Kuba: Az USA venezuelai támadásának következményei

Tíz nappal az Egyesült Államok venezuelai katonai támadása után már felmérhetők az első negatív következmények Kubára nézve. Donald Trump amerikai elnök és Marco Rubio külügyminiszter több nyilatkozata egyértelműen jelzi, hogy Venezuela gyengítésével és az Egyesült Államok által tervezett ellenőrzés alá vonásával Kubát is meg akarják gyengíteni. Trump kijelentette, hogy Kuba „összeomlás előtt áll” és „a végéhez ért”. Marco Rubio külügyminiszter azt mondta, hogy a kubai kormány helyében „legalább egy kicsit aggódna”.

Kuba védi autonómiáját és szuverenitását
Kuba védi autonómiáját és szuverenitását

A kubai társadalom megdöbbent az amerikai hadsereg akadálytalan sikerétől. A kubai biztonsági szakértők első elemzései alapján máris világossá vált, hogy a „állami terrorizmusnak” minősített katonai akciót az amerikai Delta Force és Night Stalkers különleges egységek hajtották végre, amit Venezuela védelmi, titkosszolgálati és kémelhárítási struktúrájának összeomlása tett lehetővé. Kubai megfigyelők szerint árulás történt.

Az Egyesült Államok beavatkozása során 32 kubai biztonsági erő vesztette életét, akik közül néhányan több mint két órán át ellenálltak az agresszoroknak Maduro elnök közvetlen védelmi körében, de a venezuelai katonaságtól semmilyen támogatást nem kaptak. Időközben letartóztatták Javier Marcano Tábata vezérőrnagyot, az elnöki gárda parancsnokát és a katonai kémelhárítás igazgatóját Caracasban. Azzal vádolják, hogy leállította az összes védelmi eljárást és biztonsági tervet. Az elrabolt Nicolás Maduro elnököt nyilvánvalóan a kubai délkeleti részén található Guantánamo Bay amerikai haditengerészeti bázisra vitték, mielőtt New Yorkba repültek vele.

Közben Kubában félelem uralkodik, hogy az amerikai nyomás hatására már így is csökkentett venezuelai szállítások, különösen az olajszállítások, most teljesen megszűnhetnek. Jorge Piñon, texasi energiaügyi szakértő így nyilatkozott: „Ha a szállítások leállnak, az katasztrofális következményekkel jár Kubában – nemcsak gazdasági, hanem pszichológiai szempontból is”. Eddig a vízhiány, az áramkimaradások vagy a cseppfolyós gáz hiánya miatt voltak tiltakozások. „Az emberek az utcára vonulnak, kiabálnak és tiltakoznak, mert nincs cseppfolyós gáz” – figyelmeztet Piñon. Vannak alternatív energiaellátók, de az USA nyomása kockázatos lenne számukra.

A havannai amerikai nagykövetség előtt nagy tüntetés volt a venezuelai invázió ellen. Hasonló tüntetésekre több tartományban is sor került a „szabadság karavánja” évfordulóján, amikor 1959-ben a győztes harcosok a keleti Sierra Maestra-ból Havannába vonultak.

A Granma, a Kubai Kommunista Párt újságja Fidel Castro 100. születésnapjával kapcsolatban így ír: „Az birodalmi cinizmus nem rejti véka alá szándékát, hogy kegyelemdöfést mérjen a kubai forradalomra.” Egy másik cikkben az áll, hogy Kuba nagyon dühös a jólét miatt, amelyet az amerikai kormány a blokáddal minden nap ellop tőle. „De minden gonosz ellenségeskedése és hatalma ellenére sem sikerült tönkretennie. Az USA nagyon jól tudja, hogy a párt, az állam és a kormány a legfőbb bástyája, a nép mellett nem adja fel a megoldások keresését.”

Trump amerikai elnök most azzal fenyegetőzik, hogy Kubának „megállapodást” kell kötnie vele, különben nem kap több olajat Venezuelából. A Cuba nevű országos hálózat a jelenlegi katonai akciókról szóló nyilatkozatában így fogalmaz: „A washingtoni agresszív rezsim célja, hogy félelmet és bizonytalanságot keltsen egy olyan régióban, amely lassan emancipálódik az északi imperialista szuperhatalomtól. A régió országai évekkel ezelőtt „békeövezetet” hirdettek. Ezt most meggondolatlanul, illetve szándékosan megsértették. Véget kell vetni ennek az imperialista törvénytelenségnek. Mi, a Cuba hálózat tagjai, felhívjuk minden politikai és civil társadalmi személyiséget és szervezetet, hogy tegyenek konkrét, gyakorlati lépéseket a veszélyes, szörnyű amerikai birodalom elleni küzdelemben.”

A „Der gefährliche Fall Donald Trump” (A veszélyes Donald Trump-ügy) című könyvben 27 pszichológiai szakértő „féktelen és extrém jelenkori hedonizmust”, kóros nárcizmus, paranoiát és szociopátiát állapít meg az Egyesült Államok elnökénél. A Trump-kormány alatt az emberek által elszenvedett traumáktól kezdve a támogatói kultuszszerű jellemzőiig, példátlan következményekkel járt az Egyesült Államok és azon túl pszichés egészségére. Ide tartoznak olyan jelenségek, mint a valóságtól való egyre nagyobb elszakadás, a kiszámíthatatlanság és a kiszámíthatatlan viselkedés egyértelmű jelei, valamint az erőszakra való hajlam, mint megfelelési stratégia. Hasonlóan figyelmeztetett pszichológus Mary Trump is nagybátyja, Donald Trump kapcsán. Életrajzi könyvében, „Túl sok és soha nem elég – Hogyan teremtette meg családom a világ legveszélyesebb emberét” című művében egy hároméves gyerekhez hasonlítja, aki tudja, hogy soha nem szerették. Donald Trump egója törékeny, és állandó támaszt igényel, „mert mélyen belül tudja, hogy nem az, akinek kiadja magát”.

Írta: Edgar Göll

Forrás: Amerika21