Az amerikai hadihajók karib-tengeri áthelyezése továbbra is izgalomban tartja Venezuelát. Szombaton ismét sokan jelentkeztek a dél-amerikai ország nemzeti milíciájához. A latin-amerikai Telesur hírcsatorna internetes portálja szerint a kormány országszerte több mint 1.000 jelentkezési pontot hozott létre köztereken, közösségi helyiségekben és katonai állomásokon, hogy a lakosság ott csatlakozhasson a venezuelai fegyveres erőkhöz tartozó polgári segélyszolgálathoz. Ez elsősorban szimbolikus támogatásnak számít a 4,5 millió milicistának, akiket a kormány augusztus közepe óta mozgósított országszerte, hogy megvédjék az országot az amerikai imperialista fenyegetéssel szemben.
A jW-vel folytatott beszélgetés során Aníbal Espejo venezuelai szociológus és aktivista, aki a kommunák (a „népi hatalom” gyakorlásának színterei) felépítésében vesz részt, meggyőződését fejezte ki, hogy az önkéntesek örömmel és meggyőződésből csatlakoznak a bolivári milíciához. Tudatában vannak annak, hogy „szembe kell szállniuk az észak-amerikai és európai elit és katonai ipar inváziós szándékaival”. Ezzel egyrészt az emberi jogokat és az önrendelkezést védik: „Az emberi jogok tekintetében köztudott, hogy a nagyhatalmak, amikor egy országba vonulnak be, megsemmisítik a lakosságot. Az egyik legkegyetlenebb példa erre Líbia. Emellett elszántak vagyunk, hogy saját sorsunkat magunk határozzuk meg. Nem fogjuk hagyni, hogy bármelyik nagyhatalom bármit is ránk kényszerítsen” – mondta Espejo. Másrészt ezzel a „gazdasági jólét” jogát is védik. „Annak ellenére, hogy több mint tizenkét éve bűnös és embertelen gazdasági és pénzügyi blokádnak vagyunk kitéve, az elmúlt nyolc évben gazdasági növekedést értünk el, még a Világbank adatai szerint is. Így gazdaságunk fokozatosan helyreállt” – jelentette ki Espejo meggyőződéssel.
Az amerikai katonai beavatkozás állítólagos céljáról, a „karibi kábítószer-kereskedelem” elleni küzdelemről Espejo úgy nyilatkozott, hogy az „igazi kábítószer-kartell” az „észak-amerikai és európai elit, különböző hatóságaikkal, mint például a DEA (az amerikai kábítószer-bűnüldöző hatóság) vagy a CIA”. Valójában Venezuela az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Hivatalának (UNODC) idei jelentése szerint nem jelentős kokalevél- vagy kokaintermelő. Még a kábítószer-kereskedelmi útvonalak tekintetében sem tűnik ki Venezuela, mint fontos tranzitország. Emiatt a Fehér Ház vádjai, miszerint a venezuelai elnök, Nicolás Maduro egy hatalmas drogkartell főnöke, alaptalannak tűnnek.
Ezt hangsúlyozta a venezuelai értelmiségi Luis Britto García is egy szombaton a Redradiove-ban megjelent cikkében. Britto azt írja, hogy ha az Egyesült Államok valóban fellépni akar a kábítószerek ellen, akkor azt a saját területén kell megtennie, hiszen végül is ez az egyik legnagyobb kokainfogyasztású ország a világon. Emellett megkérdőjelezte az amerikai katonai beavatkozás mértékét is. Szerinte sok „hamis hír” kering, amelyek célja Venezuela megfélemlítése. Britto szerint ebben fontos szerepet játszanak a nemzetközi hírügynökségek, például a Reuters.
A milícia bevetése mellett Maduro az elmúlt napokban a szomszédos Kolumbia határán is megerősítette a katonai jelenlétet. Az államfő heti televíziós műsorában Vladimir Padrino védelmi miniszter kijelentette, hogy körülbelül 15 000 biztonsági erőt telepítenek a határra, konkrétan a Táchira és Zulia államok határvidékére.
A hét közepén Gustavo Petro kolumbiai államfő is bejelentette, hogy 25.000 katona áthelyezését rendelte el a venezuelai határ menti El Catatumbo régióba. Maduro szerint az Egyesült Államok katonai fenyegetései miatt Venezuela „nem lehet hanyag” ezen a „bonyolult” kolumbiai határon.
A katonai áthelyezéssel emellett támogatják a „kétnemzetiségű béke és gazdasági fejlődés zónájának” létrehozását, amelyről a kolumbiai és a venezuelai kormány július végén döntött. Petro hétfőn az X-en kijelentette, hogy csak a két állam közötti „koordináció” révén lehet „a lehető legnagyobb mértékben gyengíteni a maffia erejét”. „A latin-amerikai és karibi emberek problémáit mi, latin-amerikai és karibi emberek oldjuk meg” – írta néhány nappal később szintén az X-en.
A két állam együttműködése fontos jelzés, mivel Kolumbia a korábbi jobboldali kormányok alatt regionális úttörő szerepet játszott az Egyesült Államok imperializmusa által vezetett diplomáciai és katonai ellenségeskedésben Venezuelával szemben. Ugyanakkor a venezuelai vezetés tisztában van azzal, hogy Petros antiimperialista kijelentései ellenére továbbra is jelentős amerikai katonai jelenlét van Kolumbiában, amely továbbra is a NATO egyetlen „globális partnere” Latin-Amerikában.
Írta: Julieta Daza
Forrás: JungeWelt
