A Monroe-doktrínán túl: Kína és Latin-Amerika új partnersége

Az elmúlt évtizedekben Kína, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolat egyre fontosabbá vált a globális geopolitikai és geoökonómiai színtéren. A közelmúltban a kínai 14. Nemzeti Népi Kongresszus harmadik ülésszakának alkalmából tartott sajtótájékoztatón Wang Yi, Kína külügyminisztere megismételte azokat az alapelveket, amelyek ezt az együttműködést vezérlik: kölcsönös támogatás, egyenlőség és közös haszon.

Wang Yi: „Nincs befolyási övezet, csak kölcsönös tisztelet és haszon”
Wang Yi: „Nincs befolyási övezet, csak kölcsönös tisztelet és haszon”

Ezek a kijelentések nem csak Kína régióhoz való hozzáállását hangsúlyozzák, hanem a Latin-Amerikával kapcsolatos hagyományos amerikai politikával való jelentős ellentétet is kiemelik.

Az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön alapuló partnerség

Wang Yi hangsúlyozta, hogy a Peking és a latin-amerikai és karibi országok közötti együttműködést nem geopolitikai számítások vezérlik, hanem a kölcsönös tisztelet és a közös haszon elvei. „Ebben az együttműködésben csak kölcsönös támogatás van, nem pedig geopolitikai számítások” – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy Kína nem törekszik befolyási övezetet létrehozni a térségben, és nem céloz meg egyetlen felet sem. Ez a megközelítés a nemzetközi kapcsolatok olyan vízióját tükrözi, amely az egyenlő alapon történő együttműködést részesíti előnyben, szöges ellentétben a függőség és alárendeltség történelmi dinamikájával, amely gyakran jellemezte a Latin-Amerika és a nyugati hatalmak közötti kapcsolatokat.

A Kína-CELAC (Latin-Amerikai és Karibi Államok Közössége) fórumot az együttműködés fejlesztésének kulcsfontosságú eszközeként említették. Wang Yi emlékeztetett arra, hogy idén lesz a fórum hivatalos elindításának 10. évfordulója, és hogy Kína az év első felében ad otthont a 4. miniszteri találkozónak. Az esemény lehetőséget nyújt a két fél közötti kapcsolatok további erősítésére, a földrajzi távolságok és az esetleges politikai kérdések leküzdésére.

Függetlenség és önrendelkezés: a „Monroe-doktrína” elutasítása

Wang Yi beszédének egyik legjelentősebb aspektusa a Monroe-doktrínára való utalás volt, az amerikai külpolitikára, amely a 19. század óta Latin-Amerikát egyfajta amerikai „hátsó udvarnak” tekinti. A kínai miniszter azt mondta, hogy a latin-amerikai és karibi országok arra törekszenek, hogy „saját házukat építsék, ne pedig valaki más hátsó udvarává váljanak”. Ez az üzenet mélyen visszhangzik egy olyan régióban, amely történelmileg mindig is küzdött függetlenségének és önrendelkezésének érvényesítéséért. És még mindig küzd ezért a célért.

Wang Yi szerint Kína olyan partnerséget kínál a latin-amerikai és karibi országoknak, amely tiszteletben tartja akaratukat és igényeiket, megbízható lehetőségeket és széles körű és inkluzív fejlődési perspektívákat biztosít. Ez a megközelítés hozzájárult ahhoz, hogy népszerű támogatást nyerjen a régióban, ahol a Pekinggel való együttműködést hiteles alternatívának tekintik a nyugati hatalmak – elsősorban az USA – által erőltetett hagyományos kapcsolati modellekkel szemben.

Jövőbeli kilátások: a megerősített együttműködés felé

A Kína-CELAC Fórum miniszteri találkozója döntő lehetőség lesz arra, hogy a két fél közötti együttműködést magasabb szintre emeljék. Wang Yi kifejezte Kína készségét arra, hogy a CELAC-országokkal együttműködve, a fejlődés és a jólét közös jövőképén alapuló „közös jövőt” építsenek. Ez a cél az Övezet és Út kezdeményezés tágabb összefüggésébe illeszkedik, amely Kína globális összekapcsolhatóságot és gazdasági együttműködést előmozdító kezdeményezése.

Egy egyre inkább többpólusú világban a Kína-Latin-Amerika partnerség fontos példája annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok hogyan fejlődhetnek a méltányosabb és együttműködőbb modellek felé. Miközben Kína tovább növeli gazdasági és politikai befolyását a régióban, a tiszteletre és kölcsönös előnyökre épülő megközelítése új lehetőségeket kínálhat a latin-amerikai és karibi országoknak autonómiájuk érvényesítésére és a fenntartható fejlődés elérésére.

Wang Yi nyilatkozatai nemcsak Kína Latin-Amerika iránti elkötelezettségét erősítik meg, hanem a globális geopolitikai dinamikában bekövetkezett jelentős változásra is rávilágítanak. A növekvő feszültségek és rivalizálás korában a Kína és a latin-amerikai és karibi országok közötti együttműködés a nemzetközi kapcsolatok alternatív modelljét képviseli, amely az egyenlőségen, a tiszteleten és a közös jövő keresésén alapul.

Forrás: Lantidiplomatico