A chilei vállalat Peruban szakszervezeti tagok ellen lép fel. Beszélgetés Hugo Visosával, aki a Sutragrisa szakszervezet főtitkára a perui Ripley vállalatnál.
A Sutragrisa szakszervezet jobb munkakörülményekért küzd a chilei Ripley kiskereskedelmi vállalat perui üzleteiben. Mi a jelenlegi helyzet a munkavállalók számára?
A fizetésünk hat éve stagnál. A koronavírus-járvány idején lemondtunk a béremelésről, mert a vállalat azt állította, hogy nincs rá pénzügyi mozgástere. Négy évvel ezelőtt havi 60 sol emelést követeltünk, ami valamivel több mint 15 eurónak (5-6 ezer forint) felel meg. A Ripley eleinte ezt is felajánlotta, de aztán visszavonta. Időközben ez az emelés már túl alacsony. Peruban az elmúlt években jelentősen emelkedtek a megélhetési költségek. Ugyanakkor a Ripley itt hatalmas nyereséget termel, mert a működési költségek – különösen a személyzeti költségek – minimálisak. Peruban csak a chilei munkavállalók fizetésének harmadát keresik. Ráadásul kollégáinknak magasabb kiegészítő juttatásokra van szükségük, például családi vagy iskolai pótlékokra. A Ripley mára már jobb juttatásokat biztosít a szakszervezetbe nem tömörült munkavállalóknak. Ezenkívül a vállalat hevesen fellép ellenünk, szakszervezeti tagok ellen.
Hogyan?
A Sutragrisa legfontosabb vezetőit elbocsátják. Augusztus 19-én kaptam a felmondásomat. A múlt héten egy másik kollégát is elbocsátottak, ő már az ötödik tagja a tárgyalóbizottságunknak, akit elbocsátottak. A Ripley azt állítja, hogy megszegjük a munkaköri kötelezettségeinket, de valójában az egész szervezetünk meggyengítésére törekszik.
Az elmúlt hónapokban és években sztrájkoltunk jogainkért és követeléseinkért. Szembeszállunk a Ripley gyakorlatával itt, Peruban. A legutóbbi elnyomó intézkedések válaszul szolgálnak a chilei Santiago de Chile-ben az OECD-hez benyújtott panaszunkra: az első felmondások mindössze tizenegy nappal azután érkeztek.
Mi a panasz tartalma?
A Ripley-nél a félelem és a megfélemlítés légköre uralkodik. Aki csatlakozik hozzánk, azt elbocsáthatják, áthelyezhetik egy másik részlegbe, vagy akár egy másik fiókba is. A vállalat ürügyeket keres. Ugyanakkor a Ripley nyolc évvel ezelőtt létrehozott egy „sárga” szakszervezetet, amely a vállalat érdekeit szolgálja, és aktívan támogatja azt. A Ripley Peruban körülbelül 6 000 embert foglalkoztat: szakszervezetünkben jelenleg csupán 350-en vannak tagsággal. A másik szakszervezetnek körülbelül 100 taggal több van. Így sikerült elérni, hogy a Sutragrisa-nál szervezett munkavállalók juttatásait megszüntessék. 2024-ben a Ripley béremelést biztosított a szakszervezetbe nem szervezett munkavállalóknak, miközben a mi kollektív szerződéses tárgyalásainkat már négy éve halogatják.
Miért engedheti meg magának ezt a Ripley?
A perui munkaügyi felügyelet ugyan ezt illegálisnak és a szakszervezeti szabadság elleni támadásnak nyilvánította, és a magatartást ennek megfelelően szankcionálta. A Ripley azonban bíróság előtt is fellebbez ezek ellen a határozatok ellen; az eljárások évekig elhúzódnak, és végül nevetségesen alacsony bírság kiszabására kerül sor. Ez egyáltalán nem érinti a vállalatot. Nyilvánvalóan szakszervezetellenes gyakorlatról van szó, amelynek célja a szervezetünk megsemmisítése. Ugyanis az igazságszolgáltatás túl lassan működik, a vállalkozók felismerték, hogy a jogszabályok a javukra szólnak, a munkaügyi hatóságok pedig nem rendelkeznek elegendő hatáskörrel, vagy nem járnak el szigorúan a döntéseikben.
Hogyan kívánnak fellépni ez ellen a szakszervezetellenes gyakorlat ellen?
A múlt héten több tüntetést és sztrájkot is szerveztünk a Ripley üzletei előtt. Ezenkívül a munkaügyi kapcsolatokért felelős vezetőt, Renzo Rufasto Lirát, valamint a személyzeti vezetőt, Patricia Amanda Subauste Uribét nemkívánatos személynek nyilvánítottuk. Visszavontuk tőlük a bizalmunkat, és felszólítottuk a Ripley-t, hogy kezdeményezzen alapvető változást a munkakörülmények terén. Eddig annyiban voltunk sikeresek, hogy Rufasto Lira elhagyta a vállalatot. Ezt múlt pénteken erősítették meg számunkra.
Fontos, hogy az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) egyezményei, valamint a gondossági kötelezettségekre és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó szabványok Peruban is érvényesüljenek. Az olyan cégek, mint a Ripley, milliárdos forgalmat és nyereséget érnek el, ugyanakkor bizonytalan munkakörülmények között dolgoztatnak minket. Különösen olyan országok esetében, mint Peru, ahol a szakszervezeti mozgalom még gyerekcipőben jár, és olyan heves ellenállásba ütközik, a szolidaritás alapvető fontosságú.
Ki tudja támogatni Önöket ebben?
Közvetlenül is felvettük a kapcsolatot a Verdi szakszervezettel, amely Németországban a kereskedelmi szektorért felelős, valamint a dán HK Danmark szakszervezettel. Reméljük, hogy a következő napokban kapunk majd valamilyen szolidaritási jelzést, legyen az nyilvános nyilatkozat, vagy levél a chilei kormányhoz, illetve a németországi vagy dániai OECD-kapcsolattartó pontokhoz. Hiszen a szakszervezeti munka nem ismer határokat. Ha biztosak lehetünk az erős szakszervezetek nemzetközi támogatásában, az segíteni fog abban is, hogy itt, Peruban sikeresen folytassuk a küzdelmünket.
Interjú: David Maiwald
Forrás: JungeWelt
