A kormányok, parlamentek és mozgalmak küldöttei elfogadták a San Carlos-i Nyilatkozatot, és elkötelezik magukat az amerikai kontinensen elkövetett kényszerrel szembeni összehangolt fellépés mellett.
20 ország 90 küldöttje gyűltek össze Bogotában a Nuestra América, magyarul a „Mi Amerikánk” nevű találkozón, amely elfogadta a San Carlos-i Nyilatkozatot, és ezzel elindított egy új kontinentális projektet az amerikai kontinens szuverenitásának, demokráciájának és békéjének védelmére.
Két napos zártkörű tanácskozás és nyilvános közgyűlés során a földrész és azon túlról érkezett miniszterek, parlamenti képviselők, diplomaták, szakszervezeti vezetők és mozgalmi vezetők közös diagnózist állítottak fel a jelenlegi válságról, és közös stratégiát dolgoztak ki annak leküzdésére. A nyilatkozat megerősíti, hogy Amerika jövőjét a népeknek kell eldönteniük — és közösen kell megvédeniük.
A szöveg arra figyelmeztet, hogy a megújult Monroe-doktrína és a „Trump- kiegészítés” most szankciókkal, blokádokkal, destabilizációval és militarizált kényszerrel fenyegeti a féltekét. Ezt a veszélyt az önrendelkezésért folytatott hosszú küzdelem történetébe helyezi, Simón Bolívar, José Martí, Benito Juárez és José de San Martín örökségére hivatkozva.
A konferencia megnyitásakor Rosa Yolanda Villavicencio kolumbiai külügyminiszter a következőket mondta a küldötteknek:
„Gyilkosságok. Egyoldalú támadások. Választási beavatkozás. Nyomás a jogrendszerünkre. Területi ambíciók. Az elmúlt tizenkét hónapban – és az elmúlt két évszázadban – Nuestra América ezeknek és sok más agressziós cselekménynek volt a színtere.
De mi is tudjuk, hogyan kell ellenállni. Tudjuk, hogyan kell szerveződni, hogyan kell közösséget építeni. És mindenekelőtt tudjuk, hogy a kezdeményezés, az idő, az igazság és az igazságosság a mi oldalunkon áll.”
Ebből a diagnózisból konkrét cselekvési program következik. A küldöttek elkötelezik magukat a következőkre:
Többoldalú fórumokon való koordináció az ENSZ Alapokmányának fenntartása és az egyoldalú kényszerítés elleni ellenállás érdekében;
Az egész féltekén mechanizmusok kiépítése a szankciók, blokádok és gazdasági sokkhatások elleni küzdelem érdekében;
A szolidaritás előmozdítása a régióban – Kubától Venezueláig, Mexikótól Kolumbiáig és azon túl – humanitárius együttműködés és a militarizált megoldások elutasítása révén;
A latin-amerikai migránsok jogainak védelme az Egyesült Államokban és a tömeges deportálások ellenzése;
A demokratikus védelem, a pénzügyi és kereskedelmi autonómia, az energia- és élelmiszer-szuverenitás, valamint a regionális integráció megerősítése;
A Nuestra América fenntartása a kormányok, mozgalmak és népek közötti élő koordinációs folyamatként.
A San Carlos-i nyilatkozat, amelyet a sürgősségi találkozónak helyet adó Palacio San Carlosról neveztek el, azzal zárul, hogy összehívja a következő Nuestra América-t Havannában, Kubában, felszólítva a világ népeit, hogy álljanak szolidárisan a kubai nép mellett, és megerősítve, hogy „Amerikát többé nem a félelem, a széttagoltság vagy az imperialista rendeletek fogják irányítani, hanem az egység, a szuverenitás és a béke”.
David Adler, a Progressive International társelnöke és a konferencia elnöke így nyilatkozott:
„Ami Bogotában sürgősségi találkozóként kezdődött, politikai témává vált. A Nuestra América ma már egy történelemmel rendelkező és jövő előtt álló projekt.
„Ezen a földön Simón Bolívar tanította, hogy egyetlen köztársaság sem tudja egyedül fenntartani szabadságát. Ma, szankciók, blokádok, militarizmus és elnyomás közepette, az amerikai kontinens népei az együttműködést választják a széttagoltság helyett, a szuverenitást a leigázás helyett.
„A San Carlos-i Nyilatkozat nem védelemért szóló felhívás. Ez egy szándéknyilatkozat: a félteke népei együtt fogják megvédeni magukat.”
Ahogy az imperialista nyomás a régióra fokozódik, a Nuestra América nem egyszeri eseményként, hanem kontinentális folyamatként jelenik meg – egy közös frontként egy féltekén, amely elszántan önmagát kormányozza és saját hangján szólal meg a világban. A küldöttek ezt a folyamatot Gustavo Petro kolumbiai elnökkel vitatták meg egy szombati, január 24-i ebédmegbeszélésen a Casa de Nariño-ban.
A küldöttek között van Rosa Yolanda Villavicencio kolumbiai külügyminiszter, David Adler, a Progressive International társelnöke, Daniel Rojas kolumbiai oktatási miniszter, Andrés Arauz, Ecuador volt elnökjelöltje, Christian Duarte hondurasi pénzügyminiszter, Bill de Blasio, New York City volt polgármestere, Thiago Ávila a brazíliai Global Sumud Flotilla képviselője, María José Pizarro kolumbiai szenátor, Clémence Guetté, a francia nemzetgyűlés alelnöke; Gerardo Pisarello spanyol képviselő; Bettiana Díaz uruguayi szenátor; Carlos de Céspedes kubai nagykövet; Walter Baier, az Európai Baloldali Párt elnöke; Andrea Navarro mexikói képviselő; Jorge Taiana, az argentin képviselőház tagja; Martha Carvajalino, kolumbiai mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter;
Varsha Gandikota-Nellutla, a Progressive International társelnöke és a Hágai Csoport ügyvezető titkára; Susana Muhamad, Kolumbia korábbi környezetvédelmi és fenntartható fejlődési minisztere; Roxanna Valenzuela, Tucson (Arizona) polgármestere; Carlos Eduardo Martinez Mendoza venezuelai nagykövet, Gerado Torres Zelaya hondurasi külügyminiszter-helyettes, Antonio Lisboa, a brazíliai CUT nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára, és még sokan mások.
Forrás: Progressive International
