Rafael Correa volt ecuadori elnök a latin-amerikai köztársaság kiárusításáról és a progresszív erők győzelmének lehetőségéről a közelgő választásokon. Pablo Iglesias, Spanyolország korábbi kormányfő-helyettese a Canal Red műsorának részeként beszélgetett Correával.
Az ecuadori alkotmány 5. cikke tiltja az amerikai katonai támaszpontok létesítését Ecuador területén, de Noboa megerősítette a katonai szövetséget az USA-val, és még arról is beszél, hogy ha megnyeri a közelgő választásokat, megváltoztathatja ezt a cikkelyt. Milyen szerepet játszik az USA Ecuadorban?
Noboa minden bizonnyal manipulált népszavazást fog tartani, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy az amerikai katonai bázisok az ország javát szolgálják. Ecuador soha nem volt jobb helyzetben, mint a Mantában lévő amerikai bázis 2009-es felszámolása után. Ez nem volt szerződésszegés, és nem is változtattam meg a játékszabályokat. Az USA-val kötött szerződést 1999-ben egy Jamil Mahuad vezette ultraliberális kormány írta alá tíz évre. Elnökként 2009-ben azt mondtam: „Köszönöm, de nem hosszabbítom meg ezt a szerződést”. Az amerikai katonák kivonásával Ecuador megszabadult a kábítószerektől, és a belső biztonság tekintetében Latin-Amerika példaképévé vált. Jelenleg azonban azt állítják, hogy akkoriban megállapodtunk a drogkartellekkel. Pedig Ecuador jelenleg a világ legnagyobb kokainexportőre, különösen Európába. A drogproblémát külföldi katonai bázisok nélkül is kézben tartottuk.
Amióta Moreno 2017-ben hatalomra került, a polgári forradalom támogatóit, az önök mozgalmának támogatóit megszakítás nélkül üldözik. Néhányan száműzetésbe kényszerültek; Jorge Glas volt alelnököt saját hazájában rabolták el, miután példátlan támadás érte a mexikói nagykövetséget, ahol menedéket keresett. Tegyük fel, hogy Luisa González, aki az önök kormányában dolgozott, és most Noboa ellen indul, megnyeri a választásokat. A jobboldali tábor elfogadna egy ilyen eredményt?
Az első kérdést illetően: a mozgalmunk brutális üldözés áldozata, egy törvénykezési kampány áldozata. Ecuador egy olyan ország, amely nincs annyira reflektorfényben, mint Brazília. De a Glas-ügy súlyosabb, mint a Lula-ügy. A köztársaság egy volt alelnöke bizonyíték nélkül van bezárva egy szigorúan őrzött börtönbe, miközben azok, akik valóban korruptak, továbbra is szabadon járkálnak. A Glas elleni korrupciós vádak kitaláltak. Engem viszont 55 ügyben vádoltak meg, és az egyik ilyen ügyben 18 másik emberrel és vállalkozóval együtt, akiket nem is ismerek, szintén elítéltek állítólagos megvesztegetés miatt, minden bizonyíték nélkül. A bíróság azt állította, hogy egy kenőpénzeket szedő szervezetet vezettem. Öt ország adott nekem politikai menedékjogot: Argentína Alberto Fernández volt elnök alatt, Venezuela Nicolás Maduro alatt, Mexikó López Obrador alatt és Belgiumban is. Belgium nem ad politikai menedékjogot korrupciós ügyekben, így az indoklás: a többiek korruptak. Kanada is felajánlotta nekem a menedékjogot. Az Interpol háromszor utasította el a nemzetközi elfogatóparancsomat. Nyilvánvaló tehát, hogy az üldözés politikai indíttatású. Ennek ellenére az ellenünk irányuló rágalmak nem szűnnek meg. Ez a jobboldaliak taktikája, hogy átvegyék az ország irányítását, mert tudják, hogy egy esetleges nyílt választási kampányban veszítenének ellenünk.
Mire számítanak, ha megnyerik a választást? A jobboldal elfogadná a győzelmét?
