Az argentin válogatott a 2:1-es elődöntőbeli győzelmét Anglia ellen patrióta állásfoglalásra használta fel. A mérkőzés vége után néhány perccel néhány játékos egy nagy fehér transzparenst bontott ki, amelyen vastag fekete betűkkel az állt: „Las Malvinas son argentinas” („A Falkland-szigetek argentinok”), az atlantai stadionban lévő 60.000 néző és a világszerte több millió tévénéző szeme láttára.
A háttérben az a régóta fennálló vita áll, amely a mintegy 12.000 km² területű, Tűzföldtől délkeletre körülbelül 400 km-re fekvő szigetcsoportot érinti, amelyet Argentínában „Malvinas”-nak, az Egyesült Királyságban pedig „Falkland-szigeteknek” neveznek. A függetlenségi háborúk zűrzavarának következtében 1833 óta brit fennhatóság alatt állnak, míg Argentína saját területének tekinti őket.
Miután az 1960-as években az ENSZ keretében folytatott kétoldalú tárgyalások eredménytelenek maradtak, Argentína 1982 áprilisában elfoglalta a szigeteket. Az Egyesült Királyság jelentős katonai erővel válaszolt; június közepén az argentin csapatok kapituláltak. A háborúban körülbelül 900 ember vesztette életét, közülük 650 argentin katona volt. A vereség jelentősen hozzájárult az akkori katonai junta bukásához.
2013-ban az akkor 1.700 választásra jogosult személy 99 százaléka szavazott amellett, hogy a szigetek továbbra is brit tengerentúli terület maradjanak. Argentína azonban nem ismeri el a népszavazást, és továbbra is diplomáciai konfliktusban áll az Egyesült Királysággal.
A sportban a Falkland-szigeteki háború 1982 óta beárnyékolja az Argentína és Anglia közötti minden találkozót; a eddigi csúcspontja 1986-ban a mexikói labdarúgó-világbajnokság elődöntője volt, amelyet Argentína Diego Maradona góljainak és az „Isten keze”nek köszönhetően 3:2-re nyert meg.
A jelenlegi argentin szövetségi kapitány, Lionel Scaloni többször is kijelentette, hogy ez csupán egy labdarúgó-mérkőzés. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón azonban utalt a konfliktusra, és biztosította, hogy a csapat játékosai „nem felejtették el”. A játékosok közül azonban senki sem született még 1982-ben.
Az atlantai akció Argentínában a közvélemény nagy részét egyesítette. Az argentin média szerint a transzparenst szurkolók készítették egy szállodai lepedőből, és annak ellenére, hogy tilos volt politikai üzenetet hordozó tárgyakat bevinni a stadionba, a lelátó széléről a csapat felé dobták. Gonzalo Montiel védő a mérkőzés után így nyilatkozott: „Egyszerűen csak leesett, és a srácok felvették.”
A győztes gólt szerző Lautaro Martínez hangsúlyozta, hogy a csapat számára ez nem volt egy szokványos mérkőzés, bár „megpróbáljuk magunk mögött hagyni”. Lisandro Martínez is hozzátette, hogy a játékosok „felmutatták ezt a zászlót, és megerősítették, hogy a szigetek hozzánk tartoznak”.
Argentína szélsőjobboldali elnöke, Javier Milei eleinte látszólag támogatta a játékosok tettét, később azonban „nem helyénvalónak és nem illendőnek” bírálta azt. „Ez csak egy focimeccs, ne keverjék össze a politikával” – intette őket.
Milei hangsúlyozta, hogy „diplomáciai úton” szeretné visszaszerezni a szigeteket, és ezek az erőfeszítések már jócskán előrehaladtak. Nemrég „rákényszerítették Angliát, hogy tárgyaljon az ENSZ-ben”, azonban most már csökken a remény a kétoldalú kapcsolatok javulására vagy a szigeteken folyó olajprojektek előrehaladására. Végül megerősítette, hogy babonából nem utazik el az Egyesült Államokba a döntőre. A világbajnoki cím megszerzése esetén azonban az egész Casa Rosada elnöki palotát rendelkezésre kívánja bocsátani az ünnepségekhez.
Eközben Nagy-Britanniában is nagy hullámokat kavart az eset. A brit kormány megerősítette a szigetekkel kapcsolatos álláspontját. Peter Kyle brit gazdasági miniszter az argentin játékosok viselkedését „teljesen helytelennek” minősítette, és kijelentette: „Alapos vizsgálatot várok a FIFA-tól.” „Lehet, hogy a világbajnokság nem a miénk, de a Falkland-szigetek a mieink” – nyilatkozta Keir Starmer miniszterelnök. Sok szerencsét kívánt Argentínának és Spanyolországnak a vasárnapi döntőben, különösen Spanyolországnak.
Írta: Stephan Hollensteiner
Forrás: Amerika21
