1500-ban egy európai hajó először kötött ki azon a területen, amelyet ma Guyanának nevezünk. Miután a terület többször is gazdát cserélt az akkori különböző hatalmak között, végül a franciák vették birtokba a területet. Guyana Dél-Amerika északi részén található, és a Guyanai-hegység része.
Ez a hegység magában foglalja Venezuela, Kolumbia, Guyana (Brit Guyana), Suriname (Holland Guyana) és Brazília egy részét (Amapá állam). Guyana területe 86.000 négyzetkilométer (tehát majdnem Magyarország nagyságú, amelyet az Amazonas esőerdő borít, és a hivatalos statisztikák szerint 350.000 lakosú, változatos népességgel rendelkezik.
A gyarmatosítás során az európaiak nem egy lakatlan földre érkeztek, ahogy azt a Franciaország által aláírt Terra Nullius (Senki földje) rendelet állította. A területet évezredes civilizációval rendelkező közösségek lakták, amelyek a gyarmatosítás során népirtást szenvedtek el a mészárlások és az öreg kontinensről érkező telepesek által behurcolt ismeretlen betegségek miatt. Az őslakos közösségek évszázadokon át ellenálltak a barbárságnak, és ma hat, őslakos etnikai csoport él Guyana területén: a kalinák, a parikwene, a teko, a wayampi, a wayana és a lokono.
A gyarmatosítás hosszú éjszakája alatt a világ kapitalista rendszere az afrikai rabszolga-kereskedelem alapján fejlődött ki Amerikában. A rabszolgaság 19. századi eltörlésével a szabad afroamerikai lakosság a kreoloknak nevezett csoportot alkotta. Ez a népességcsoport az Antillákról (különösen Szent Lucia, Barbados, Martinique és Guadeloupe) érkező különböző bevándorlási hullámok révén növekedett. Holland Guyana, a mai Suriname területén a rabszolgasorban élő lakosság hamarosan fellázadt és különböző csoportokra szakadt. Az egyik ilyen csoport a vezetője neve után Boni-nak nevezte magát. Többéves vándorlás után Franciaország csak 1776-ban fogadta el a Boni nép letelepedését Guyanában. Pontosabban a két országot elválasztó Maroni folyó francia oldalán. Ezzel a boni az ország harmadik eredeti népcsoportjává vált az őslakosok és a kreolok mellett.
Európai jog Amazónia közepén
A második világháború után a nagyhatalmaknak számba kellett venniük valamennyi gyarmatukat, hogy elindítsák a dekolonizációs folyamatot. 1945-ben Guyana felkerült az újonnan alapított Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) nem önkormányzati országok listájára. A dekolonizációs folyamat elkerülése érdekében Franciaország gyarmatait tengerentúli területekké alakította át. Az ország 1947-ben leállította az ENSZ-nek küldött információkat ezekről az országokról, arra hivatkozva, hogy azok belügyek. A 2003-as alkotmányreformmal Franciaország integrálta a „tengerentúli lakosságot a francia népbe”.
Franciaország tehát hivatalosan tagadja Francia Guyana eredeti lakosságának létezését, beleértve az őslakos közösségeket is: csak egy francia nép létezik, amely magában foglalja Guyana népét is.
Ez a változás nem jelentéktelen: a francia állam ezzel megtagadja az önrendelkezési jogot, mintha a nemzetközi jog már nem érvényesülne. Különösen a gyarmati népek függetlenségének megadásáról szóló 15-14. ENSZ-nyilatkozatokat hagyják figyelmen kívül. Ennek eredményeképpen az Amazonas régió központját a francia és az európai jog szerint igazgatják és kormányozzák.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a guyanaiaknak kevesebb joguk van saját maguk irányítására. Felettük egy prefektus áll, aki a francia kormány összes miniszterét képviseli, és minden hatalmat magában egyesít. A prefektusnak van egy adminisztrációja, amely ellenőrzi a falvakat és végrehajtja a francia politikát. A közigazgatás minden alkalmazottja francia köztisztviselő, akiket a francia kormány két-három évre alkalmazott a guyanai gyarmat igazgatására.
Az európai űrkikötőtől a szegénységben élő guyanaiak felének
Franciaország számára Guyana egy geostratégiai ökológiai tartalék, amelyet meg kell védeni. Guyana a gyarmati helyzetre jellemző enklávés gazdasággal rendelkezik. Minden terméket Franciaországból és Európából importálnak, mindössze 10 %-ot exportálnak. A megélhetési költségek olyan magasak, hogy a köztisztviselőknek „magas megélhetési költségtámogatás” jár: még a guyanai köztisztviselőknek is két hónapig sztrájkolniuk kellett, hogy ez a jövedelem ne csak a francia személyzet számára legyen fenntartva. Ugyanakkor a lakosság nagy része szegénységben él. Hivatalosan a lakosság több mint 50 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A francia és európai törvények gátolják az ország fejlődését.
Miközben minden ágazatot sújt a gazdasági helyzet, a kouroui űrközpontban az új európai Ariane rakéta indítására készülnek, amely polgári és katonai műholdakat fog pályára állítani. Egyszerűbben fogalmazva: ez egy NATO-bázis Dél-Amerikában. Ugyanakkor az esőerdőt illegális aranybányászat miatt kifosztják, a folyókat pedig higannyal szennyezik. Ez súlyos következményekkel jár az ország belsejében élő halfogyasztó lakosságra nézve: a lakosok hajában a higany koncentrációja tízszeresen meghaladja a megengedett dózist. A fejlődéstől elzárt országban mindenféle áruk kereskedelme a legfontosabb bevételi forrás, amely biztosítja a túlélést. Az utóbbi években megnőtt azoknak a guyanai fiataloknak a száma, akik gyomrukban próbálnak kokaint próbálnak szállítani a Párizsba tartó repülőgépeken. Nemrégiben egy belföldi fiatalember halt meg az Air France járatának fedélzetén: két kiló kokainkapszulát nyelt le, és túladagolásban halt meg. Illegálisan fegyverek is forgalomban vannak, amelyeket számlák kifizetésére vagy rablásokhoz használnak.
Guyana szuverenitásáért való könyörgés
Dél-Amerika még a 21. században is gyarmati enklávé. A Patria Grande nem szabad. A guyanai nép harcolt a gyarmatosítás és a rabszolgaság ellen, és most is ellenáll a francia gyarmati uralomnak. A Gyarmatosítási és Szociális Emancipációs Mozgalom MDES (Mouvement de décolonisation et d’émancipation sociale) egy politikai párt, amely az ország Franciaországtól való függetlenségéért küzd. Programja az azt megelőző antikolonialista mozgalmak küzdelmének része.
Amióta a helyi MDES képviselői egyhangúlag nagyobb autonómiát követelnek, és két guyanai képviselőt választottak a francia nemzetgyűlésbe, az emancipációs harc elmélyült. Guyana tehát a sokféleségében és az önrendelkezéshez való emberi jog tiszteletben tartásában a lakosság egységéhez vezető úton halad.
Az MDES követelése:
Éljen az Abya Yala [Amerika gyarmatosítás előtti elnevezése] teljes felszabadítása!
Éljen Guyana teljes szuverenitása!
Írták: Cindy Pollux és Maurice Pindard
Forrás: NPLA
