Petro elnök a vasútra összpontosít. A legfontosabb vonalakat, például a csendes-óceáni vonalakat, újra kell aktiválni, amire a kormány sok pénzt fordít. A közlekedési minisztérium 2024 szeptemberében bevezette a reaktiválásra vonatkozó törvényt. Evelyn Schreiber erről kérdezte García minisztert.

Mekkora a kolumbiai vasúthálózat, és mekkora a jelenleg használatban lévő hálózat?
Kolumbia 3533 kilométeres vasúthálózattal rendelkezik, ebből 1734 kilométer az Országos Útügyi Intézet (Invías) tulajdonában van, 1065 kilométer a Nemzeti Infrastruktúra Ügynökség (ANI) tulajdona, 189 kilométer pedig magánkézben van. Jelenleg 1112 kilométer van áruszállításra üzemben, nevezetesen a La Dorada-Chiriguaná, a Chiriguaná-Santa Marta és a Bogotá-Belencito vonalak. A vasúti közlekedés újjáélesztése érdekében a kormány több mint 570 milliárd pesót (mintegy 124 millió eurót) fektetett be a fő folyosók reaktiválásába.
Jövőre ítéljük oda az első köz-magán társulást a kolumbiai vasútra. Ez a La Dorada-Chiriguaná folyosót érinti, amelynek hossza 526 kilométer. Ez egy tízéves koncesszió lesz, 3,4 milliárd peso (körülbelül 737.000 euró) beruházással a folyosó rehabilitációjára, fejlesztésére, üzemeltetésére és karbantartására. Ez a teherszállítási projekt mérföldkő lesz, mivel nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez, munkahelyeket teremt, és ösztönzi a beruházásokat más területeken, például az infrastruktúra építésében és karbantartásában.
Kormányprogramunkkal és a Nemzeti Fejlesztési Tervvel egyértelmű célkitűzéseink vannak a vasúti közlekedés – beleértve a személyszállítást is – újraindításának további előmozdítására. Ez pozitív hatással lesz a környezetre, mivel ez a közlekedési mód csökkenteni fogja a más, környezetkárosítóbb közlekedési rendszerektől való függőséget.
Jelenleg az öt legfontosabb projektünk a Regiotram del Norte, a Tren del Río, a Tren del Valle, a Tren del Caribe és a Tren del Eje Cafetero. A Bogotá és Zipaquirá közötti Regiotram del Norte esetében a cundinamarcai kormány a megvalósíthatósági tanulmányon dolgozik, és együttműködik a nemzeti kormánnyal a célok elérése érdekében. Ami a személyszállítást illeti, különösen fontos az olyan projektek támogatása, amelyek összekötik a külvárosokat Bogotával: Regiotram de Occidente és Regiotram del Norte.
Hány kilométert kell most reaktiválni?
Több mint 60 milliárd peso (kb. 13 millió euró) befektetéssel számolunk a kiemelt vonalak aktiválására a fenntartható működés biztosítása és az új vonalak fejlesztése érdekében. Jelenleg a Titumate-Cupica folyosó (267 kilométer), a Tren del Pacífico (560 kilométer), a Tren del Catatumbo (258 kilométer) és a Bogotá és a központi vasúthálózat közötti összeköttetés (410 kilométer) átalakítása van folyamatban.
Ezenkívül a Bogotá-Belencito és a Yumbo-Caimalito szakaszokon (251 kilométer) jelenleg is folynak az állami építési projektek megvalósíthatósági tanulmányai. A Villavicencio-Puerto Gaitán vasúti projektet (251 kilométer) is fejlesztjük, amelyet a kolumbiai hadsereg vasúti mérnökzászlóaljával közösen valósítunk meg. Mindezek a projektek 2026-ra előrehaladott állapotban lesznek.
Miért nem használták tovább a vonalakat?
Kolumbia vasútjai hosszú múltra tekintenek vissza. A 19. század végén olyan projektek valósultak meg, mint a Girardot, Puerto Wilches, Antioquia és Sabana vasútvonalak, hogy új városi területeket kössenek össze a Magdalena folyóval. Létezett továbbá a Csendes-óceáni vasútvonal a Cauca-völgyből Buenaventurába, valamint a Norte de Santander vasútvonal, amely Cúcutát kötötte össze a Zulia-folyóval.
1854-től a 20. század közepéig 3500 kilométernyi vasúthálózat épült országunkban. A fejlődés ellenére az 1970-es évek elején vasúti válság következett be, amely különböző tényezőknek tudható be: például a hosszú tél, amely megrongálta a síneket, a rendszer karbantartásával és korszerűsítésével kapcsolatos problémák, valamint egy – utólag nehezen érthető – nemzeti döntés a közúti közlekedés javára, amely fokozatosan kiszorította a vasúti közlekedést mind a teher-, mind a személyszállítás tekintetében. Ennek eredményeképpen 1989-ben megszűnt a Ferrocarriles Nacionales de Colombia, és tíz évvel később az Atlanti-óceán partján lévő vasúthálózatot infrastruktúrájával, eszközeivel és ingóságaival együtt 30 évre a Ferrovías és a Fenoco kapta meg. Ez a szerződés 2029-ben jár le.
