Kedden Suriname 50. alkalommal ünnepelte a „Srefidensi Dey”-t. 1975. november 25-én a dél-amerikai állam hivatalosan is elnyerte függetlenségét a holland gyarmati hatalomtól. Az ösztönzés azonban akkor nem a helyi lakosságtól, hanem Hollandiától indult. A mostani ünnepségeken Dick Schoof ideiglenes miniszterelnök is részt vett. A királyi pár december 1-jén érkezik háromnapos állami látogatásra Suriname-ba.
Függetlenné válni olyan, mint elköltözni a szülőktől – idézte kedden egy suriname-i állampolgárt a holland NPO Radio 1 rádió. Jó összehasonlítás, ha eltekintünk attól, hogy csak kevés szülő sürgeti gyermekeit olyan határozottan a költözésre, mint ahogyan Hollandia tette Suriname-mal. „Suriname az egyetlen ország a világon, amelyet függetlenségre szólítottak fel, és amely pénzt kapott a beleegyezéseért” – emlékeztetett hétfőn a suriname-i napilap, a De Ware Tijd online kiadása 1975. november 25-re. Hollandia 3,2 milliárd gulden, azaz körülbelül 1,2 millió dollár kezdőtámogatást fizetett a volt gyarmatnak.
A meglepő függetlenség után az emberek több mint fele etnikai zavargásoktól való félelmében elmenekült. A valamivel több mint 600.000 lakos 37,4 százaléka afrikai gyökerekkel rendelkezik. Őseiket rabszolgaként hurcolták el. Ehhez jönnek még az indiai hinduk, a muszlim indonézek és a buddhista kínaiak, akiket mind a rabszolgaság megszűnése után szerződtettek munkavállalóként. A gyarmatosítás előtt már ott élő suriname-i lakosok ma már csak a népesség körülbelül 4 százalékát teszik ki. „Nyilvánvalóan a korabeli politikusok nem voltak elég képzettek ahhoz, hogy felismerjék, hogy egy független országnak közös célokkal rendelkező társadalomra is szüksége van” – állapította meg a De Ware Tijd. „Ellenkező esetben mindent megtettek volna azért, hogy a függetlenséget mindenki felelősségévé tegyék, például népszavazás útján.”
1980-ban a katonaság puccsot hajtott végre. Állítólag Hollandia ösztönözte, támogatta és jutalmazta a puccsistákat, akiknek élén a mára már elhunyt Desi Bouterse állt. Miután 1982 decemberében 15 ellenzékit kivégeztek bírósági eljárás nélkül, a korábbi gyarmati hatalom leállította a fejlesztési segélyeket. Ennek következtében virágzott a gazdagodás, a korrupció és a kábítószer-kereskedelem. Külföldi cégek biztosították maguknak az arany és más ásványkincsek kitermelési jogait. Az állam mindössze nevetséges mértékű részesedéssel elégedett meg a nyereségből.
A lakosság nagy része szegénységbe süllyedt. A Suriname-i Központi Bank éves jelentései szerint 2015 után az egy főre jutó jövedelem 55 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy az exportbevételek meghaladták a 2010 előtti szintet. A helyzet máig alig változott. 2019 novemberében a kormány jogtalanul igénybe vette a központi bank által kezelt magánbankok tartalékait. Ezeknek a tartalékoknak legalább részben védeniük kellett volna a polgárokat bankjuk pénzügyi összeomlása esetén. A központi bank elnöke 2020-ban börtönbe került.
Suriname-ban sokan remélik, hogy a partok előtt felfedezett hatalmas olajmező az országot és lakosságát egy virágzó korszakba vezeti. A pesszimisták azonban attól tartanak, hogy ez a pénz is valahol el fog tűnni. A legtöbb ember, aki 1975-ben, röviddel a függetlenség elnyerése előtt elhagyta Suriname-t, Hollandiába emigrált. A holland közszolgálati NOS szerint körülbelül 40.000-en vásároltak egyirányú jegyet Hollandiába. „Hollandia meglepődött a nagy számú érkező surinamei miatt; az integráció nem ment zökkenőmentesen, és sok surinamei nehezen tudott beilleszkedni” – emlékezett vissza hétfőn a NOS-nak Jaco Dagevos migrációs kutató. Hollandiában elterjedt a félelem a bűnözés, a drogproblémák, a munkanélküliség és az etnikai feszültségek növekedésétől. „Ma – ötven évvel később – ez a csoport nagyon jól boldogul. Az oktatási szint emelkedett, és különösen a második generáció sikertörténetnek számít. A foglalkoztatottak aránya ott még valamivel magasabb, mint a teljes népességben” – számolt be Dagevos.
Gerrit Hoekman
Forrás: JungeWelt
