidációt és a strukturális kiigazításokat részesíti előnyben – és amelyet a társadalmi mozgalmak neoliberális sokkintézkedéseknek bírálnak –, elsősorban a szegényebb rétegeket érintik.
További feszültségeket okoz ezen a héten Mónika Silva Koniuszek aktivista halála, akit hétfőn holtan találtak otthonában a part menti Santa Elena tartományban. A lengyel származású nő évek óta felhívta a figyelmet az illegális földeladásokra, amelyekbe polgármesterek és magas rangú tisztviselők is belekeveredtek volna. Márciusban az X-en írta, hogy figyelmeztették egy tervezett bérgyilkosságra: „Az ecuadori államot tartom felelősnek ezért” – nyilatkozta. Annak ellenére, hogy egyik harcostársa, Robinson del Pezo újságírót 2025 novemberében ugyanabban a tartományban lelőtték, John Reimberg belügyminiszter a nyomozás lezárása előtt már öngyilkosságnak minősítette a halálát.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
