Spanyol-venezuelai kapcsolatok: „Ez egy nagyonon mesterkélt vita”

A spanyol jobboldal kihasználja a Venezuelával kapcsolatos feszültséget, hogy menedéket adjon az ellenzéki vezetőnek. Interjú Juan Carlos Monederóval, aki a madridi Complutense Egyetem politológia professzora, a Podemos párt egyik alapítója volt.

Jól kijönnek egymással: Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök és a bukott venezuelai elnökjelölt
Jól kijönnek egymással: Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök és a bukott venezuelai elnökjelölt

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök menedékjogot adott Edmundo González venezuelai ellenzéki vezetőnek, és együtt lép fel vele a nyilvánosság előtt. Milyen politikai számítás áll e mögött?

A Gonzálezzel való találkozó a nemzetközi jobboldal nagyobb stratégiájának része. Az ellenzéknek kezdettől fogva az volt a szándéka, hogy nem ismeri el a választási eredményt Venezuelában. A bizonyítékok hiánya ellenére (a kormány által elkövetett választási csalásról) Gonzálezt az USA és más jobboldali kormányok támogatják. Azért ment külföldre, mert tudja, hogy elvesztették a választásokat. Még az ügyvédje is biztosította a bíróságot, hogy ügyfelének semmi köze az interneten közzétett választási aktákhoz – mert tudják, hogy azok hamisítottak.

Nicolás Maduro venezuelai elnök a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely megvizsgálta a választási jegyzőkönyveket, és megállapította, hogy ő nyerte a választást. Az ellenzék továbbra is próbálja megkérdőjelezni az eredményt és káoszt teremteni. Venezuelát nemzetközileg gyakran „mumusként” ábrázolják, hasonlóan az „ördöghöz” a múltban. A helyzetet azonban továbbra is a gazdasági érdekek határozzák meg, különösen a venezuelai olajtartalékok tekintetében. Végső soron az erőforrásokról és a hatalomról van szó.

Mi a helyzet Venezuela és Spanyolország kapcsolatával?

A feszültség nagy, de nem valószínű, hogy a diplomáciai kapcsolatok teljes megszakadása bekövetkezik. A spanyolországi ellenzék, különösen a konzervatív PartidoPopular (PP) nem kötelező érvényű határozatot terjesztett a parlament elé, amelyben Edmundo Gonzálezt ismeri el a választás győzteseként. Ennek az állásfoglalásnak azonban nincs gyakorlati hatása.

Ön választási megfigyelőként járt Venezuelában. Milyen tapasztalatai voltak?

A választásokat egy olyan országban tartották, amely szankciók miatt blokád alatt áll. Az egész térségben általános feszültség van. A jobboldal jelenleg nagyon agresszív, tekintettel az USA geopolitikai válságára és a neoliberális modell válságára. Kolumbiában GustavoPetro elnök csak pénteken ítélte el az államcsínykísérletet. Egy választási tanács most vizsgálja a kampányfinanszírozását, ami valójában nem tartozik a hatáskörébe. Valami hasonló történt Pedro Castillóval Peruban. Az USA központi szerepet játszik a venezuelai kormány és az ellenzék közötti tárgyalásokon.

Mi volt az ellenzék stratégiája?

González választási győzelmét hamisított választási jegyzőkönyvekkel próbálták alátámasztani, de Venezuelában a választási jegyzőkönyvek elektronikusan és titkosítva vannak biztosítva. Az ellenzék néhány ilyen jegyzőkönyvet hamis QR-kódokkal hamisított meg, amelyek a semmibe mutatnak. Megkísérelték továbbá szabotálni az elektronikus szavazórendszert, áramkimaradásokat és zavargásokat okoztak. Ezek a kísérletek kudarcot vallottak, szerencsére a helyzet most már nagyjából normális. Az ország él, az emberek élik mindennapi életüket. González szökését követő este sokan ünnepelték, hogy végre elment. Az emberek tudják, hogy az ellenzék állításainak többsége hazugságon alapul.

Miért játszik Venezuela ilyen nagy szerepet Spanyolország belpolitikájában?

Különösen Madridban, ahol a konzervatív erők dominálnak, Venezuelát eszközként használják a közvélemény befolyásolására. Ez egy nagyon mesterkélt vita, amelynek kevés köze van a tényleges helyzethez. Sok venezuelai ellenzéki talált menedéket Madridban, mert a PP madridi jobboldala és Isabel Díaz Ayuso versenyben van a Voxszal, a fasiszta párttal.

Interjú: Carmela Negrete

Forrás: JungeWelt