Nicolás Maduro venezuelai elnök biztos a választási kampány győzelmében: vasárnap „az ország eddigi legnagyobb sikerét” fogják ünnepelni – jelentette be dél-amerikai országot járva egy nagygyűlésen. Hogy ez így lesz-e, az a merőben ellentmondásos közvélemény-kutatások tükrében még nem derül ki – míg egyes előrejelzések kétharmados többséget jósolnak a jobboldali ellenzéki szövetség jelöltjének, Edmundo González Urrutia-nak, mások a hivatalban lévőt látják nagy fölénnyel vezetni.
Ez a „közvélemény-kutatási háború” nem szokatlan a venezuelai választások előtt. A múltban azoknak az intézeteknek volt igazuk, amelyek Madurót vagy elődjét, Hugo Chávezt látták az élen. Az ezzel ellentétes előrejelzéseket azonban a vesztesek aztán arra használták fel, hogy „bojkottáljuk a választásokat” kiáltással tiltakozásra szólítsák fel támogatóikat.
Ebben a helyzetben kulcsfontosságú volt, hogy a választási folyamat átlátható legyen, és a manipuláció gyakorlatilag lehetetlenné váljon. A választás napján ezúttal is ez a helyzet: a szavazatokat gépen adják le, és elektronikusan továbbítják – ezzel egyidejűleg a választók kapnak egy ellenőrző cédulát, amelyet be kell dobniuk az urnába. A választás után az elektronikus eredményeket ellenőrzik, hogy egyeznek-e a szavazócédulán szereplő adatokkal. Ez gyakorlatilag kizárja a hamisítást; a múltban az ellenőrzések csak minimális eltéréseket mutattak ki.
Ez a választás azonban nem mentes a manipulációtól. Az elmúlt években a Legfelsőbb Bíróság többször is beavatkozott a politikai pártok belügyeibe, eltávolította vezetőiket, és új vezetést állított fel, amely alatt a szervezetek általában közelebb kerültek a kormányhoz. Maduro most olyan pártok jelöltjeként indul, amelyek valójában kritizálják és elutasítják őt, mint a Podemos, a PPT vagy a Venezuelai Kommunista Párt. A független jelöltek és az új pártok nehezen tudtak regisztrálni. A most a legmagasabb állami tisztségért versengő tíz jelölt között – Maduro és Urrutia mellett – olyan emberek vannak, mint Javier Bertucci evangélikus prédikátor és Benjamín Rausseo egykori komédiás színész. A baloldali ellenzék jelölését sikeresen megakadályozták, ezért a Venezuelai Kommunista Párt pártját vesztett szárnya kénytelen volt Enrique Márquezt, egy nem éppen progresszív jelöltet támogatni.
A helyi mainstream médiában mindez nem számít. A vonal már egyértelmű: ha Urrutia nyer, Venezuelában „leszavazták a szocializmust”; ha veszít, ismét a „tekintélyelvű államfő” győzött. A forgatókönyveket már megírták.
Írta: Santiago Baez
Forrás: JungeWelt
