A kolumbiai természetvédők veszélyesen élnek. Az országban a világon a legmagasabb a környezetvédelmi aktivisták meggyilkolásának aránya.
A kolumbiai természetvédők veszélyesen élnek. Az országban a világon a legmagasabb a környezetvédelmi aktivisták meggyilkolásának aránya.
Háttér: A környezetvédelmi aktivisták védelme
Kolumbiában nap mint nap zaklatják a környezetvédő aktivistákat a természet iránti elkötelezettségük miatt. A probléma nemzetközi elismerése és a nemzeti erőfeszítések ellenére az ország környezetvédelmi aktivistái továbbra is nagy veszélynek vannak kitéve. A Németországi Szövetségi Köztársaság, a kolumbiai szén egyik fő vásárlója, olyan erőforrásokból profitál, amelyek kitermelése gyakran súlyos emberi jogi jogsértésekkel jár. Kolumbia nagy árat fizet ezért a „piszkos szénért” – az aktivisták nap mint nap az életüket kockáztatják, hogy megakadályozzák hazájuk pusztulását. Az ellátási láncok gondosabb ellenőrzése, ahogyan azt Németország gyakran bejelentette, elengedhetetlen ezen emberek védelme érdekében.
Csak az elmúlt hónapokban a Tierra Digna nyolc életveszélyes fenyegetésről számolt be védencei ellen. A kolumbiai civil szervezet a természetvédőket kíséri az érintetlen környezetért folytatott harcukban.
Az első lépés az Escazúi Megállapodás szigorú végrehajtása és megerősítése lenne. Ez a megállapodás, amely hat évnyi tárgyalás után 2022-ben lépett hatályba, garantálja a környezeti információkhoz való hozzáférést, és kötelezi az aláíró államokat, hogy vezessenek be mechanizmusokat az emberi jogok és a környezetvédelmi aktivisták fenyegetésekkel szembeni védelmére. Bár Kolumbia egyike annak a tizenkét latin-amerikai országnak, amely ratifikálta a megállapodást, még mindig hiányzik a benne foglalt rendelkezések következetes végrehajtása és érvényesítése. Az igazságszolgáltatáshoz való nehézkes hozzáférés, a büntetlenség vagy a figyelmen kívül hagyott ítéletek nem a kivételek, hanem a szabály(ok).
Aki Kolumbiában a helyi lakosság számára tiszta vízért, élelemért és földért kampányol, az veszélyesen él. A latin-amerikai országban a világon a legmagasabb a környezetvédelmi aktivisták meggyilkolásának aránya. Csak 2022-ben 60 aktivistát öltek meg – majdnem kétszer annyit, mint az előző évben. A gyilkosságok többsége büntetlenül marad. A környezetvédelmi aktivisták nemcsak halálos támadásokkal, hanem fenyegetésekkel, megfigyeléssel és kriminalizálással is szembesülnek.
A legismertebb eset az El Cerrejón szénbánya esete, ahonnan Németország is szállít szenet. Egyre több jelentés érkezik a vízszennyezés okozta megbetegedésekről és halálesetekről. A bánya ellen kampányoló aktivistákat zaklatják – nem ritkák az éjszakai házlátogatások, amikor maszkos emberek követelik, hogy hagyják abba az üzlet ellenzését.
Nemcsak a szénbánya veszélyezteti sok kolumbiai megélhetését: a ritkaföldfémek, az arany és a smaragd illegális bányászata, az esőerdők kiirtása és a monokultúrák termesztése tönkreteszi a régió érzékeny ökológiáját. Ezeket az árukat gyakran exportra termelik.
Az Amnesty International emberi jogi díjának idei nyertese, Yuly Velásquez egyike azoknak, akik a természet kizsákmányolása ellen kampányolnak. A 39 éves halásznő a Fedepesan halászszövetség elnöke, és az ország leghosszabb folyója, a Río Magdalena védelméért él. Lázad az ország legnagyobb olajtársasága, az Ecopetrol ellen, és egyesületével jogi lépéseket tesz a szennyezés és a szomszédos vizekben élő fajok kipusztulása ellen.
Ezért az elkötelezettségéért halálfélelemmel fizet: Velásquez már három merényletkísérletet szenvedett el, és biztonsági őrét a szeme láttára lőtték arcon – számolt be róla. Mostanra elhagyta halászfaluját, és rendőri védelem alatt él a legközelebbi nagyvárosban, Barrancabermejában. Voltak kétségbeesett pillanatok, napok, amikor nem akarta elhagyni az ágyát, pillanatok, amikor legszívesebben elmenekült volna, de végül a feladás nem jöhet szóba a halásznő számára. „Olyan régióból származom, amelyet súlyosan érintett a polgárháború. Ma a fegyveres csoportok által elkövetett erőszak és az állami ellenőrzés hiánya pánikot és félelmet okoz a munkánk végzése során. Különösen a nők, akik nyilvánosan ellenzik a környezetszennyezést, a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak” – magyarázza munkáját Velásquez. A környezetvédő mindazonáltal bizakodó. A folytatáshoz szükséges erőt abból az érzésből meríti, hogy „soha nem hagyják magára”. Mindig elkísérik más halászok, a gyermekei vagy a férje.
Az ország első baloldali elnökének, Gustavo Petrónak, aki immár két éve van hivatalban, tulajdonítja, hogy „másképp akarja megszervezni a dolgokat”, de azt mondja, hogy még mindig túl sok ellenállásba ütközik.
A kolumbiai környezetvédelmi aktivisták küzdelme nemcsak a természet pusztulása elleni harc, hanem a társadalmi igazságosságért, valamint az őslakos és a mezőgazdasági közösségek jogaiért folytatott harc is. Az érintett közösségek közül sokan az ország legszegényebb és leginkább marginalizált lakossági csoportjaihoz tartoznak. Művelhető földterület és a közeli vízhez való hozzáférés nélkül nem jut élelem az asztalukra. Számukra ez a túlélés kérdése.
A sok kihívás ellenére a kolumbiai környezetvédelmi aktivisták sikereket is elértek. A bíróságok többször leállították a bánya- és olajprojekteket a környezeti károk és az őslakos közösségek jogainak megsértése miatt. A Legfelsőbb Bíróság 2018-ban hozott közismert döntése az amazóniai esőerdőt jogi személyként ismerte el, ami arra kötelezi a kormányt, hogy tegyen intézkedéseket az amazóniai ökoszisztéma védelme érdekében.
Velásquez leírja, hogy közössége hogyan reagált kreatívan az éghajlatváltozás és a túlhalászás kihívásaira. A hangsúly a nők helyzetbe hozásán, az alternatív bevételi források fejlesztésén és a természetvédelem iránti elkötelezettségen van. „Mi, halászok döntő szerepet játszunk bolygónk védelmében” – hangsúlyozza az aktivista. „Lehetővé tettük a közösségünkben élő nők számára, és a halászaton túl új, fenntartható bevételi forrásokat fejlesztettünk ki – például a vendéglátás és az ökoturizmus révén. Így ellensúlyozni tudjuk a halállomány drámai csökkenését, és egyúttal meg tudjuk őrizni a természetet, amelytől mindannyian függünk. Ma a fegyveres csoportok által elkövetett erőszak és az állami ellenőrzés hiánya pánikhoz és félelemhez vezet a munkánk végzése során.”
Írta: Sara Meyer
Forrás: JungeWelt