Öt szervezet nyújtott be árnyékjelentést. A jelentés aggasztó visszaesést tár fel az emberi jogok biztosításában Chilében, valamint az extrakcionista modell elmélyülését. Az állami politika elősegíti a büntetlenséget, kriminalizálja a társadalmi tiltakozást és gyengíti a környezet- és emberi jogi aktivisták védelmét. Árnyékjelentések alatt olyan jelentéseket értünk, amelyeket a hivatalos kormányzati jelentésekkel párhuzamosan nem kormányzati szervezetek nyújtanak be az ENSZ-nek.
A jelentés közzétételére Chile ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Emberi Jogi Bizottság (UNCESCR) előtti felülvizsgálata alkalmával került sor szeptemberben. A jelentést az Etikai Bizottság a Kínzás Ellen, a Víz és Területek Mozgalma (MAT), a Latin-Amerikai Környezeti Konfliktusok Megfigyelőközpontja (OLCA), a Centro Ecocéanos és a Chile jobb szabadkereskedelmi megállapodás nélkül platform adta ki.
A kritika legfontosabb pontjai a visszalépést jelentő törvények, valamint a szennyezett ökológiai „áldozati zónák”, mint Quintero-Puchuncaví és Calama riasztó helyzete. Ezek olyan területek, amelyeket környezetkárosító iparágak, például erőművek és finomítók koncentrációja érint, amelyek gyakori kibocsátásai mérgezik a környék lakóit. Emellett szó van a víz privatizálásáról az ipar javára, valamint a bányászati és energetikai projektek támogatásáról, amelyek sértik az őslakosok jogait és veszélyeztetik a sérülékeny ökoszisztémákat.
Kritika tárgyát képezi továbbá, hogy az állam a 72 éves mapuche őslakos vezető, Julia Chuñil Catricura 2024 novemberében történt erőszakos eltűnése, amit még most sem derítettek fel. Az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság (CIDH) által elrendelt óvintézkedések és az emberi jogi szervezetek nyomása nem volt elegendő ahhoz, hogy valódi nyomozást indítsanak és igazságot szolgáltassanak. A MAT szerint Julia Chuñil esete jól mutatja a strukturális védelem hiányát, különösen az őslakos környezetvédők esetében, valamint a represszív gyakorlatok folytonosságát.
Az árnyékjelentés kritizálja a nemzeti lítiumstratégiát is, amely az „energiaváltás” ürügyével folytatja a nyersanyagok kitermelését, és azzal fenyeget, hogy az északi ökoszisztémákat új „áldozati zónákká” teszi. A chilei kormány az andoki sósivatagok több mint 70 százalékát „bányászható” területnek nyilvánította anélkül, hogy biztosította volna az őslakos közösségek szükséges hozzájárulását vagy egy valódi részvétellel járó környezeti hatástanulmányt.
Juana Aguilera, az Etikai Bizottság a Kínzás Ellen elnöke szerint az állam nem lép fel a súlyos környezeti károkat okozó felelőtlen hazai és külföldi vállalatok ellen. Ez sok ember életébe kerül, akik mérhetetlen szegény körülmények között élnek és dolgoznak. Az erdőgazdálkodási ipar a Pewenche őslakosok földjére terjeszkedik, amelyeket súlyosan érint a földrablás és a peszticid-intenzív monokultúrák. A chilei déli részén működő lazactenyésztő ipar is súlyos társadalmi és ökológiai következményekkel jár. 2013 óta legalább 81 munkás halt meg, emellett hatalmas mennyiségű antibiotikumot használnak, és a tengeri ökoszisztémák is szennyeződnek. Az államilag támogatott lazactenyésztés súlyosan veszélyezteti a patagóniai partok biodiverzitását.
Juan Carlos Cárdenas, a Centro Ecocéanos igazgatója aggodalmát fejezte ki egy új támadási fázis miatt, amely a területeket, a természeti erőforrásokat és a helyi közösségeket érinti egy olyan politikai kontextusban, amely minden társadalmi ellenállást elnyom – mint például a Naín-Retamal-törvény és a terrorizmusellenes törvény, amelyek túlzott rendőri erőszakot és büntetlenséget tesznek lehetővé. A parlamentben a lazacipart támogató frakció által benyújtott törvényjavaslat célja az emberi jogi aktivisták és az őslakos közösségek kriminalizálása és elhallgattatása. Egy másik törvényjavaslat büntetést szabna ki azokra az újságírókra, akik az állam vagy a nagyvállalatok számára kellemetlen információkat közölnek.
Ezen jelentés mellett az Amnesty International is benyújtott egy árnyékjelentést az UNCESCR-hez.
A civil társadalom felszólítja a chilei államot, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a károsult közösségek és területek kártalanítására és hatékony védelmére, valamint tartsa be a nemzetközi emberi jogi és környezetvédelmi normákat, mint például a latin-amerikai Escazú-megállapodást. A társadalomnak ébernek kell lennie és szerveződnie kell.
Írta: Írta: Ulrike Bickel
Forrás: Amerika21
