Brazíliában szinte az összes szél- és naperőmű park globális befektetők kezében van. A nagyszabású projektek a földterület-foglalásra is ösztönöznek.
A szél- és napenergia elterjedése az utóbbi időben szépen haladt Brazíliában. A 2023-as évben közel öt gigawatt (GW) új szélenergia- és jó négy GW új napenergia-kapacitás csatlakozik a hálózatra. A számok némileg eltérnek attól függően, hogy a kormányt vagy a hálózatüzemeltetőt kérdezzük. A fejlődésnek azonban árnyoldalai is vannak. A dél-amerikai országban ugyanis az energetikai átállás, mint minden kapitalista államban, nem egy decentralizált projekt, amely jövedelmet, munkahelyeket és helyi önrendelkezést hoz a közösségeknek, hanem inkább egy pénznyomtató gépezet a nagy tőketulajdonosok és alapok számára, amelyek egy része más európai országokból érkezik. Erre a következtetésre jutott egy osztrák és brit tudósok által készített jelentés, amely a hónap közepén jelent meg a Nature Sustainability című tudományos folyóiratban. A szerzők a Bécsi Egyetem és a University College London fenntartható fejlődéssel foglalkozó intézeteiben dolgoznak.
A tanulmány szerint különösen Brazíliában épülnek nagy, olykor hatalmas parkokban a szélerőművek. A fotovoltaika esetében némileg árnyaltabb a kép, amint azt a Nemzetközi Energiaügynökség adatai mutatják. Bár 2023-ban a napelemes rendszerek többségét a tetőkre telepítették, azaz decentralizált módon, a fennmaradó földre telepített rendszerek sok területet foglalnak el. A tanulmány szerint a szélerőmű parkok 78 százaléka és a napelem parkok 96 százaléka „globális, főként európai befektetők” kezében van, a hivatalos tulajdonosok szinte mindig brazil alapok vagy más tulajdonosok. A szélerőművek jelenleg 2148 négyzetkilométert, a közvetlenül a földön felhúzott naperőművek pedig további 102 négyzetkilométert foglalnak el.
E nagyszabású projektek többsége az ország szegény északkeleti részén, az Amazonas torkolatától délkeletre fekvő partvidéken található. Építésüket és bővítésüket a Brazília hírhedten bizonytalan tulajdonviszonyainak hátterében kell szemlélni. Sok kistermelő nem rendelkezik földtulajdonjoggal arra a földre, amelyet évtizedek óta művelnek, és amelyen egyes esetekben már szüleik és nagyszüleik is gazdálkodtak. Ezenkívül rengeteg olyan állami földterület van, amely szintén nem megfelelően van bejegyezve a földnyilvántartásba. Sok helyen tehát a dzsungel törvénye érvényesül. A nagy földtulajdonosok illegálisan, nagy mennyiségben sajátítják ki a földeket, és a lakosokat kilakoltatják, néha akár fegyverrel kényszerítve. Évente több embert ölnek meg a földdel kapcsolatos konfliktusokban, főként őslakosokat.
A tanulmány szerzői most közelebbről megvizsgálták a nap- és szélerőmű parkok földtulajdonát. Arra a következtetésre jutottak, hogy kisebb részüknek nincs jogcíme, vagy nem adnak erről információt. Ha viszont a projektek igazolni tudják a bejelentett földterület jogi tulajdonjogát, akkor azt gyakran kevesebb mint öt évvel a létesítmények megépítése előtt privatizálták. Más szóval, a nagyszabású projektek előmozdítják az önkormányzati és állami tulajdonban lévő földterületek privatizációját.
Tavaly a Mongabay című angol nyelvű környezetvédelmi magazin egy északkelet-brazil példán keresztül mutatta be, hogy mit jelent ez, és hogyan működhet. Az EDP Renewables, a portugál EDP energiavállalat spanyol leányvállalata, a brazil Rio Grande del Norte államban, a kátyúkkal teli 310-es országúton, Recanto falu közelében szélerőműveket állított fel. A falusiak azt remélték, hogy ez előrelépést hoz majd szűkös életükbe. Jobb utakat és olcsóbb áramot. Mindez nem valósult meg. Az utakat nem javították meg, és az áramárak továbbra is az egekbe szöknek. Ehelyett az építkezések során a zaj, a robbantások és a hatalmas mennyiségű por miatt szenvedtek sokat. A recantói eljárás példaértékű az érintett lakosság részvételének hiánya miatt – áll a Mongabay jelentésében. A brazil környezetvédők ezért támogatnák a megújuló energiaforrásokat, de nem ilyen nagyszabású projekteket.
Írta: Wolfgang Pomrehn
Forrás: JungeWelt
