Az idei ENSZ klímakonferencia, amely novemberben a brazíliai Belémben került megrendezésre, egyik eredménye minden bizonnyal az, hogy a frontok világosabbak, mint valaha. Az USA úgy tűnik, hogy a nemzetközi klímavédelem elleni halogató ellenállásról a tárgyalások bojkottjára tért át, azzal, hogy először maradt távol a konferenciától; a német kormány fellépése alig volt jobb.
Friedrich Merz kancellár rövid látogatást tett az Amazonas torkolatánál fekvő városban, és azonnal sietve is távozott. Annyira sietett, hogy nem talált időt arra, hogy beszédében megemlítse a fosszilis tüzelőanyagok használatának megszüntetésének központi kérdését. Ehelyett inkább a fogadó országra vonatkozó, igen arrogáns kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet, amelyek bizonyára a legjobb reklámot jelentették a német exportipar számára.
A folyosókon és zárt ajtók mögött zajló számos beszélgetés két témára összpontosult, amelyeket Brazília elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva vetett fel a konferencia előkészítése során, de amelyek nem szerepeltek a hivatalos napirenden: hogyan lehet megállítani a bolygó további erdőirtását, és lehetséges-e megállapodni az olaj, a szén és a gáz kivezetésének ütemtervéről? Ez utóbbihoz természetesen nem illett, hogy Brazília néhány héttel a konferencia előtt új engedélyeket adott ki a partjainál történő olajkitermelésre. Végül a Brazília által követelt ütemterv nem került be a zárónyilatkozatba, ami valószínűleg többek között a rekordszámú, mintegy 1.600 regisztrált olaj- és gázipari lobbistának köszönhető, akik közül sokan kormánydelegációk tagjaként ültek a tárgyalóasztalnál.
A szokásosan elhúzódó tárgyalások utolsó óráiban heves vita folyt arról, hogy a fosszilis energiahordozók egyáltalán szerepeljenek-e a záró dokumentumokban. A brazil tárgyalócsoport jelentős ellenállása után – egy Szaúd-Arábia vezette kőolajtermelők koalíciója vétóval fenyegetőzött – törölték a szövegből, ami után többek között Kolumbia, Panama és Uruguay heves tiltakozást váltott ki. A Reuters hírügynökség szerint a kolumbiai tárgyaló, Irene Vélez rámutatott, hogy az olaj, a szén és a gáz elégetése messze a legfontosabb oka a klímaváltozásnak, ezért országa nem tud olyan tárgyalási eredményt elfogadni, amely figyelmen kívül hagyja a tudományt. „A klímatudományok tagadásával kikényszerített konszenzus egy kudarcba fulladt megállapodás” mondta a kolumbiai miniszter.
A hírügynökség szerint egy orosz küldött viszont azzal vádolta a hígított záródokumentumok ellenzőit, hogy úgy viselkednek, mint a gyerekek. Több latin-amerikai delegáció ezt sértésnek vette, ami nem éppen előnyös olyan tárgyalásokon, amelyeket konszenzusos módon kell lezárni. Miután azonban a konferencia elnöke, André Aranha Corrêa do Lago végül egy kis körben még egyszer meggyőzte a brazil küldöttséget, azok végül feladták ellenállásukat. Az EU-delegáció is, amely a tárgyalásokat szokás szerint tagjai nevében folytatta, félretette aggályait. A döntés a helyes irányba mutat, mondta Wopke Hoekstra, az EU klímaképviselője.
Az EU végül csatlakozott a brazil kezdeményezéshez, és most először a hivatalos tárgyalási kereten kívül dolgozza ki az átállás ütemtervét a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiahordozókra. 2026 áprilisában csúcstalálkozót tartanak erről, és az eredményt felveszik a következő ENSZ klímakonferencia napirendjére. Összesen körülbelül 80 ország támogatja a brazil javaslatot, köztük olyan olajexportőrök is, mint Mexikó és Norvégia. A Carbon Brief szakértői információs szolgálat elemzése szerint azonban ezek az országok a világ gáz- és olajtermelésének csupán 7 százalékát képviselik.
Kína, amelytől sokan remélték, hogy a nap- és szélenergia fejlesztésének, valamint a közlekedési szektor villamosításában lenyűgöző ütemével vezető szerepet fog betölteni a tárgyalásokon, nem tartozik a brazil javaslat támogatói közé. Pekingben továbbra is szívesen és nem alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a régi ipari országoknak kell élen járniuk. Ez azonban nem tartja vissza az országot attól, hogy a déli országokat egyre nagyobb mennyiségű, kedvező árú napenergia-berendezéssel lássa el.
Brazília az erdőirtás elleni küzdelem érdekében „a hajlandóak koalícióját” is keresi. Röviddel a konferencia kezdete előtt bemutattak egy nemzetközi erdőalapot, a „Tropical Forests Forever Facility”-t, amelynek célja, hogy jutalmazza az erdőik védelmét vállaló országokat. Az államok 25, a magánbefektetők további 100 milliárd dollárt (21,5 és 86 milliárd eurót) fizetnek be az alapba. A pénznek ezután a pénzügyi piacokon kell hozamot termelnie. A kezdeményezők évi 4 milliárd dollár összegre számítanak, amelyet azoknak az országoknak fizetnek ki, amelyek az erdőirtás arányát 0,5 százalék alá tudják szorítani. Brazília már 1 milliárd dollárt (körülbelül 870 millió eurót) ígért.
Berlin egymilliárd eurót kíván befizetni. Most tehát a pénzügyi piacok feladata lesz a helyzet rendezése, miközben az EU-Parlament a belémi konferencia után nem sokkal jóváhagyta az EU-Bizottság javaslatát, amely szerint el kell halasztani a közösségi erdővédelmi rendeletet. Így az importőröknek egyelőre nem lesz kötelezettségük arra, hogy termékeik, például a fa, a kakaó vagy a gumi, ne az esőerdők rovására készüljenek.
Írta: Wolfgang Pomrehn
Forrás: JungeWelt
