Csendes felvonulás Uruguayban: felvilágosítást követelnek az eltűnt személyek ügyében

Az uruguayi letartóztatottak és eltűnt személyek anyáinak és hozzátartozóinak szövetsége május 20-án hívta össze a hagyományos csendes felvonulást a katonai diktatúra (1973–1985) bűneinek feldolgozása érdekében. Az úgynevezett eltűnt személyek emlékére rendezett felvonulásra a múlt héten került sor immár 31. alkalommal. Több tízezer ember csatlakozott a felhíváshoz: „30 éve tüntetünk a tegnapi és a mai büntetlenség ellen. Válaszokat követelünk. Hol vannak?”

A letartóztatott és eltűnt uruguayiak anyáinak és hozzátartozóinak szövetsége „30 éve tüntetünk a tegnapi és a mai büntetlenség ellen. Válaszokat követelünk. Hol vannak?” jelszóval hívta össze a hagyományos csendes menetet.
A letartóztatott és eltűnt uruguayiak anyáinak és hozzátartozóinak szövetsége „30 éve tüntetünk a tegnapi és a mai büntetlenség ellen. Válaszokat követelünk. Hol vannak?” jelszóval hívta össze a hagyományos csendes menetet.

A tüntetés, amelyre pártzászlók és plakátok nélkül hívtak fel, Montevideóban, a Plaza de Cagancha téren ért véget. Részt vett azonban a pártok feletti ifjúsági szövetség is, amely a Frente Amplio, a Partido Colorado, a Partido Nacional és a Partido Independiente pártokból áll.

A montevideói nagy csendes menet mellett további 70 városban is voltak tüntetések és rendezvények Uruguayban és külföldön. A felhívásokat társadalmi szervezetek, emberi jogi csoportok és az eltűnt személyek hozzátartozói tették közzé.

A baloldali kormánypárt, a Frente Amplio egy nyilatkozatában így fogalmazott: „Azokért vonulunk, akik már nincsenek közöttünk. Együtt vonulunk a családjaikkal. Azért vonulunk, mert az emlékezet nem csak a múlté: kötelezettségünk a jelen és a jövő felé is.”

A hozzátartozói szervezet 81 még megoldatlan esetre hívta fel a figyelmet, amelyek bizonyítják, hogy az állami terrorizmus „sötét hatását az egész népünkre kiterjesztette, mind az országhatáron belül, mind azon kívül.” A tüntetők emellett felszólították a végrehajtó hatalmat, hogy a fegyveres erők főparancsnokaként rendelje el az összes katonai archívum végleges megnyitását. Ehhez a kormány rendelkezik a jogi és intézményi felhatalmazással.

Eközben a hadsereg parancsnokának nyilatkozatai előzetesen nagy kritikát váltottak ki. Május 20-án Mario Stevenazzi hadseregparancsnok kijelentette, hogy a hadseregnek „nincs rejtegetni valója” az eltűnt személyek ügyében. A fegyveres erők „minden rendelkezésre álló dokumentumot” átadtak a Nemzeti Emberi Jogi Intézetnek – folytatta Stevenazzi.

„Ma a hozzátartozóinkat keressük, és ő, mint főparancsnok, felelős a hozzátartozóink eltűnéséért – ezért ne állítsa be magát áldozatnak” – válaszolta neki Ignacio Errandonea, a letartóztatottak és eltűnt személyek anyáinak és hozzátartozóinak szövetségéből, a tüntetésen elhangzott beszédében.

Errandonea így folytatta: „És az eltűnteinket (…) ki rejtette el? A lakosság vagy a fegyveres erők? Az általuk készített akták, amelyek nem kerülnek elő – ki rejti el őket?” – kérdezte Errandonea, aki 50 éve keresi testvérét, Juan Pablo-t, aki 1976-ban erőszakos körülmények között eltűnt.

Írta: Robert Kohl Parra

Forrás: Amerika21