Sokan a szocialista volt elnökben látják az egyetlen politikai erőt, amely képes megállítani a jobboldal előretörését. Nem világos azonban, hogy egyáltalán indul-e, és hogy népszerűsége elegendő-e ahhoz, hogy legyőzze a konzervatív Evelyn Mattheit.
Chilében idén elnökválasztást tartanak, de egyelőre nem világos, hogy ki indul a baloldal színeiben. A jobboldal már egy lépéssel előrébb jár: ők Providencia korábbi polgármesterét, Evelyn Mattheit küldik a versenybe. Matthei, aki 2013-ban már indult a választáson, népszerű személyiség a saját soraiban. Tőle jobbra, a szélsőjobboldali José Antonio Kast egy másik szélsőjobboldali jelölttel, Johannes Kaiserrel versenyez, aki magát „libertáriusnak” nevezi, és az argentin elnök, Javier Milei példáját akarja követni. Míg a jobboldaliak a lehetőségek széles skáláját kínálják, addig a baloldalon semmi sem konkrét, minden átláthatatlannak tűnik. Úgy tűnik, hogy egyetlen kormánytagnak sincs elég támogatottsága ahhoz, hogy versenyképes legyen a választásokon.
A legnépszerűbbek közülük – mint Tomás Vodanovic, Maipú polgármestere és Frente Amplio képviselője, vagy Claudio Orrego, Santiago metropolisz régió kormányzója, korábban kereszténydemokrata, ma független – többször kijelentették, hogy nem adják fel helyi tisztségeiket azért, hogy részt vegyenek az elnökválasztási versenyben. A jelenlegi bizonytalan légkörben egy olyan személyiség tűnt fel, aki összefoghatja a Kommunista Pártot, a Frente Amplio-t és az egykori Concertación pártjait, és többséget tudna maga mögött egyesíteni, ez pedig Michelle Bachelet volt elnök. Őt messze nem támogatja mindenki, de jelenleg ő tűnik az egyetlen olyan személynek, aki felveheti a versenyt a nagy favorit Evelyn Matthei-vel az elnöki székért folyó versenyben.
Mit mondanak a számok?
Mint a Cadem közvélemény-kutató intézet február 16-án közölte, Bachelet a legismertebb jelölt, a negyedik legmagasabb értékelést kapta, és a megkérdezettek 50 százaléka mondta, hogy el tudja képzelni, hogy rá szavazzon. Hogy ezek az adatok mennyire értelmezhetőek, az egy másik kérdés. Jelenleg Bachelet közvetlenebb támogatottságot élvez, mint Matthei: 27 százalék nem habozna Bacheletre szavazni, míg csak 23 százalék nem habozna a jobbközép jelöltet támogatni. Mattheinek azonban van egy fontos előnye Bachelettel szemben: kevesebb kifejezett rosszallást kap. A megkérdezettek 45 százaléka mondta azt, hogy biztosan nem szavazna Mattheira, 49 százalék pedig határozottan Bachelet ellen szavazott. Nyilvánvaló, hogy a választók nagy része őt tartja felelősnek a Chilében tapasztalható számos sérelemért. Mindazonáltal, bár más jelöltek, például Orrego és Vodanovic jobban szerepeltek a felmérésekben, mint Bachelet, mégis ő az, akiben a legtöbben bíznak az uralkodó problémák megoldásában. Más lehetséges jelöltek, mint például Carolina Tohá miniszter, magasabb elutasítási arányt mutatnak, és a megkérdezettek véleménye szerint sokkal kevesebb konfliktusmegoldó potenciállal rendelkeznek.
A nép az elit ellen
Ha Bachelet volt elnök úgy dönt, hogy harmadszor is indul az elnöki posztért, az nem lesz egyszerű dolog. Egy Evelyn Matthei elleni előválasztás megismételné a 2013-as helyzetet, amikor Bachelet több mint 20 ponttal legyőzte Mattheit, de ezúttal Matthei lenne a jobb esélyekkel rendelkező jelölt, aki a migráció és a biztonság választási szempontból releváns kérdésekben népszerűbb álláspontot képvisel. A két szélsőjobboldali jelölt valamelyikével szemben Bacheletnek szintén nagy nehézségei lennének a második fordulóban. Ráadásul két politikai narratíva – a demokratikus tábor és a reakciós tábor, amely 2021-ben Boric Kast elleni győzelmével vereséget szenvedett – között lenne a második forduló. Akkor az általános lakosság győzelmet ünnepelhetett az elitekkel szemben. Akinek ezen a választáson sikerül keresztülvinnie a narratíváját, az lesz Chile leendő elnöke.