Az ellenfeleink mindenre készek, hogy megakadályozzák a győzelmünket. Tudják, hogy ha visszatérnék Ecuadorba, minden választást megnyernék. Az a taktikájuk, hogy megakadályozzák a visszatérésemet és meggyengítsék a politikai mozgalmat. Mindennek ellenére hatalmas támogatást kapunk az ecuadoriaktól. A támogatás óriási. Kétségkívül mi vagyunk a legerősebb politikai párt az országban. Ha most tartanának választásokat, az első fordulóban mi nyernénk. Meglátjuk, hogy ellenfeleink milyen új hazugságokkal állnak elő. 2021-ben azt állították, hogy mi finanszíroztuk az ELN-t Kolumbiában, hamis videókat készítettek, a kolumbiai ügyészt Ecuadorba hozták, de semmi eredménye sem volt. Ecuador nyilvánvalóan fontosabb a geopolitikai színtéren, mint ahogy azt sokáig gondoltam. Nagyon sikeres baloldali projektet építettünk fel, és ellenfeleink foggal-körömmel küzdenek a politikai alternatívák ellen. Tehát attól kell tartanunk, hogy nem fogadják el egy esetleges választási győzelmet részünkről.
Mi az önök választási stratégiája?
A 2021-es elnökválasztást csak nagyon kis különbséggel vesztettük el, és majdnem megnyertük 2023-ban is. Akkor a kormánytábor még meg is gyilkolt egy ellenzéki jelöltet, és minket hibáztatott érte. A legfontosabb vezetőinket mind üldözték, és ma mind száműzetésben vannak. 2021-ben elvették a pártunkat, így újat kellett alapítanunk. A „Centro Democráticóval” kezdtük, és csak két évvel ezelőtt sikerült megalakítanunk a saját pártunkat „Revolución Ciudadana” néven. Ilyen körülmények között mindenkinek fel kell tennie magának a kérdést, hogyan sikerült politikailag túlélnünk. A lehetőségekhez képest eddig nagyon jól teljesítettünk. Ez néha nem a politikai szereplőkön múlik, hanem a választókon és az ecuadori politikai kultúrán. Ezért arra kérem az ecuadoriakat, hogy megfontoltabban szavazzanak, ne a legújabb divatok vezéreljék őket, és ne bagatellizálják el a hazugságokat. Az ország jelenéről és mindenekelőtt jövőjéről van szó. Ecuador tönkrement. Mit fogunk tenni, hogy megnyerjük a választásokat? Ugyanazt, amit mindig is tettünk: elmondjuk az igazságot, megoldásokat kínálunk az ország számára az igazságosság és a méltóság keretein belül, ideológiai fundamentalizmus nélkül. Higgye el, ha a neoliberalizmus lenne a megoldás, én neoliberális lennék. Ami engem érdekel, az az emberek jóléte. Mi értelme a neoliberalizmusról beszélni a világ legnagyobb egyenlőtlenséggel jellemezhető régiójában, amikor ezrek születnek nyomornegyedekben? Először is meg kell teremtenünk az esélyegyenlőséget, biztosítani kell az igazságosságot. Valami újat kell kipróbálnunk. Az emberek mindig azt kérdezik, hogy melyik országban működött a szocializmus, de ez nem a helyes kérdés. Latin-Amerikában inkább az a helyes kérdés: melyik országban működött a liberális kapitalizmus? Ecuador 200 éve független, de egyetlen latin-amerikai ország sem tudott még túllépni az alacsony fejlettségi szinten. A világ legszegényebb országa egy latin-amerikai ország: Haiti. Ott a liberális kapitalizmus és a liberális demokrácia az összes hivatalos nyugati intézményrendszerrel együtt uralkodik. Valami újat, valami jobbat kell kitalálnunk. Ezt az üzenetet szeretnénk közvetíteni, de ragaszkodunk a demokratikus politikai paktumhoz. A választóknak meg kell tenniük a magukét: megfontoltan és felelősségteljesen kell szavazniuk, és nem szavazhatnak semmilyen ostobaságra.
Az interjút készítette: Pablo Iglesias
Forrás: JungeWelt
