Donald Trump kormánya hivatalossá tette a legnagyobb mexikói drogkartellek „külföldi terrorszervezetek” és „különlegesen kijelölt globális terroristák ” minősítését. Ez az intézkedés kevésbé biztonsági stratégia, mint inkább egy új ürügy az amerikai imperializmus számára, hogy kiterjessze beavatkozását Latin-Amerikában. Mindez egy olyan kontextusban történik, amelyben a Fehér Ház geopolitikai szempontból megpróbálja újrapozícionálni magát Kínával és Oroszországgal szemben.
A terrorizmusként való kategorizálás nem csupán szimbolikus aktus, hanem a mexikói földön történő lehetséges rejtett vagy közvetlen katonai beavatkozás előhírnöke, amely lehetőségről már nyíltan tárgyalnak Trump hatalmi köreiben.
A „terrorizmus” címke használata a drogkartellekkel szemben az amerikai doktrínában bekövetkezett változást jelent. Eddig Washington ezt a kategóriát a kifejezetten politikai szándékkal fellépő szereplők, például az Iszlám Állam (IS) számára tartotta fenn. A Fehér Ház azonban a beavatkozások igazolására törekedve kiszélesítette a spektrumot, és olyan csoportokra is kiterjesztette, amelyek bűncselekményeket követnek el, de nem tartoznak a terrorizmus klasszikus kategóriájába. Mint minden a trumpizmusban, ez is fogalmi hiba: a kábítószer-kereskedelem a szervezett bűnözés problémája és biztonsági kérdés, nem pedig védelmi kérdés.
A stratégia összhangban van Trump politikájának logikájával, amelyben a fentanilt és a migrációt retorikai fegyverként használják a belpolitikai vitákban. Az opioidválság okozta hisztéria az Egyesült Államokban arra késztette a republikánus kormányt, hogy a szomszédos országot hibáztassa, holott a kábítószer iránti kereslet és a fegyverek elérhetősége az Egyesült Államokból származik.
A terrorizmusként való kategorizálás viszont megnyitja annak lehetőségét, hogy Washington szankciókat vezessen be, katonai eszközöket alkalmazzon, és nyomást gyakoroljon harmadik országokra, hogy csatlakozzanak keresztes hadjáratához.
A katonai beavatkozás és a gazdasági nyomásgyakorlás fenyegetése
Trump retorikájának középpontjában Mexikó áll, egy olyan ország, amellyel nemcsak hosszú határa, hanem összetett gazdasági, politikai és társadalmi kapcsolatai is vannak. Ehhez jön még a Mexikó-USA-Kanada szabadkereskedelmi megállapodás (T-MEC) 2025-ben esedékes újratárgyalása, amelyet Washington zsarolási eszközként fog felhasználni, hogy ráerőltesse feltételeit.
De az igazi fenyegetés nem csak gazdasági jellegű. A kartellek terrorista szervezetként való besorolásával a Fehér Ház megnyitotta az ajtót a lehetséges katonai beavatkozás előtt. Elon Musk, aki az új Trump-kormányzat egyik kulcsfigurájává vált, rámutatott, hogy ez az intézkedés lehetővé teszi drónok bevetését mexikói területen lévő célpontok bombázására. Ugyanakkor megerősítést nyert, hogy a CIA kémdrónokat vetett be Mexikóban, állítólag a Fentanyl-laborok felkutatására. Ez azt mutatja, hogy a konfliktus militarizálása már folyamatban van.
Claudia Sheinbaum kormánya elutasította a külföldi beavatkozás lehetőségét, és igyekszik minimalizálni az amerikai döntés hatását. A Trump-kormányzat azonban nem éppen arról híres, hogy tiszteletben tartja szomszédai szuverenitását. Ha a szavak és a katonai fellépés eszkalálódása folytatódik, Mexikó példátlan nyomással néz szembe, ami regionális válsághoz vezethet.
Az USA képmutatása és a fegyverek áramlása a kartelleknek
Miközben Washington Mexikót a kábítószer-kereskedelem epicentrumának nevezi, figyelmen kívül hagyja, hogy a világ legnagyobb drogpiaca a saját határain belül található. Ráadásul a fegyverek, amelyekkel a kartellek hatalmukat kiépítették, az amerikai hadiiparból származnak.
