A 16. században a portugál Pero Vaz de Caminha levélben vette birtokba a portugál korona számára a mai Brazília területét – az ott élő emberekkel együtt. Azóta az őslakosok harcolnak az igazságtalanság, a földrablás, az erőszak és a halál ellen. Minden áprilisban a fővárosban, Brazíliában megrendezett „Szabad föld” tiltakozó táborral követelik valamennyi ősi területük elismerését.
1500. május 1-jén Pero Vaz de Caminha írnok hosszú levelet küldött a portugál királynak, amelyben beszámolt „az új földek felfedezéséről”. A levélben Caminha leírta azt a földet, ahol ő és 1500 másik férfi, köztük a flotta parancsnoka, Pedro Álvares Cabral nyolc nappal korábban, április 22-én 13 hajóval partra szállt, és a portugál koronának tulajdonította.
Az „új földet” valójában Pindoramának hívták, és ősidők óta csaknem hárommillió ember lakta a különböző őslakos népek közül. Nem felfedezésről volt tehát szó, hanem a portugál korona erőszakos inváziójáról, amely később átnevezte a területet Brazíliára.
A Caminha által írt levél, amelyben beszámol a „felfedezésről”, az első olyan dokumentum, amely meghamisítja a Pindorama őslakosok által lakott területek tulajdonjogát. Ennek a dokumentumnak az alapján jött létre és „legalizálódott” papíron minden későbbi hamis tulajdonjog az európai jogrendszer logikája által, és „legitimálódott” a hódítás narratívája által. Az évszázadok során a megszállók brutálisan ráerőltették ezt a „logikát” az őslakosokra, majd később az Afrikából származó rabszolgasorban élő emberekre.
A portugálok, spanyolok, franciák és hollandok által elkövetett népirtásnak és szisztematikus fosztogatásnak ellenálló őslakosok 1500 óta harcolnak azért, hogy megmaradhassanak őseik földjén. Vagy azért, hogy visszatérhessenek oda, ha onnan elűzték őket, és arra kényszerültek, hogy idegen területeken vagy a nagy városi központok peremvidékein keressenek menedéket.
Az 1988-as brazil alkotmány 231. cikke elismeri „az őslakos népek eredeti jogait az általuk hagyományosan lakott földekhez”. Ez azt jelenti, hogy jogaik régebbiek, mint az államalapítás és a „jog” fogalma. Az uralkodó jogrendszer logikája szerint azonban nem elég, ha az őslakosok ősi földjeik eredeti tulajdonosai, hogy biztonságban legyenek ott. Az Alkotmány 231. cikke kimondja, hogy az állam feladata e területek lehatárolása, védelme és minden tulajdonuk tiszteletben tartásának biztosítása.
Ez azonban nem így van.
A lakosság kevesebb mint 1%-a
Az őslakos területek kijelölésének folyamata Brazíliában bürokratikus és hosszadalmas, és évtizedekig elhúzódhat anélkül, hogy bármilyen lépés történne a véglegesítés felé. A szövetségi kormány szerint Brazíliában jelenleg 736 őslakos területet tartanak nyilván. Ezek közül 477-et már teljesen legalizáltak, míg a fennmaradó 259 még mindig a hosszadalmas legalizálási folyamat különböző szakaszaiban van. Továbbá számos demarkációs folyamatot még nem indítottak el, és ezek nem szerepelnek a fenti számadatokban.
Az őslakosok földjeinek évszázadokon át tartó elrablásának és kifosztásának következményeit jól mutatja, hogy e népek kis számú tagjainak a mai napig sikerült túlélniük. A 2022-es népszámlálás adatai szerint Brazíliában jelenleg 305 őslakos nép él, összesen 1,7 millió ember vallja magát őslakosnak. Ez a szám Brazília több mint 215 millió fős lakosságának mindössze 0,83 százalékát teszi ki.
Tervezett lassúság
Az őslakosok földterületeinek kijelölésének lassú és nem hatékony folyamata nem véletlen. Ez megfelel az első betolakodók leszármazottainak – ma politikusok, bírák és az üzleti elit tagjai – érdekeinek, akik továbbra is uralni és birtokolni akarják azt a földet, amelyet őseik meghódítottak, elloptak és hamis dokumentumokkal örökségként rájuk hagytak.
2019 és 2021 között, Jair Bolsonaro szélsőjobboldali kormánya idején a Nemzeti Indián Alapítványt (FUNAI), a demarkációkért felelős szövetségi ügynökséget a szövetségi rendőrség megbízottja, Marcelo Xavier vezette, aki egyetlen őslakos földet sem azonosított, jelentett be vagy homologizált, és szándékosan késleltette a már folyamatban lévő demarkációs folyamatokat.
Amíg földjeiket nem határolják le, addig a brazil területen élő őslakosokat továbbra is különböző módon fogják bántalmazni, kitelepíteni és kiirtani, többek között a politikusok által finanszírozott földmilíciák által, amelyek ugyanolyan brutálisan járnak el, mint az első betolakodók, az őseik.
Szabad Föld Tábor
Minden ellentétes erő ellenére – amelyek soha nem szűntek meg – az őslakosok ősi földjéért folytatott küzdelem napjainkban egyre nagyobb lendületet vesz, mind vidéken, mind a városokban.
Ez a legvilágosabban az őslakosok áprilisában nyilvánul meg, a tiltakozások, ünnepségek és megemlékezések hónapjában, amikor az őslakosok az utcákon, a tereken és a brazil sajtóban a középpontba kerülnek.
A hónap egyik legfontosabb eseménye a Szabad Föld Tábora (ATL), a különböző népekhez tartozó őslakosok ezreinek országos mozgósítása. Az ATL, amely 2024-ben ünnepli 20. évfordulóját, egy héten át zajlik az ország fővárosában, Brazíliában, a szövetségi kormány és törvényhozás székhelyén.
Brazília különböző részeiből érkező karavánokban több száz őslakos nép képviselői vonulnak ki a szövetségi hatóságok utcáira és köztereire, hogy követeljék jogaikat, megosszák egymással küzdelmeiket és stratégiáikat, megünnepeljék eredményeiket és sokszínű kultúrájukat, valamint közöljék a kormánnyal, hogy az őslakosok jogai nem képezik vita tárgyát.
Az ATL-en összejövő őslakos népek fő követelése évről évre a föld és a terület követelése, ahonnan a jelen, a múlt és a jövő is ered. „A mi határkövünk ősi. Mindig is itt voltunk” – ez a huszadik alkalommal megrendezett tábor mottója.
Ebből a történelmi perspektívából az is elmondható, hogy az 1500-as földrablás és napjaink között nincs törés, hanem inkább folytonosság. És ha minden föld eredete az őslakosoké, akkor minden földtulajdon is a gyarmatosítók betöréseinek eredménye.
Forrás: Regenwald
