Az őslakosoknak ugyanolyan lehetőségeket kell kapniuk – mondják Ángel Canil és Chahim Saquil. Ángel Canil Rigoberta Menchú Tum férje, és az azonos nevű alapítvány igazgatótanácsának tagja. Chahim Saquil az alapítvány igazgatóhelyettese.
Rigoberta Menchú Tum Nobel-díjas írónőről itt olvashatsz bővebben.
A Rigoberta Menchú Tum Alapítvány névadója a guatemalai 23. Nemzetközi Könyvvásár díszvendége, amely július 7. és 19. között kerül megrendezésre a fővárosban. Önök is kiállítóként vesznek részt az eseményen. Milyen munkát végez az alapítványuk?
Ángel Canil: Alapítványunk közel 34 éve létezik, hivatalosan 1993-ban alapították. Kezdetben elsősorban azoknak nyújtottunk segítséget, akik az 1980-as években, amikor a guatemalai polgárháború eszkalálódott, Mexikóba menekültek. Amikor a polgárháború az 1990-es évek elején a végéhez közeledett, az alapítvány azért küzdött, hogy az emberek visszatérhessenek. Sokan közülük elvesztették földjüket. Egy visszatérőkből álló közösségben, az Aurora 8 de Octubre nevű faluban 1995-ben történt az úgynevezett xamáni mészárlás, amelynek során tizenegy embert öltek meg. Ez volt a polgárháború utolsó mészárlása.
Támogattuk az áldozatokat a jogi eljárás során. Végül ítéletek születtek a katonák ellen. Részt vettünk a spanyol nagykövetségen 1980. január 31-én történt tűzeset ügyének tárgyalásán is, amikor Rigoberta Menchú Tum apját, Vicente Menchút 37 társával együtt élve elégették. Itt is sok év elteltével született ítélet az akkori rendőrfőnök ellen. Emellett központi szerepet játszottunk az Efraín Ríos Montt (az ország diktátora 1982–83-ban; hivatali ideje alatt a polgárháborús mészárlások nagy része történt) jelöltségét övező vitában is. Montt 2003-ban a Frente Republicano Guatemalteco párt színeiben akart elnökjelöltként indulni. Ezt a jelöltséget sikerült megakadályozni. A Törvényességi Bíróság a tiltakozások nyomán elutasította azt.
Az alapítványuk Mexikóban is tevékenykedik. Rigoberta Menchú Guatemalában már csak ritkán jelenik meg a politikai színtéren. Miért van ez így?
Á. C.: Igen, Mexikóban is dolgozunk, és ott élünk. Rigoberta a guatemalai állampolgárság mellett mexikói állampolgársággal is rendelkezik. Egészségügyi problémák is szerepet játszanak. De Rigoberta 2007-ben a Movimiento Político Winaq társalapítója volt. A pártnak jelenleg ugyan csak egy képviselője van a parlamentben, Sonia Gutierrez személyében, de a guatemalai őslakosok politikai eszközeként működik.
A polgárháború 30 évvel ezelőtt ért véget. Min kell még változnia Guatemalában?
Á. C.: Alapvető fontosságú, hogy az őslakos lakosság ne csak papíron rendelkezzen egyenlő jogokkal, hanem valóban egyenlő lehetőségeket is kapjon. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a kistermelők méltányos árat kapjanak termékeikért, és hogy létezzen egy méltányos piac.
Alapítványként oktatási intézményt is működtetnek?
Chahim Saquil: A „Pavarotti” oktatási központot San Lucas Tolimán megyében. Ez elsősorban egy hagyományos „Basico”, azaz középfokú iskola, 200 tanulóval. A guatemalai tanterveket követjük, de nagy hangsúlyt fektetünk a békenevelésre.
Mi is az pontosan?
C. S.: A polgárháború után újra kellett építeni az országot. Nemcsak a romokat kellett eltakarítani, hanem a lelki sebeket is meg kellett gyógyítani. Ezért az oktatásban az erőszakmentes, demokráciára nevelő szemléletet követjük, figyelembe véve az emberi jogokat, különösen a nők és az őslakosok jogait.
Az idei könyvvásár vendégországa Németország. A rendezvényen szó lesz a 200 éves német bevándorlás történetéről is. Hogyan látja ezt?
C. S.: Sok német aktívan részt vett a kávétermesztésben az Alta Verapaz megyében. Cserébe a kormánytól korábbi községi földeket, vagyis a mi földjeinket kaptak ajándékba, vagy egyszerűen ellopták azokat. Ezek a birtokok a mai napig léteznek. A gyarmati időkből származó nagy fincák modellje ma már nem létezhetne. Ha mi, őslakosok, ugyanolyan jogokkal, lehetőségekkel, oktatási és társadalmi esélyekkel rendelkeznék, ez a probléma is fokozatosan megoldódna.
Interjút készítette: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
