Az Egyesült Államok Kubával szembeni blokádja illegális, és azonnal fel kell oldani. Ezt erősítette meg pénteken Havannában az ENSZ különleges jelentéstevője, aki az egyoldalú kényszerintézkedések negatív hatásait vizsgálja. Alena Douhan a kubai elnökkel, Miguel Díaz-Canellel tartott találkozón „fontos gépek, pótalkatrészek, áram, víz, üzemanyag, élelmiszerek és gyógyszerek hiányára” hívta fel a figyelmet.
Emellett megemlítette a „képzett szakemberek – köztük orvosok, mérnökök és tanárok – növekvő elvándorlását” is. Mindez sérti az „alapvető emberi jogokat, beleértve az élethez, az élelemhez, az egészséghez és a fejlődéshez való jogot”.
A nemzetközi jog szerint az államok szabadon alakíthatják gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi fejlődésüket. Ugyanakkor kötelesek tartózkodni minden olyan cselekménytől, amely mások fejlődését akadályozza. Ez egy elv, amelyet az Egyesült Államok a kubai szocialista forradalom győzelme óta figyelmen kívül hagy. Az ENSZ Közgyűlésének éves vitájában a tagállamok ezért szinte egyhangúlag azt a véleményt képviselik, hogy az Egyesült Államok gazdasági blokádja sérti Kuba önrendelkezési jogát – hangsúlyozta Douhan. Október végén az ENSZ tagjainak nagy többsége ismét a blokád megszüntetése mellett szavazott.
A különleges jelentéstevő pénteken kijelentette, hogy Kubában a politika, a gazdaság és a társadalom képviselőivel folytatott beszélgetések során átfogó képet kapott az amerikai szankciós rendszer következményeiről. E szerint a tartós infláció és a növekvő erőforráshiány egyértelműen a blokádpolitika következményének tekinthető, és veszélyezteti a sziget élelmezésbiztonságát is. Douhan a kubai blokádot a történelem leghosszabb ideig fennálló szankciórendszerének nevezte egy szuverén állam ellen. Emlékeztetett arra, hogy egész generációk töltötték egész életüket ezeknek az intézkedéseknek a hatása alatt.
A szankciókat nem csak évtizedekig tartották fenn, hanem a közelmúltban ismét szigorították. Így Donald Trump amerikai kormánya többek között újra életbe léptette a Helms-Burton-törvény 3. cikkét, és Kubát ismét felvette a „terrorizmust támogató államok” listájára. Douhan-nal folytatott beszélgetésében Díaz-Canel a leghatározottabban elítélte ezt a döntést, és azt a turizmus visszaesésének egyik fő okának, valamint „a kubai nép törekvéseinek hatalmas csapásának” nevezte. Ami azt illeti, hogy milyen kritériumok alapján kerül egy ország erre a listára, az a mai napig teljesen tisztázatlan – mondta az elnök, aki egyúttal hangsúlyozta a jó együttműködést az ENSZ intézményeivel, és megköszönte az ENSZ segítségét a „Melissa” trópusi vihar után.
Az amerikai kormány június végén közzétett tájékoztatója szerint a kubai emigránsok családjaiknak küldött pénzátutalásait is tovább korlátozzák. A kubaiak körülbelül tizede él külföldön, többségük az Egyesült Államokban. Körülbelül 77 százalékuk rendszeresen támogatja rokonait pénzátutalásokkal – sokak számára ez a szankciók miatt létfontosságú segítség. Az Egyesült Államokban élő 1,3 millió kubai számára ez azt jelenti, hogy nem látogathatják meg családjukat, és nem küldhetnek sürgősen szükséges gyógyszereket szüleiknek és rokonainak, amelyek a blokád miatt Kubában gyakran egyáltalán nem elérhetők.
De a washingtoni és miami-i antikommunista keményvonalasok különösen örülnek annak, hogy a blokád fájdalmat és szenvedést okoz. Már 1960-ban Lester Mallory amerikai diplomata nyíltan megfogalmazta a stratégiai logikát: a cél az, hogy „gazdasági frusztráció és nélkülözés révén csalódást és kedvetlenséget keltsünk, és a kormány bukását okozzuk”. Az eddigi tapasztalatok alapján aligha várható, hogy Douhan követelése, miszerint tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit és normáit, Washingtonban meghallgatásra talál.
Írta: Kurt Terstegen
Forrás: JungeWelt