A mexikói erőszakot tápláló fegyvereket illegálisan csempészik át a 3152 kilométer hosszú közös határon, ahol Texas és Arizona a fő átrakodási pont. A szervezett bűnözés megerősödése az elmúlt két évtizedben nagyrészt annak köszönhető, hogy az USA-ból érkező fegyverek áramlását nem ellenőrzik, ami lehetővé tette a kartellek számára, hogy katonai célú támadófegyverekhez és felszerelésekhez jussanak.
Az úgynevezett „kábítószer-kereskedelem elleni háború”, amely Felipe Calderón kormánya alatt kezdődött (2006-2012) és Enrique Peña Nieto (2012-2018) folytatta, és csak a fegyveres erőszak növekedéséhez vezetett.
Az, hogy a kartellek hozzáférnek az amerikai hadseregtől származó félautomata, .50 BMG kaliberű Barrett puskákhoz, jól mutatja, hogyan szerelték fel magukat háborús technológiával.
A bűnözői tűzerő növekedése három kulcsfontosságú tényezőnek köszönhető:
- 2004-ben lejárt a katonai típusú fegyverek gyártásának és értékesítésének tilalma az Egyesült Államokban (Federal Assault Weapons Ban).
- 2005-ben az amerikai kongresszus olyan mentelmi jogot fogadott el, amely megvédi a fegyveripart a polgári perektől.
- A fegyverlobbi hajtja a katonai célú fegyverek gyártásának és értékesítésének bővülését.
Míg az USA-t nem zavarja a probléma, a mexikói kormány lépéseket tett. Andrés Manuel López Obrador kormánya alatt Marcelo Ebrard külügyminiszter két pert indított az amerikai fegyvergyártók ellen. Ezeknek az ügyeknek az első tárgyalására, amelyekben olyan cégek érintettek, mint a Smith & Wesson, 2025. március 4-én kerül sor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt (erről a miamerikank.hu beszámolt).
Bár a perek sikerének kilátásai csekélyek, a stratégia világos: leleplezni Washington bűnrészességét a Mexikót fenyegető biztonsági válságban.
Tömeges kitoloncolások: A közelgő humanitárius válság
Ha a mexikói kartellek terrorszervezetnek minősítése Trump ürügye a jövőbeli katonai beavatkozásokhoz, akkor migrációs politikája a destabilizációs stratégiájának másik pillére.
Trump azt ígérte, hogy évente egymillió embert toloncol ki, és ez az intézkedés, ha megvalósul, több latin-amerikai országban is humanitárius válságot fog kiváltani.
Mexikót, Közép-Amerikát és a Karib-térséget el fogja szegényíteni a kitoloncolt migránsok tömeges érkezése – támogató hálózatok és megfelelő intézményi struktúrák nélkül, amelyekkel a munkaerőpiacra való beilleszkedésük megvalósítható lenne.
A gazdasági következmények pusztítóak lennének. Csak 2024 novemberében a mexikói migránsoktól érkező hazautalások 5,435 milliárd dollárt tettek ki, ami 59,518 milliárd dollárnak felel meg az év egészében – ez a szám magasabb, mint Bolívia GDP-je, és megközelíti Uruguay GDP-jét.
Egy hirtelen, mindenféle tervezés nélküli migrációs hullám több ország gazdasági rendszerének összeomlását okozhatja, és hatalmas méretű társadalmi válságot idézhet elő.
Következtetés: A szuverenitás körüli vita
Trump beiktatása fordulópontot jelentett Mexikó és Latin-Amerika számára. A kartellek terrorista szervezetként való besorolása, a konfliktus militarizálása és a tömeges deportálások politikája példátlan beavatkozás kereteit képezi.
Mexikónak azonban fontos ütőkártyája van a tárgyalásokon: az USA felelőssége az erőszakos válságért. Az amerikai fegyverek nélkül a kartellek nem lennének képesek terrort terjeszteni Mexikóban. Az opioidok amerikai piaca nélkül a kábítószer-kereskedelem nem lenne olyan mértékű, mint ma.
Claudia Sheinbaum kormánya előtt kettős kihívás áll: ellenállni az imperialista offenzívának, és minden politikai, igazságügyi és média eszközt felhasználni annak érdekében, hogy az Egyesült Államok eleget tegyen kötelezettségeinek. E stratégia nélkül Trump tökéletes ürügyet fog találni arra, hogy beavatkozzon Mexikóban ugyanazzal a forgatókönyvvel, amelyet az USA a múltban is használt katonai kalandozásai során.
Írta: Katu Arkonada, baszkföldi politológus és író, aki jelenleg Mexikóban él.
Forrás: nodal
