Az évek során a zapatizmus kritikus szelleme nem csökkent. Épp ellenkezőleg – az évtizedek óta tartó túlélési akarat és a küzdelem egy olyan világért, „amelyben sok világ elfér”, erősebb, mint valaha.
Most, hogy 40 év telt el azóta, hogy 1983. november 17-én megalakult a Zapatista Felszabadító Hadsereg (EZLN), és 30 év telt el az 1994. január 1-jei történelmi napon (amikor az EZLN elfoglalt hét mexikói települést Chiapas régióban) történt nyilvános megjelenése óta, a zapatizmus rendszerellenes mozgalomként és antikapitalista tervként bizonyítja létjogosultságát. Most a mozgalom bejelenti önigazgatási struktúráinak újjászervezését. Ezek határozzák meg a caracoles (a zapatista autonóm közösségek szervezeti régiói) életét is, amelyek most ünneplik huszadik évfordulójukat.
Kevesebb hierarchia,
több alulról építkező demokrácia
2023. október 22-én a zapatisták elkezdtek egy sor közleményt kiadni, amelyekben tájékoztatnak a vezetői struktúráik és a caracolék társadalmi-politikai rendjének végéről. Ebben azt is kijelentik, hogy maguk mögött hagyták a zapatista autonóm közösségeket (MAREZ) és a „Jó Kormányzás Tanácsait”, hogy helyet adjanak az új szerveződési formáknak. Ezek legalább három fő struktúrából fognak állni: az Autonóm Önkormányzatok (GAL), a Zapatista Autonóm Önkormányzatok Kollektívái (CGAZ) és a Zapatista Autonóm Önkormányzatok Kollektíváinak Gyűlései (ACGAZ). Ezek az új struktúrák fogják megalapozni azt az autonómiát, amelyet a zapatisták gyakorlati munkájukban építettek ki, és amely a kollektív és közösségi szellemüket formálja. Ez a közösségi szellem az alternatív demokrácia, az alternatív hatalom és az új valóság pillére, amely életet ad a zapatista projektnek. Ez a projekt a zapatista mozgalmat rendszerellenes élcsapattá alakította át, még akkor is, ha ellenállásuk eredeti szándéka nem ez volt.
Az egyik magyarázat, amelyet a zapatisták eddig adtak struktúráik újjászervezésére, a közösségekben és a caracolékban folyamatosan zajló kritikai elemzési folyamat. Ez arra késztette őket, hogy felismerjék, hogy idővel kialakultak bizonyos vertikális gyakorlatok, amelyek ellentmondanak az eszméiknek, és az autonómia gyakorlásában nyilvánultak meg. Korrekciós intézkedésként és szükséges átirányításként úgy döntöttek, hogy egy sor belső változtatást hajtanak végre a parancsnoki és szervezeti struktúrában. Ezek a valóság és a rövid, közép- és hosszú távú jövő értékeléséhez kapcsolódnak, amint azt a 10. közleményben hangsúlyozzák: „A vihar közepette kell előrehaladnunk. Nagyon jól tudjuk, hogy népként együtt kell folytatnunk, még akkor is, ha minden ellenünk fordul”.
A rendszerellenes
harc új szakasza
A zapatista újjászerveződés az autonómia további megerősítésének szükségességére reagál, hogy szembenézhessünk azzal, ami jönni fog. Ez nem jelent mást, mint a lázadó agresszió új korszakát (amely valójában soha nem szűnt meg) és új harci stratégiák kidolgozását. Ez is mutatja a zapatista mozgalomra oly jellemző őszinte önértékelést. Ez biztosítja számukra azt az erkölcsi alapot, hogy habozás nélkül kijelentsék: „Bizonyára sok hibát követtünk el ezekben az években. Bizonyára még több hibát fogunk elkövetni a következő 120 évben. De NEM adjuk fel, NEM hagyjuk el az utunkat, NEM adjuk el magunkat. Mindig kritikus szemmel fogjuk nézni a harcunkat, annak idejét és módszereit”.
Ami a zapatisták előtt áll, az már most világos: ellenállás és konfrontáció, az autonómia védelme és projektjük, valamint a rendszerellenes és antikapitalista életmódjuk intenzívebbé tétele. Egy új szakasz kezdődik a jobb Mexikóért és egy jobb világért folytatott hosszú küzdelemben, egy teljesen más világért, amelyről már megmutatták, hogy lehetséges.
Írta: Cristóbal León Campos
Forrás: NPLA
