Díaz-Canel elnök megfogalmazta a jelenlegi vezérelvet: „Egység, folytonosság és kreatív ellenállás”.
A múlt héten a kubai kormány közzétette a 2026-os gazdasági és szociális programot. „Más időkben élünk, és ebben az értelemben halaszthatatlan, hogy más dolgokat tegyünk” – áll a dokumentumban. A szocialista szigetország helyzete több mint feszült. Az évtizedek óta tartó amerikai blokád és a Trump-kormány legutóbbi olajembargója minden eddiginél nagyobb fenyegetést jelent Kubára nézve. Az infláció hatalmas méreteket ölt, a bruttó hazai termék (GDP) 2019 óta mintegy 75 százalékkal zsugorodott, Washington pedig nyíltan beszél egy esetleges invázióról. Kuba kormánya azonban 2026-ra nem megszorító programot terjeszt elő, hanem egy „tervet a kreatív ellenállásra”. Az új társadalmi-gazdasági program válasz egy többdimenziós válságra.
A program tíz fő céljának élén a nemzeti energia-szuverenitás visszaszerzése áll. Washington arra számít, hogy teljes mértékben bojkottálja Kuba üzemanyag-ellátását, és Havannában szó szerint lekapcsolja a villanyt. A Kubai Kommunista Párt (PCC) ebben az összefüggésben a megújuló energiák gyorsabb kiterjesztésére számít, az energiamix 15 százalékára, 572 megawatt termikus teljesítmény újraindítására, hatalmas takarékossági intézkedésekre, egészen a teljes közigazgatási épületek vasárnapi lekapcsolásáig. A bemutatott program Fidel Castro szavait idézi: „Kikapcsolni egy felesleges villanykörtét, felszerelni egy napelemet… Ez is hazafiság.”
A sziget terméshozamával és élelmiszerbiztonságával is szoros kapcsolatban áll a nemzeti energiaellátás. Ezért a nemzeti termelést, elsősorban az élelmiszertermelést, a program második pillérének nyilvánítják. A cél a helyi önellátás megerősítése, amelyet állati vontatás, szerves trágyák és a földterületek és az állatállomány szigorú ellenőrzése támogat, olyan intézkedések, amelyeket Washingtonból nehéz megakadályozni. „Ellenállhatunk egy blokádnak, de a belső termelés hiányának nem” – figyelmeztetett egykor Fidel Castro.
Ahogy már decemberben bejelentették, Havanna mélyreható változásokat fog végrehajtani a nemzeti gazdasági modellben. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó a magánszektor stratégiai irányváltása. A veszteséges állami vállalatokat átalakítják, összevonják vagy bezárják. Egy új „Állami Vállalati Értékek Intézete” feladata lesz a szektor modernizálása és a nemzeti gazdaság további fellendítése. Ugyanakkor célzottan ösztönzik az integrációt a nem állami, túlnyomórészt szövetkezeti szereplőkkel, ami egy pragmatikus lépés, amely mégis ragaszkodik a szocialista tulajdonformákhoz.
A termelési célok elérése érdekében a program a gazdaság részleges dollárosítását szorgalmazza. A cél elsősorban a feketepiaci tranzakciók legalizálása és az államnak a devizaáramlások feletti ellenőrzés visszaadása. Az exportból, az idegenforgalomból és a pénzátutalásokból származó devizákat célzottan az élelmiszertermelésbe és az energetikai átállásba kell befektetni.
Minden megszorító intézkedés ellenére a program hangsúlyozza a szocialista rendszer sérthetetlenségét. A hetedik fő cél ennek megfelelően: „A szociálpolitika konszolidációja és fejlesztése” – a gyermekek, az idősek és a családok védelmére összpontosítva. A program rögzíteni kívánja a nők megerősítését, a fiatalok részvételét és a rasszizmus elleni küzdelmet. A szocializmus nem csupán egy jóléti állam, hanem az aktív, méltóságteljes részvétel projektje – magyarázza a dokumentum.
Szembetűnően kemény a nyelvezete a korrupció és az állami pénzek sikkasztásával kapcsolatos bűncselekmények elleni küzdelemnek. Ezt „nemzetbiztonsági kérdésnek” definiálják. „Minden ellopott peso egy peso, amely hiányzik a kórházból, az iskolából, az időseknek. Ez hazaárulás” – áll a dokumentumban.
Díaz-Canel elnök megfogalmazta a jelenlegi vezérelvet: „Egység, folytonosság és kreatív ellenállás”. A program nem egy elavult dokumentum, hanem egy munkaeszköz, „útmutató a mindennapi munkához”.
A gyakorlati megvalósítás a helyi közigazgatások képességétől, a lakosság kitartásától és mindenekelőtt az amerikai imperializmus által jelentett, kiszámíthatatlan, de növekvő külső fenyegetéstől függ. A dokumentum mindazonáltal egyértelmű üzenetet közvetít: Kuba nem a stagnálásra, hanem egy ambiciózus és mélyreható átalakulásra törekszik.
Írta: Írta: Kurt Terstegen
Forrás: Amerika21
