Szakszervezetek és társadalmi szervezetek vonulnak utcára a San Cayetano napon. A püspök követeli: „Tápláljuk a kirekesztetteket, és ne hagyjuk őket magukra!”
A katolikus egyházban augusztus 7-e a Thienai Szent Cajetan, spanyolul San Cayetano, a kenyér és a munka védőszentjének ünnepe. Az olasz bevándorlók hozták Buenos Airesbe e szent tiszteletét a 19. században. Liniers külvárosában templomot szenteltek neki.
Minden évben a névnapján emberek ezrei zarándokolnak oda, hogy a szenttől munkát és jólétet kérjenek a következő évre. Az esemény így társadalmi barométerré vált: minél rosszabb a gazdasági helyzet és minél magasabb a munkanélküliek száma, annál nagyobb a tömeg.
A szakszervezetek és a társadalmi szervezetek is rendszeresen felhasználják ezt a napot gyűlések és tüntetések megtartására. Az eredmény a vallás, a politika és a néphit keveréke. Sok nem katolikus is részt vesz, és San Cayetano képe a város számos pontján megtalálható, gyakran egy pár kukoricacsutkával és egy bankjeggyel díszítve.
Ez idén sem volt kivétel: már kora reggel nagy tömeg kezdett gyülekezni a liniers-i templom előtt. Nyolc órakor Buenos Aires érseke, Monseñor Jorge García Cuerva szentmisét olvasott fel, amelyben arról beszélt, hogy „táplálni kell a peremre szorultakat, és nem szabad elhagyni őket”, nyíltan bírálva a kormány politikáját. Az egyházi személy már a július 9-i ünnepnapon is, a katedrálisban lévő Tedeumban nagyon egyértelmű felhívást intézett Javier Milei elnökhöz, hogy ne hagyja figyelmen kívül gazdaságpolitikájának kemény következményeit.
Tíz órától a különböző szakszervezetek által meghirdetett demonstráció indult az Avenida Rivadavia mentén a kormánypalota előtti Plaza de Mayo térre. Útközben további tüntetők csatlakoztak, mígnem a Plaza de Mayo téren ismét nagy tömeg gyűlt össze.
A kormány hatalmas rendőri erőket vezényelt a központba, de nem voltak provokációk vagy zavargások, és a nap nyugodtan telt el.
A Milei elnök által tavaly decemberben végrehajtott rekord leértékelés és a többi intézkedés óta, amelyek mély gazdasági recesszióhoz vezettek, a munkanélküliség az egekbe szökött: a magánszektorban a szabályos munkahelyek elvesztését mostanra 600 ezerre becsülik – a már nem fizetett társadalombiztosítási járulékokkal mérve -, a nem bejelentett munkahelyeké pedig valószínűleg háromszorosára emelkedik. Az állam is több ezer munkahelyet szüntetett meg.
Ennek eredményeképpen a szegénység néhány hónap alatt a lakosság 54 százalékára emelkedett, a szélsőséges szegénység pedig megduplázódott, mintegy 20 százalékra, ami a legmagasabb szint a 2001-2002-es válság óta. 25 millió ember él szegénységben, köztük kilenc millióan az éhezés szempontból súlyosan veszélyeztetettek. Ez tükröződik a fogyasztási adatokban is: a marhahús eladása – amely hagyományosan alapvető élelmiszer egy olyan országban, ahol több tehén van, mint ember – 100 éve a legalacsonyabb. A tejfogyasztás, amely általában az egyik utolsó élelmiszer, amelyet a családok nélkülöznek, 20 százalékkal csökkent.
E számok ellenére a lakosság megdöbbentő százaléka még mindig az elnök mögött áll, noha népszerűségének csúcspontja már elmúlt. A szélsőséges megszorításokat azonban az infláció elleni küzdelem szükségességével adták el a választóknak. A decemberi megugrás után ez is lassan visszaszorulni látszott. Június óta azonban a trend ismét felfelé mutat. Az első júliusi adatok öt százalék körüli értékeket mutatnak, és a legutóbbi energiaár-emelkedéseket figyelembe véve nem valószínű, hogy ez ismét csökkenni fog. Meglátjuk, hogy az infláció újabb fellángolása milyen hatással lesz a politikai hangulatra.
Írta: Miguel Arndt
Forrás: Amerika21
