Tizenkét évvel Fernando Lugo bukása után a jelenlegi paraguayi helyzetről nyilatkozik Ricardo Canese.
Ricardo Canese paraguayi mérnök, 2008 és 2023 között a Mercosur parlamentjének tagja volt.
Július végén a Moody’s hitelminősítő intézet „befektetésre javasolt fokozatra” javította Paraguay hitelminősítését. Ez azt jelenti, hogy az ország elérte a besorolás első szintjét. Paraguay egy virágzó ország?
Nem, a helyzet rossz, és tovább romlik. Az ország központi küzdelmei továbbra is az emberi jogok körül forognak – politikai, társadalmi-gazdasági és ökológiai szempontból. Santiago Peña elnök megpróbálja elmélyíteni az extrakcionizmust mint gazdasági modellt, és kiterjeszti az állami és nyugdíjalapok diszkrecionális kezelését, ami tovább fokozza a pénzmosást. Nemrég keresztülvitt egy ellentmondásos törvényreformot a nyugdíjalapok kezeléséről, ami jelentős társadalmi ellenálláshoz vezetett. Ennek ellenére sikerült keresztülvinnie a törvényt, ami tovább szította az elégedetlenséget, különösen az egyetemi hallgatók körében.
Hogyan alakult ki ez a helyzet?
2012-ben Horacio Cartes, egy kábítószercsempész és pénzmosó az Egyesült Államokkal együttműködve parlamenti puccsot szervezett, hogy megakadályozza a Fernando Lugo baloldali elnök vezette progresszív folyamatokat, amelyek a jogok bővítéséhez, a foglalkoztatás és az életminőség javulásához vezettek. Ennek a puccsnak köszönhetően Cartes 2013-ban megnyerte az elnöki tisztséget. Ma az ő bábja, Santiago Peña van hatalmon (a miamerikank.hu erről szóló elemzését itt olvashatod), aki tovább ássa alá a megmaradt néhány intézményt. A kábítószer-pénzügyi maffia és a cigarettacsempészet átvette az irányítást Paraguayban, és az országot ma egyfajta burkolt diktatúra irányítja, amelyben a sajtót nagyrészt ellenőrzik.
2008-ban ön a baloldali Fernando Lugo elnök kormányának tagja volt. Önt bízták meg azzal, hogy javítsa az Itaipú gát paraguayi körülményeit. Melyek voltak a munkája legfontosabb szempontjai?
Amikor Fernando Lugót 2008-ban elnökké választották, engem nevezett ki a Brazíliával az Itaipú-gátról folytatott tárgyalások koordinátorává. Kétségtelenül ez volt a legfontosabb feladatom nemzetközi szinten. Számos találkozónk volt Lula da Silva elnökkel, és a tárgyalások végül 2009 júliusában a Lugo-Lula megállapodás sikeres megkötéséhez vezettek. Ezt megelőzően az 1973-as Itaipú-szerződést neokolonialista szerződésnek tekintették, mivel azt a brazil katonai diktatúra kényszerítette ki, és Alfredo Stroessner paraguayi diktátor fogadta el.
Miért hallunk nemzetközileg olyan keveset Paraguayról, amikor a megújuló energiaforrásokról van szó, annak ellenére, hogy két nagy vízerőművön osztozik Brazíliával és Argentínával?
A Lugo vezette kormány egyik fő sikere az Itaipú-gát vízenergiája feletti szuverenitás visszaszerzése volt a Lugo-Lula megállapodás révén, amely megháromszorozta a Paraguaynak fizetett kártérítést. A puccs óta a kormányok inkább az illegális üzleteikre koncentrálnak, mint a fenntartható fejlődésre. Értékes vízenergiánkat nyomott áron adják el, hogy biztosítsák kapcsolataikat a brazil és argentin oligarchákkal, akik cserébe lehetővé teszik illegális tevékenységeiket.
Mi a helyzet a paraguayi politikai baloldallal?
Sajnos nincs erős baloldal ebben az országban. Történelmileg a szavazatok körülbelül két százalékát kapja, de Fernando Lugóval egyszer elértük a tizenkét százalékot. Ezzel szemben az olyan országokban, mint Brazília és Argentína, fejlettebb a munkásosztály, míg nálunk a kitermelő, maffiaszerű gazdasági modell dominál.
Hisz abban, hogy a baloldal visszatérhet a hatalomba?
Igen, lehetséges. Egyszer már megcsináltuk nagy várakozások nélkül, és újra megtehetjük. Egy jövőbeli kormánynak azonban a baloldali mozgalom és a progresszív burzsoázia széles koalíciójának kellene lennie. A következő választások 2028-ban lesznek.
Az interjút Johannes Wilm készítette
Forrás: JungeWelt
