Kuba külföldi kapcsolatait célzottan támadják. Beszélgetés Rigoberto Zarza Ross-szal és Maidelis Companioni Tabares-szel.
Júniusban Washington szankciókat vezetett be a Kubai Népi Barátság Intézete (ICAP) ellen. Milyen következményekkel jár ez?
Rigoberto Zarza Ross: Május 1. óta az Egyesült Államok szinte minden csütörtökön kiterjesztette szankcióit további szervezetekre és vállalatokra, amelyek külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek vagy árukat importálnak. Ennek keretében az ICAP-ot és annak utazási irodáját, az Amisturt is szankcionálták. A mi esetünkben a szankciók hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb látogató érkezzen az USA-ból. A hazatéréskor egyre nagyobb a nyomás: elveszik a mobiltelefonjaikat, vagy ellenőrzik a közösségi médiában közzétett bejegyzéseiket.
Ez Európára is vonatkozik?
R. Z. R.: Európában a szankcióknak nincsenek következményei az egyes polgárokra nézve, csak az USA-ban érvényesek. De ott is érezhető egy megfélemlítő hatás, amely összefügg az USA általános ellenséges magatartásával Kuba iránt. És szinte lehetetlen pénzt átutalni Kubába, vagy oda utazni.
Washington az ICAP elleni intézkedések indokaként azt hozta fel, hogy az intézet beszivárgott az amerikai civil társadalomba.
R. Z. R.: Ez csak ürügy. Ha ennyire demokratikusak, akkor képesnek kell lenniük tolerálni azokat az intézményeket is, amelyek kritikus álláspontot képviselnek az amerikai kormánnyal szemben. Nincs értelme Kubát a nemzetbiztonságra nézve különleges fenyegetésnek nyilvánítani. Mi, az ICAP-ként, a népek igazságos ügyeit védtük, valamint a békét és a nemzetközi szolidaritást mozdítottuk elő. Ezt akarják megakadályozni.
Az új szankciók a turizmust is súlyosan érintették.
Maidelis Companioni Tabares: A turizmus az egyik legfontosabb bevételi forrás volt. Időközben olyan jelentős szállodaláncok, mint az Iberostar, a Meliá vagy a Barceló, elhagyták Kubát. Az üzemanyaghiány is komoly problémákat okoz az ágazatnak. Ráadásul a légitársaságok is kivonultak; Európából már csak egyetlen légitársaság repül Kubába. Így egyre kevesebb turista érkezik; májusig 60 százalékkal kevesebb volt, mint az előző évben. Az én ügynökségemet, az Amisturt is érintik a szankciók – bevételeink 50 százalékát elvesztettük, mivel nem tudunk átutalásokat fogadni szolgáltatásainkért.
Milyen hatással vannak a júniusi reformok az idegenforgalomra?
M. C. T.: A kormány engedélyezte a külföldi befektetéseket a szállodákba és éttermekbe. Bővítette a magánvállalkozások lehetőségeit az idegenforgalomban. Az illetékes minisztérium mostantól bérbe adhatja az állami vállalatokat ebben az ágazatban magánszemélyeknek.
Vannak kritikus hangok is; például a „Libreta” nevű élelmiszerjegy és más közszolgáltatások eltörlése miatt. Attól tartanak, hogy nőhet az egyenlőtlenség.
R. Z. R.: Az intézkedések válaszul születtek arra a mély válságra, amelyben gazdaságunk a szankciók miatt jelenleg van. Ami az élelmiszerjegyet illeti: jelenleg az államnak nincsenek forrásai a lakosság ellátására. A legtöbb élelmiszert a Mipymes-ek (mikro-, kis- és középvállalkozások) értékesítik. Ugyanis miközben Washington megtagadja kormányunktól az élelmiszer-behozatalt, egyes Mipymes-eknek engedélyt adott erre. Ahelyett, hogy az erőforrásokat az egyenlőség elve szerint osztanák el, most azokat próbálják segíteni, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
Így például bővítik a leveskonyhákat és a különösen rászoruló családoknak nyújtott segítségeket.
Az intézkedések célja az is, hogy nagyobb mértékben lehetővé tegyék a magánvállalkozói tevékenységet. Mit remél ettől a kormány?
R. Z. R.: Igaz, hogy az intézkedések nagyobb mozgásteret biztosítanak a magánszektornak. A nem állami szereplőket jobban be kell vonni a nemzeti gazdaságba. A mikrovállalkozások (Mipymes) csak azoknak adnak el és vásárolnak, akik megengedhetik maguknak; nincs társadalmi kötelezettségük az egész lakosság felé – így itt mégis szükség van az államra is. Az intézkedések arra irányulnak, hogy a nem állami és az állami szektor kiegészítse egymást. És saját erőforrásainkkal magasabb gazdasági termelékenységet szeretnénk elérni. A terméketlen földet annak kell átadni, aki képes azt megművelni. Ez nem egyike azoknak a neoliberális csomagoknak, amelyeket a múltban Latin-Amerikában hajtottak végre; a reformoknak erős társadalmi vonatkozásuk van, és nem hagyják cserben a különösen védelemre szoruló embereket. De már nem támaszkodhatunk tovább a külföldi segítségre. Olyan intézkedéseket kell hoznunk, amelyek nagyobb gazdasági fenntarthatóságot tesznek lehetővé.
Interjút készítette: David Siegmund-Schultze
Forrás: JungeWelt
…){kind=link}