José Antonio Kast szélsőjobboldali kormánya mindössze 69 nap után elbocsátott két miniszternőt, akikre egyre több kritika zúdult hivatali tevékenységük és a tisztség betöltésére való alkalmasságuk miatt.
Az elbocsátott kormány szóvivőjét, Mara Sedinit többször is azzal vádolták, hogy nem képes kommunikálni a kormányprogramokat. Támogatottsága legutóbb mindössze 24 százalék volt.
Trinidad Steinert volt közbiztonsági miniszternek emellett nem sikerült érzékelhető javulást elérnie a biztonsági helyzetben – ami Kast egyik választási ígérete volt. Steinert népszerűsége az elmúlt hetekben 36 százalékra esett vissza. Sedini és Steinert voltak azok a miniszterasszonyok, akik a lakosság körében a legalacsonyabb népszerűségi mutatókkal rendelkeztek (erről a miamerikank.hu beszámolt).
A súlyos kritikák ellenére Kast kedden, búcsúztatásukkor mindkettőjüket dicsérte. Azt mondta, nem számított erre a kormányátalakításra: „Ez nem az volt, amit a kormány ezen szakaszára terveztem.” Kast megköszönte Steinertnek, hogy az első hónapokban vállalta a kormány egyik legnehezebb feladatát: „Hogy visszaadja a családoknak a békét, az államnak pedig a tekintélyt a szervezett bűnözéssel, a kábítószer-kereskedelemmel és az erőszakkal szemben, amelyek évek óta terjednek országunkban anélkül, hogy bárki is megállítaná őket.” A miniszter asszony ezt a feladatot „olyan odaadással és meggyőződéssel vállalta, amire kevesen képesek.”
Kast kiemelte a menesztett kormány szóvivőjének kitartását is, aki „erőt és meggyőződést” tanúsított a kormány felépítési folyamatában, és a jó és rossz hírek közvetítésének élvonalában „nagyon igazságtalan helyzeteket” kellett kezelnie. A rendkívüli kormányzatot jellemző komplex helyzet további kitartást és sok munkát igényel, hogy a népszerűtlen intézkedéseket is végrehajtsák, és rendet tegyenek a házban, hogy a befektetők visszatérjenek Chilébe. Ezért nincs idő apró vitákra – mondta Kast.
Az ellenzék számára azonban a kabinetátalakítás nem volt meglepetés, hiszen ez a folyamatos improvizáció és a teljes kudarc bizonyítéka – hangsúlyozta Juan Carlos Castro szocialista szenátor: „Teljes kudarc előtt állunk. 69 nap alatt két miniszternő vette át a tisztséget, akik nyilvánvalóan elbuktak a valóságon.”
A kormány olyan személyekkel kísérletezett, akik nem voltak alkalmasak a tisztségre – kritizálta Paulina Vodanovic a Kommunista Pártból, különös tekintettel a kormány szóvivőjére, „aki néma szóvivő volt, elmenekült és nem kommunikált, pedig ez lett volna a legfontosabb feladata.”
A Democracia Cristiana elnöke, Álvaro Ortíz is a volt szóvivőt vádolta elégtelen kompetenciával. Szerinte ő nem volt képes „gondolatokat koherensen megfogalmazni és közvetíteni, hogy a kormány valójában mit akart a különböző területeken.”
Még pusztítóbb a kritika Steinert felé, aki Ortíz szerint „már hónapokkal a hivatalba lépése előtt tudta, hogy szüksége van egy tervre”, hogy biztosítsa a javított közbiztonságra vonatkozó fő választási ígéretet. „Még csak arra sem volt képes, hogy kidolgozzon egy ilyet – és ami még rosszabb: az arcátlansággal állította, hogy nem tudta, hogy tervet kell előterjesztenie.”
Fabiola Campillai független szenátor viszont kijelentette, hogy „az úgynevezett »vészhelyzeti kormány« olyan nagy kudarc volt, hogy az első miniszter, akit elbocsátottak, éppen a biztonsági miniszter volt”.
Steinert miniszteri alkalmasságát nemcsak a terv hiánya miatt, hanem volt férjével fennálló üzleti kapcsolata miatt is megkérdőjelezték. A férfi a múltban kábítószer-csempészek ügyvédjeként dolgozott. Elbocsátására éppen azután került sor, hogy az ellenzék parlamenti meghallgatást hirdetett a közbiztonsági tervről.
A politikáért végső soron maga az elnök viseli a felelősséget – figyelmeztetett Daniel Manouchehri a Szocialista Pártból: „Kast maga választotta ki ezt a kabinetet, és alig 70 nap után máris elbocsátja a minisztereket.” Kastnak önkritikát kellene gyakorolnia, és meg kellene magyaráznia, „miért nevezett ki olyan személyeket, akiknek nincs tervük, vezetői képességük és alkalmasságuk”.
A kormány szóvivői posztját most Claudio Alvaro belügyminiszter tölti be kettős funkcióban. Louis de Grange közlekedési miniszter egyidejűleg átveszi a középítési miniszteri posztot. Martin Arrau ebből a miniszteri tisztségből a közbiztonsági minisztériumba kerül. Ezzel a kormány kabinetje 24-ről 22 miniszteri posztra csökken. De Grange és Arrau a kabinet tagjai közül a legnagyobb közmegítéléssel rendelkeznek.
Írta: Benjamin Grasse
Forrás: Amerika21