A vonalak hány százalékát szánják teherszállításra és mennyit személyszállításra?
Nemzeti fejlesztési tervünk célja, hogy a vasúti közlekedést ne csak a teherszállítás, hanem a személyszállítás számára is újraindítsuk. Kormányunk terve több mint 1920 kilométernyi szerződött és/vagy üzemelő vonalat és több mint 39 millió tonna áru szállítását irányozza elő, egy vegyes modellben, amely az utasoknak helyeket kínál egy intermodális rendszerben.

Ki fogja megépíteni az új vonalakat és korszerűsíteni a meglévő vonalakat?
A pályázatokat a kolumbiai törvényeknek megfelelően szervezik meg. Akik elnyerik a megbízást, azok az építőipari vállalatok lesznek. Emellett, ahogyan már említettük, részben együttműködnek a kolumbiai hadsereg vasúti mérnökzászlóaljával.
Van-e kritika vagy ellenállás a kormány terveivel szemben, például a helyi lakosság vagy az ellenzék részéről?
Éppen ellenkezőleg, a kormány minden általa irányított infrastrukturális projektben, így a vasúti közlekedésben is együttműködik a közösségekkel. Az olyan projektekben, mint a Titumate-Cupica vonal, a helyi közösséget partnerként vonják be. Nincs ellenállás a vasút visszatérésével szemben Kolumbiában.
A vasúti közlekedés összeköttetéseket teremthet, csökkentheti a CO2-kibocsátást és a logisztikai költségeket. Azon dolgozunk, hogy megvalósítsuk az összekapcsolt Kolumbiát, a távolabbi területektől a fejlett régiókig. A jobb infrastruktúrával javulhat a kolumbiaiak életminősége.
Be kell tartanunk ígéretünket, hogy csökkentjük a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, és beruházásokat hozunk a történelmileg elhanyagolt régiókba. Projektek egész sorával kell a régiókba mennünk, a közösségeket és a területeket előtérbe helyezve. Ugyanakkor az értéklánc minden szereplőjét be kell vonni: a koncessziós vállalkozókat, az építőipari vállalatokat és beszállítókat, a tudományos életet, a szakszervezeteket, a helyi hatóságokat és a felügyeleti szerveket, hogy közösen hozzuk létre az infrastruktúra körüli eredményes kört.
A mi ágazatunk az emberek igényeit helyezi előtérbe, és figyelembe veszi a terület és a környezet ismeretét. Az infrastruktúrára úgy tekintünk, mint az emberek, a természet, a közösségek és környezetük jobb összekapcsolásának eszközére, hogy a fejlődés kéz a kézben járjon az igazságossággal és az esélyegyenlőséggel.
Hogyan akarja a kormány megelőzni a korrupciót a költségigényes vasúti projektekben?
Minden olyan infrastrukturális projektnek, amely hatalmas állami beruházást igényel, be kell tartania a jogszabályainkban meglévő törvényeket és normákat, kezdve a projektfejlesztéstől, amelyet az 1508-as törvény, az infrastruktúratörvény szabályoz, egészen az állampolgári ellenőrzés előmozdításáig, amelyre szintén vonatkoznak a meglévő normák. A kormány szilárdan hisz abban, hogy a közösségi részvétel elengedhetetlen ahhoz, hogy garantálni lehessen az átlátható, korrupció, költségtúllépések és kudarcok nélküli végrehajtást a stratégiai projektekben.
Mi az Ön álma Kolumbiával kapcsolatban?
Az az álmom, hogy kormányunk megvalósítja a szükséges projekteket, hogy Kolumbia infrastruktúrája hídként szolgáljon, amely összeköti a közösségeket és az embereket a jogaikhoz és lehetőségeikhez. Ez azt jelenti, hogy olyan társadalmi felelősségvállalással járó projekteket kell kidolgozni, amelyek segítenek csökkenteni a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket azokon a területeken, ahol történelmi adósságaink vannak, valamint olyan infrastruktúrát kell létrehozni, amely hozzájárul az ország gazdasági növekedéséhez és versenyképességéhez.
A tengeri, légi, szárazföldi és folyami közlekedési ágazatban kitűzött céljaink a következők: 33.102 kilométernyi út javítása a régiókban, 105 rakpart helyreállítása, 48 alapvető fontosságú légi útvonal biztosítása, a közlekedési ágazat által okozott kétmillió tonna szén-dioxid hatásának mérséklése, 1817 kilométernyi vasútvonal átalakítása, négy kikötőbe vezető csatorna mélyítése, 15 repülőtér fejlesztése, a közúti halálesetek számának csökkentése és a logisztikai költségek 11,5 százalékos csökkentése. Ehhez szoros együttműködésre van szükség az infrastrukturális értéklánc valamennyi szereplőjével. Ennek eléréséhez el kell ismernünk minden egyes ember szerepét, a közös célt Kolumbiának hívják. Ez alatt többek között a magánszektort, a szakszervezeteket, a tudományos életet, a helyi önkormányzatokat, a szabályozó hatóságokat, a multilaterális bankokat, a nemzetközi partnereket és a társadalmi szervezeteket értem.
Az interjút Evelyn Schreiber készítette
Forrás: ILA