Mexikó: Ricardo Reyes részt vett az Azteca Stadion építésében, szomszédként három labdarúgó-világbajnokságot élt át – és most a kilakoltatás ellen küzd.
Ricardo Reyes és felesége, Ana Maria Licona ajtaja mellett nincs csengő. Aki Señor Reyes-t keresi, hangosan kiáltja a nevét a háza előtt. A ma 77 éves férfi évtizedekkel ezelőtt saját kezűleg építette a házat, és „még mindig nincs kész”, ahogyan ő maga is biztosítja. A mexikóvárosi Santa Úrsula negyedben az első generációs házak közül sok saját kezűleg épült, és az országban szokásos módon a legkülönbözőbb színekre festve. Alig 50 méterre magasodik a legendás Azteca Stadion, ahol a futballlegendák, Pelé és Maradona 1970-ben és 1986-ban átvették a világbajnoki trófeát. Már háromszor szolgált világbajnoki stadionként, így ma rekordtartó.
Reyes az 1960-as évek közepén, még fiatalként segített építeni a stadiont. Egy fekete-fehér fotón ebből az időből 16 évesen egy acélgerendáról néz a kamerába. „Azt mondták nekem, hogy másszak fel a 60 méter magasan lévő acélgerendákra” – meséli Reyes. A fiú eleinte nem volt hajlandó végrehajtani a parancsot biztonsági felszerelés nélkül. „De azt mondták, hogy különben kirúgnak.” A stadion megváltoztatta a környéket. A környékbeliek számára nem csupán közeli szórakozási lehetőséget jelentett, hanem üdvözölt jövedelemforrást is. Parkolóhelyet keresők, éhes nézők és ünneplő szurkolók – mindannyian megtalálták Santa Úrsulában, amit kerestek. 1970-ben Reyes édesanyja néhány pesót kért a világbajnokságra érkező látogatóktól a házuk előtti parkolásért.
Ma már Reyes-t nem érdeklik a stadionban zajló mérkőzések. „Régen egy focimeccs családi ünnep volt. Ma már ez a gazdagok szórakozása” – mondja –, „még egy egyszerűbb mexikói bajnoki mérkőzés is.” Feleségével, Ana Mariával együtt Ricardo Reyes a küszöbről árult ételt és italt a mérkőzésre érkező nézőknek. Ez egy üdvözölt hétvégi mellékkereset volt villanyszerelői munkája mellett. „Az 1986-os világbajnokság alatt egyetlen mérkőzést sem tudtam megnézni, annyira jól ment a quesadillák eladása” – mondja. A jelenlegi, az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban rendezett világbajnokság is sok pénzt hoz a helyi gazdaságnak – ígérte Claudia Sheinbaum elnök a megnyitó előtt. A stadion környékén lakók azonban már ekkor is tudták, hogy üres kézzel maradnak. A FIFA ugyanis csak partnervállalatai termékeinek értékesítését engedélyezi a stadion előtt. A szomszédos városrészekre is szigorú szabályok vonatkoznak.
De a világbajnokság vége után is súlyos következményekkel kell számolniuk a lakosoknak, ahogyan azt Natalia Lara, a Santa Úrsula szomszédsági közgyűlés szóvivője kifejti. A szomszédoknak már röviddel azután, hogy 2018-ban Észak-Amerikának ítélték oda a világbajnokság rendezési jogát, ki kellett állniuk az ellen, hogy megfosszák őket a vízellátástól. Ugyanis a hatalmas Televisa médiakonszern, az Azteca Stadion tulajdonosa és a televíziós közvetítési jogok birtokosa, megszerezte egy nyilvános vízforrás koncesszióját. Ezzel a stadion mellett egy bevásárlóközpontot és luxuslakásokat akartak építeni. Mexikóvárosban ugyanis csak az építhet, aki elegendő vizet tud biztosítani a projekthez. Víz, amely természetesen hiányozna a negyed többi részéből. Évekig tartó tiltakozások után Clara Brugada polgármester 2025 májusában bejelentette, hogy a forrást visszaadták a városnak. Építkezés nem történt. A városi víznyilvántartásban azonban a koncesszió a mai napig a Televisa nevére van bejegyezve.
Santa Úrsula lakóinak továbbra is tiltakozniuk kell. Még a világbajnokság ideje alatt is utcai focimeccseket szerveznek a csomópontokon, hogy forgalmi blokádokkal hívják fel a figyelmet a helyzetükre. Ugyanis további ingatlanbefektetők szimatolták ki, hogy a stadion melletti munkásnegyed egy luxuskomplexum révén divatos negyeddé válhat. Időközben több új lakóépület is magasodik már a Santa Úrsula színes házikói fölé. A vízért folytatott küzdelem mellett így a növekvő bérleti díjak is problémává válnak.
Monika Streule társadalomantropológus, a Mexikói Iberoamerikai Egyetem professzora szerint „a lakosok tiltakozásai révén a vízhez való hozzáféréssel kapcsolatos aggodalmak összekapcsolódtak a világbajnokság előkészületeivel”. A vízhiány egész Mexikóvárosban évtizedek óta fennálló probléma, amely évről évre súlyosbodik. Ez „a városrész egyre növekvő beépítésével jött létre” – mondja Streule. Ez a száraz hónapokban problémákhoz vezet.
Az egyik új lakóépület Reyes házának szomszédságában áll, és a város által az illegális építményekre kihelyezett pecséttel van jelölve. „De az ablakokban világít a fény” – mondja –, „a házak lakottak, bár nem törvényesek.” Ahogy Natalia Lara elmagyarázza, az új házak építtetői közül alig van olyan, aki rendelkezne vízhasználati engedéllyel. A szomszédsági gyűlés azt gyanítja, hogy itt kenőpénz folyt. Azt szeretné elérni, hogy a város nyilvánosan jelölje meg az összes illegális építményt. Amikor a világbajnokság előtt nőtt a tiltakozási nyomás a városvezetésen, tárgyalásokra került sor. De nem azért, hogy megegyezzenek. »A város csak arra szólított fel minket, hogy ne tüntessünk többé« – mondja Lara.
»A 90-es években kéthetente elmentem megnézni egy mérkőzést« – mondja Ricardo Reyes. »Készítettünk szendvicseket, magunkkal vittük a gyerekeket, és a délutánt a stadionban töltöttük. Ma ez már csak álomnak tűnik.«
Írta: Flurina Dünki
Forrás: JungeWelt
