Mexikói társadalmi szervezetek a labdarúgó-világbajnoksággal összefüggésben bírálják a FIFA számára biztosított adómentességeket és a latin-amerikai országra háruló magas társadalmi költségeket. Mexikó már a labdarúgó-világbajnokság pályázati eljárása során is kiterjedtebb kedvezményeket biztosított a FIFA-nak, mint a társszervező Egyesült Államok és Kanada. A különleges adószabályok nemcsak a FIFA-ra vonatkoznak, hanem azokra a vállalkozókra, beszállítókra és szolgáltatókra is, akik szerződéses kötelezettséget vállaltak a világbajnokságra vonatkozóan.
Így olyan médiumok, mint a La Jornada, feltételezik, hogy globális partnerek – például a Coca-Cola, a Visa, a Hyundai, a Kia, az Aramco és a Qatar Airways – is részesülnek az adókedvezményekből, mivel FIFA-partnerekként vannak nyilvántartva. Ezen felül a szabályozás kiterjed a FIFA-val kereskedelmi szerződést kötött vállalatokra is, például a közvetítési, marketing és médiajogok területéről. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a FIFA és kereskedelmi partnerei nem fizetnek adót a jegyértékesítés, a közvetítési jogok vagy a szponzori szerződések után.
Míg a FIFA 8,9 milliárd amerikai dollár bevételt tervez a 2026-os világbajnokságra, a labdarúgó-világbajnokság Mexikónak akár hárommilliárd amerikai dollár bevételt is hozhat, ami az adott év bruttó hazai termékének körülbelül 0,5 százalékát teszi ki. Különböző mexikói civil társadalmi szervezetek, köztük az Egyenlőtlenségkutató Intézet (Indesig) és a Simone de Beauvoir Vezetői Intézet (ILSB), kétségbe vonták, hogy a bevételek ellensúlyozzák a világbajnokság gazdasági költségeit. Ennek kapcsán nemcsak a FIFA és partnerei számára biztosított adókedvezményekre hívták fel a figyelmet, hanem a torna társadalmi és ökológiai következményeire is.
Az ILSB arra figyelmeztetett, hogy a világbajnokság súlyosbítja a bizonytalan foglalkoztatási formákat és a munkaerő-kizsákmányolást, amelyek aránytalanul érintik a nőket. A sporteseményt egyáltalán lehetővé tevő infrastruktúra nagy része – például a szállodaipar, a takarítási szolgáltatások, a vendéglátás, az informális kereskedelem és egyéb szolgáltatások – olyan ágazatokra épül, amelyeket magas női arány, határozott idejű vagy informális munkaviszonyok, valamint a szociális biztonság hiánya jellemez. Ezáltal sok munkavállaló különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerül.
Forrás: Amerika21