Ami az elmúlt öt évben a chilei politikában történt, azt nagyrészt az elitellenes diskurzus hatalmas mozgósító ereje határozta meg. Az elitellenesség hozzájárult az Estallido 2019. októberi kitöréséhez, az Alkotmányozó Konvent megválasztásához és a 2021-es elnökválasztáshoz, amelyeken a fő jelöltek mindegyike a maga módján megpróbálta magát a hagyományos politikán kívülállóként feltüntetni. Maga az elitellenesség az idők során változott, kezdetben a tüntetések élén álló baloldal támogatta, majd olyan reakciós diskurzusú jelöltek használták fel, mint José Antonio Kast vagy Franco Parisi. Legutóbb Johannes Kaiser ugrott fel erre a szekérre, aki ultraliberális és államellenes programját a politikai kaszt erős kritikájával kombinálja.
Bachelet jelöltségének nagy kockázata, hogy a jobboldal úgymond ezüsttálcán kapná meg az elitellenes diskurzust. Bachelet két cikluson át kormányzott, 2006-tól 2010-ig és 2014-től 2018-ig, és mindkettő alatt fontos előrelépések történtek, és a chilei lakosság nagy része visszatekintve kedvezően ítéli meg hivatali idejét. Ugyanakkor számos korlát is volt; a chilei lakosságot továbbra is sújtó súlyos strukturális problémákkal nem foglalkozott és nem oldotta meg a jobbközép és a Concertación koalíció. A felgyülemlett elégedetlenség hatására megalakult a Frente Amplio baloldali szövetség Gabriel Boric vezetésével. Ha egy olyan szélsőjobboldali jelölttel kerül sor a második fordulóra, akinek sikerül politikai kívülállóként pozícionálnia magát a hagyományos elitekkel szemben, azzal Bachelet sokat nyerhet. Kastnak 2021-ben nem sikerült érvényesítenie narratíváját a másik kívülállóval, Boriccsal szemben. Kampányát a második fordulóban úgy alakította ki, hogy leépítse magát, levetkőzze szélsőjobboldali imázsát, és ésszerű jelöltként mutatkozzon be. Egy Bachelet és Kaiser közötti fej-fej mellett zajló versenyben mindketten megpróbálnák kihasználni a lakosság elégedetlenségét azzal, hogy a lehető legközelebb állnának az emberekhez, és a hagyományos elitekkel szemben pozicionálnák magukat.
Röviden: Bacheletnek sikerülhetne, de jelöltsége olyan kockázatokat is magában hordozna, amelyeket nem szabad alábecsülni.
Mi jön Boric után?
Ha Bachelet az első Frente Amplio-kormány után újra indulna, az valahogy a chilei baloldal csődjét is jelentené. Persze még rosszabb lenne, ha Boric után az ultrajobboldali Pinochet-szimpatizánsok vagy azok ultraliberális változata győzne. De az is keserű lenne, ha a chilei kétpártrendszer politikai alternatívájának első hivatali ciklusa azzal végződne, hogy jelöltként azt az exelnököt támogatná, aki ellen annak idején utcára vonult.
Az, hogy Bachelet jól kijön a parlamenti spektrum legszélsőbaloldali erőivel, nem újdonság, és második hivatali ciklusa alatt a „NuevaMayoría” a Kommunista Párt olyan fontos személyiségeit tömörítette össze, mint például Camila Vallejo-t, a jelenlegi kormányszóvivőt. De az a tény, hogy majdnem 20 évvel a nagy tüntetések után az átalakuló baloldal nem tud másra gondolni, mint az elnök támogatására, aki ellen akkoriban tüntettek, a politikai fantázia és a hozzáértő személyek aggasztó hiányát mutatja.
Rövidtávon Bachelet megoldhatná a baloldal közvetlen problémáit, és még egy olyan választást is sikerülne megnyernie, amelyen a jobboldal és a szélsőjobboldal esélyei is meglehetősen jók. Az a tény azonban, hogy gyakorlatilag ő az egyetlen jelölt, elgondolkodtató lehet a chilei baloldal számára. Ha középtávon fenn akar maradni, akkor Michelle Bachelet helyett valami mást kell kínálnia a társadalomnak.
Írta: Jaime Bordel Gil
Forrás: NPLA
