A mexikói pártok kritikai áttekintése: a mexikói pártpolitikai tájkép nagyon sokszínű, azonban koherencia és integritás hiányában szenved. A pártpolitikai erők által állítólag képviselt értékek gyakran ellentmondanak tényleges cselekedeteiknek.
A Partido Revolucionario Institucional (PRI) – több mint 80 éven át a hegemón párt – a forradalom után a demokrácia intézményes útjaként konszolidálódott. Autoriter szakaszokon ment keresztül, amelyekben jelöltjei és későbbi elnökei olyan hatalomellenőrzési mechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek az egész állami rendszert uralják – az úgynevezett „tökéletes diktatúrát”.
Ma már ebből alig maradt valami: politikai bástyái néhány parlamenti mandátumra zsugorodtak, és sok tagja átállt a kormánypárt, a Morena oldalára. Ez utóbbi pedig minden áron megpróbálja megtartani hatalmát. Vezetése a politikai pozíciókat a családok, barátok, üzletemberek és ügyvédekből álló hálózat között osztja szét. Ezeknek a struktúráknak köszönhetően sok tag elfordul a párttól, és a jelenlegi pártvezetés egyre inkább elveszíti támogatottságát azokban a körzetekben, ahol a választási stratégiákat kidolgozzák.
Bár a Morena hivatalosan kormánypártnak számít, belső legitimitása meggyengült. A PRI viszont, amely most ellenzékben van, törvényjavaslatokkal és politikai programokkal próbálja felhívni magára a figyelmet – olyan intézkedésekkel, amelyeket évtizedekig tartó hatalmuk alatt soha nem hajtottak végre. A PRI politikai elitje azonban továbbra is a Morena környezetében működik, ahol megőrzi befolyását és erőforrásait.
A tipikus PAN (Nemzeti Akció Párt)-szavazók profilja az felső középosztályhoz vagy az idősebb népességhez illeszkedik, akik tisztaságra és fajok közötti keveredés megakadályozására (blanqueamiento) vágynak,1 és nosztalgiával tekintenek vissza a „Isten, család és haza” mottó alatt működő rendezett köztársaságra. Paradox módon a PAN karjait Európa és az Egyesült Államok felé nyitja, Latin-Amerikát és a keleti világot azonban elzárja. Ma csak néhány mexikói államban van hatalmon. Néhányukban adminisztratív hatékonyságot tanúsított, ugyanakkor aggasztó hiányosságokat mutatott az emberi jogok terén.
Új politikai erőként jelent meg a Movimiento Ciudadano (MC). Ez a párt jobban képzett és gazdaságilag erős jelölteket vonz, akik szoros kapcsolatban állnak a kereskedelmi kamarákkal, de kevéssé értik a munkásosztály szükségleteit. Stratégiájuk az, hogy hírességeket, influencereket és vonzó személyiségeket állítanak jelöltként, hogy biztosítsák a választási sikert.
Olyan államokban, mint Jalisco és Nuevo León, amelyek Kaliforniához és Texashoz hasonlíthatók, az MC kifejezetten vállalkozói szemléletű politikát folytat. Politikájuk azonban gyakran távol áll a valóságtól: egy kormányzó nemrég kijelentette, hogy a tömegközlekedés felesleges, mert „mindenkinek van autója”. Ez a technokratikus szemlélet szimbolizálja az elidegenedést a társadalmi valóságtól.
Ehhez jönnek még a hatalom úgynevezett szatellitpártjai, amelyek a Morena-hoz csatlakoznak, hogy biztosítsák túlélésüket. Állami támogatás nélkül már rég elvesztették volna pártstátuszukat. A Partido Verde, amely eredetileg a PRI-ből alakult, már rég feladta ökológiai törekvéseit: parlamenti munkája inkább opportunizmusról, mint környezetpolitikáról tanúskodik. A Munkáspárt (Partido del Trabajo, PT), hivatalosan baloldali párt, többnyire pragmatikus módon jár el – csak addig védi a munkavállalók jogait, amíg gazdasági érdekei és a kormányhoz való közelsége megmarad. Több vezető képviselője korrupció gyanúja alatt áll, és a párt a szakszervezeteket politikai eszközként használja a választásokon.
2025 elején több mint 85 szervezet próbált új pártokat alapítani, hogy befolyást szerezzenek ebben a politikailag fragmentált panorámában. Néhányuk jobboldali populista modelleket, mint a Vox, az AfD vagy olyan személyiségeket, mint Trump, Bukele, Bolsonaro és Milei követ. A pletykák szerint az Egyesült Államok és Spanyolország gazdasági elitjei támogatják őket.
Ugyanakkor új mozgalmak alakulnak, amelyek el akarnak szakadni a Morenától – azokat képviselik, akik úgy érzik, hogy kirekesztették őket az eredeti projektből. A Morena belsejében is látható a megosztottság: a „puristák” megpróbálnak ragaszkodni az eredeti elképzeléshez, míg a „pragmatisták” megszerezték a hatalmat, de egyértelmű politikai inkonzisztenciát mutatnak. Megszorításokat hirdetnek, de luxusban élnek; nepotizmust gyakorolnak, helyi politikai caciquesként uralkodnak, és szoros kapcsolatokat ápolnak gazdasági csoportokkal, részben pedig bűnözői struktúrákkal.
Így néz ki Mexikó jelenlegi politikai helyzete – egy hatalmi harc, amely nemcsak magát az országot, hanem az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat is befolyásolja. Az elkövetkező évek megmutatják, hogy ez a rendszer megreformálódik-e, vagy továbbra is az önellentmondások körforgásában marad.
1. A blanqueamiento itt a középosztály és a felső osztály rasszista szemléletű, „fehér” ideálra való társadalmi-politikai és kulturális törekvését jelenti (a szerkesztő megjegyzése).
Írta: Esteban Dávila Ruiz
Forrás: Plano Informativo
